Homok és víz

Visszaértünk nyaralásból, és közben megint eltelt egy hónap, tele fejlődéssel és játékkal. Első és legfontosabb új tudomány (a nagymotoros mozgások közül talán az egyik utolsó), hogy Pöttömke összeszinkronizálta a lábmunkával a rugózást, és most már képes páros lábbal ugrálni. Ez annyira tetszik neki, hogy gyakorlatilag folyton csinálja, általában a vállamba kapaszkodva (én ülök közben a földön).
Beszédben most nem történt különösebb előrelépés, gondolom, neki így már megfelel, mert megérteti magát. Majd szépen csiszolunk a dolgon még, de ráér.
Készítettünk neki szuper homokozót (nem túl nagy, de célnak megfelel), és a délelőtti árnyékban remek elfoglaltság lett belőle. Furcsa módon a saját homokozóban sokkal többet és szívesebben játszik, mint mikor a játszótérre megyünk, ott inkább a többieket figyeli. Itt ásunk, építünk, a nadrágjára szórja az összes homokot, lapátol, lyukat fúr bottal, stb.

A borzasztó melegben egyszer éjszakáztunk, mert nem tudott aludni, de azért többnyire jól viseli. Kevesebbet eszik, az biztos, de a gyümölcsöket szerencsére lehet neki adni bálásan, és azzal elvan.
Pancsolni imád, legyen az medence vagy természetes vizű tó, vittük is most sokat.
A kistesóról egyelőre annyit tud, hogy már érti a testvér mint olyan fogalmát, és azt is tudja, hogy a pocakomban egy pici baba van. A kettőt majd összekötjük jövő hónapban.