Nagy várakozások idején

Ma reggel elindultam a garázsból autóval a zöldségeshez, és mikor kiszálltam, realizáltam, hogy mínusz két fok van, és én még mindig egy szál pulcsiban vagyok, ahogy szoktam.
Értem én, hogy november meg minden, de mégis meglepődtem, mert eddig erősen gondolkodtam rajta, hogy az utolsó egy hónapra vegyek-e akkora kabátot, amibe belefér a hasam, most meg hirtelen szóba se jöhet, hogy ne vegyek fel kabátot (szerencsére kaptam kölcsön, köszönöm, életmentő volt!).
A napok amúgy elég egyformán telnek, mintha kicsit megállt volna az idő. Mindig ez van a nagy várakozások idején.
Azért közben készen lett az előszoba, megérkeztek az új székeink, amit már nagyon rég szerettünk volna, és most találtunk rá időt és alkalmat, hogy megvegyük, készült nekem (és minime-nek) egy übermenő házi készítésű faliszekrény:

És a hétvégén egész sokat olvastam, ami meglepő.