Egy hónap híján két és fél éves a kisfiam. Kedvenc elfoglaltsága dolgok gurigatása a földön (még mindig), de kitaláltam egy másik játékot, ami szerencsére hasonlóan tetszik neki, és ugyanúgy a fagolyókkal kell csinálni: vettem egy tojástartót, és beletettem őket, majd megmutattam neki, hogy lehet úgy, hogy mindegyik a sarokban van, vagy mindegyik az első/második sorban stb. Azóta már kifigyelte, hogy a spájzban van további tojástartó, így most már hárommal játszunk (kék, fehér, barna), az egyikben a fagolyók, a másikban a gesztenyék, a harmadikban pedig csipkebogyó. Ki kell raknia őket cikkcakkban, meg úgy, hogy minden dolog ugyanott legyen az egyes dobozokban, meg mindegyiket a sarokba tenni stb. Ezzel fél órát is eljátszik akár magában is. Még igét is alkotott hozzá: a gömbök áthelyezése a tojástartó egyik lyukjából a másikba a "zuppolás", pl: "Zuppoljunk egy gömböt a kék dobozban".
Még egy másik játékkal voltunk el egy hétig, de annak most már vége van: fogtam két joghurtos poharat, az egyikbe tettem a hat gesztenyét, a másik üres, és ide-oda öntögettük. A feladat természetesen az volt, hogy ne essen ki egy se, de szerintem azért tetszett neki olyan sokáig ez a kis játék, mert ha kiesett egy-kettő, akkor mindig megmondtuk, hogy "potty-potty-potty", és hogy pontosan mennyi pottyant ki.
Amúgy nagyon cuki... A mozgásigényét már nem tudom kielégíteni, mert nem tudok vele annyit sétálni, amennyit szeretne, úgyhogy ha nem a gömböket zuppolja vagy gurigatja, akkor fel-alá rohangál a lakásban, sokszor leizzadásig.
Ami a beszédet illeti, továbbra is következetesen E/2-ben beszél magáról és E/1-ben rólam (vagy másról, aki épp vele van), amit nem tartok akkora problémának, hogy állandóan kijavítgassak, majd csak megfigyeli, hogy mindenki "én" saját magának. Amúgy teljesen érthető, amit mond, most már összetett mondatokban beszél, és jó hangsúlyosan meg is nyomja a kötőszavakat ("Vegyük ki a gömböt a szekrény alól, AHOVA bement", "Apa betette a kályhába a tüzet, AMI nagyon meleg", "Mama odaadja a gyűrűjét, AMIRE nagyon kell vigyázni"), és olyan választékosságokat is megtanult tőlem, mint pl. az "illetve" a helyesbítés értelemben ("Teszünk zellert a levesbe - illetve karalábét").
Még van egy aranyos tévesztése, azt hiszem, nem minden igével és nem mindig rontja el, de néha a többes egyeztetést úgy oldja meg, hogy az egyes számú beszélőre teszi rá a másik toldalékot is, pl. "A gyűrűk leesettek". De mintha az utóbbi egy hétben már nem mondta volna, úgyhogy ez talán megoldódott.
A múlt hónapban említett zoknipárosítás mint házimunka mellett most már mindig együtt tesszük be a kenyeret a kenyérsütőbe, és mindig megnézi, ha ebédet csinálok - ő áll a sámlin, matat a konyhapulton, kap egy-két ropogós répa- vagy karalábéfalatot, én meg pucolhatok, keverhetek, satöbbi. A söprésben is próbál segíteni, de azt inkább hagyjuk. :)
Most éppen az állandóság vágyának korszakában van: ha este nézünk mesét, akkor mindig csak ugyanazt, hiába ismer már sokfélét, és a minden este lefekvés előtti meseolvasásnál is minden egyes este pontosan ugyanazt a mesét kéri, hiába van tucatnyi mesekönyve. Már így mondja előre, hogy "Szánkósat, nem baj", mert tudja, hogy úgyis megkérdezném, hogy nem baj, hogy tegnap is ezt olvastuk?
Nyilván érzi a változás szelét, mert igyekeztünk minden hétre csak egy változást eszközölni a lakásban, úgyhogy mindig volt valami, ami máshogy lett, mint korábban, és mondjuk nekem nem fáj minden este ugyanazt a mesét olvasni, inkább csak aranyos, hogy két és fél évesen "megrögzött" szokásai vannak.
Az őszi náthaszezonban mi is részt vettünk, volt köhögős rettenet meg orrszívás hetekig, a porszívó már állandó része volt a nappalinak, de most talán valamivel jobb a helyzet. Majd ha beállít a hideg, akkor lehet, hogy lesz még, de jó lenne, ha kivételesen mind a hárman egészségesek lennénk, amikor a kistesó érkezik. Amit egyébként szerintem a maga módján nagyon okosan felfogott, kíváncsi leszek, hogy majd élesben hogy viseli.
