Hasadékváros

Közben amúgy a múlt héten kiolvastam a Chasm City-t (a Revelation Space-t már 2013-ban). Nagy lemaradás a sorozat, úgyhogy most a következővel folytatom. Reynolds bácsi tud írni. Ez már az első kötetben is kiderült, de most még inkább. Jó hard scifihez méltón az első pár oldal szokás szerint wtf-élmény, de utána ahogy beszippant, már nem lehet letenni, és mindenkivel erről szeretnél beszélni. SPOILER.

Dőljön a sok lé

Tündérpocok ma két hónapos. A mosolygás terén le van maradva, még csak néha nyomja, és nem lehet tudni, hogy igazi-e. Úgyhogy majd inkább a következő hónapra húzom be. Viszont cserébe nagyon durván fel tudja emelni a fejét hason fekve, simán megtartja, és nézelődik. Kivéve, mikor aludni kéne, mert akkor tartja a fejét, és ordít.
Új tudománya, hogy ő bizony egy kisasszony, és nem hajlandó cumizni, mert az milyen már. De egyáltalán nem. Ha bedugom a szájába, akkor körülötte ordít tovább. Ha éhes, akkor sem kap rá, mert hát ő ugye okos, és ebből meg nem jön semmi. Cserébe a saját ujját meg még nem találta meg. Vagyis nyugalmi helyzetben simán megtalálja és elnyammog rajta, de amikor zaklatott, akkor esélye sincs. Úgyhogy estéink azzal telnek, hogy a legváltozatosabb módon próbáljuk elérni, hogy ne kiabáljon, Eddig egyedül a hintázás jött be, más trükkünk nincs.
Amúgy nap közben és éjszaka továbbra is kisangyal, rendesen eszik, nézelődik, szundizik, ahogy azt kell, ez a 6-10-ig ez még mindig nem tetszik neki. Az éjszaka most úgy néz ki, hogy általában 9-kor adom rá az éjszakai pelust, utána eszünk, ebbe belealszik. Hajnali 2-kor álometetem, majd vissza szundi, és 6-kor kelünk. Pont megesszük a reggelit, mire Kistücsök felébred.

Egyéb tudományt még nem tud felmutatni, de a nézelődést most már elég magas szintre fejlesztette, és egész sokáig képes egyedül csinálni (legalábbis délelőtt).
Végre megjelent a bcg oltás a karján, de még mindig semmi csúnyaság nem történt vele, csak egy alig látható kis göb, úgyhogy nem tudom, jó-e ez így. Kedden megyünk a következő oltásra, majd akkor kiderül.
Szegény itt a tejmentes diétám majd a betegségem miatt eléggé minimum üzemanyagon van, lehet szólni odafent az érdekemben, hogy háruljanak el ezek a dolgok, és dőljön a sok lé tej, mert már nagyon megérdemeljük.
Amúgy hárulás tekintetében annyi történt, hogy sunnyog a kisasszony. Múlt pénteken egyszer csak abbahagyta a véres kakilást, és szerdától zöld helyett tankönyvi aranysárga volt a kakija, úgyhogy már bizakodtam. Azt mondtam, várok egy hetet, és ha most péntek estig sincs vér, akkor szombat reggel eszem valami tejterméket. Persze péntek este az utolsó pelusban találtam egy icipici c-betű alakú vérszálat, ennek ellenére tegnap meg ma is ettem sajtot. Eddig csak annyi történt, hogy az aranysárga visszaalakult nyálkás zölddé, de még nincs vér. Remélem, nem is lesz, és akkor vége van a tortúrának.
Ja, amúgy 5 és fél kiló körül van, centire nem nőtt szerintem, de nem mértem. Plusz megérkezett az első anyajegye, és most már ő is tökélyre fejlesztette a pengeszalag-köröm ömlesztést, hiába vágom, másnap ugyanúgy élesen bele tud vájni a bőrömbe vele.
Haja a búbján már több mint három centi, és nagyon cukin feláll neki, mint egy kis punknak.

Hat kosár

Ez a hónap Kistücsök életében nem volt valami szuper - és ezen még az sem segített, hogy beleesett életének harmadik karácsonya is. Idén már egész jól felfogta, miről szól ez az egész, az ajándékok kibontására még így is noszogatni kellett, mert ő nagyon jól megvan a régi játékokkal is, de azért fokozatosan mindent kibontottunk már. Vannak új kedvencek (pl. marble-run golyópálya, Apa-készítette lakatolható láda, egy új Bogyó és Babóca könyv, egy Boribonos könyv, stb.), de mindegyiket kipróbáltuk, és pár régi játékot felvittem a padlásra, amelyekkel meg már kevésbé játszott.
Ami viszont a rossz volt, hogy két hét is betegséggel telt, méghozzá durva lázzal járó betegséggel, ami alatt szegény teljesen gyámoltalan és étvágytalan volt. Egy hét betegség, egy hét jólét, egy hét betegség. Nem valami szuper. Ez az enyhe idő nagyon kedvezett a vírusoknak - a második vírusállományt még én is nyögöm.
De azért van erre a hónapra is feljegyeznivaló. Volt életében először korcsolyázni, és nagyon tetszett neki. Jól fenékre huppant párszor, de nem bánta. Jó tanárai voltak. Persze az igazi korizás majd picit később jön el, de azért programnak jó lehetett (nem voltam ott).

Ez volt az első olyan szilveszter is, amit már valamelyest felfogott (bár azt, hogy kezdődik egy új év, és az micsoda, valószínűleg még nem). Csináltunk neki tűzijátékot római gyertyával a kertben, tetszett neki, a lakást pedig feldíszítettük szalagokkal.

Újabban az egyik kedvenc szórakozása, amellyel akár húsz perceket is elvagyunk, hogy elmondjuk a számolós mondókát (egy, megérett a megy, kettő, csipkebokor vessző stb.), de úgy, hogy megmondja, melyik szám maradjon ki. És ezt akárhányszor meghallgatja így.
A másik, ami már sokkal korábbi játék, de azt hiszem, még nem írtam róla, a "vicces versolvasás". Már annyira kívülről tudjuk a Bóbitát és a Meseboltot, hogy most úgy kell olvasnom, hogy valahova bele kell tennem a versbe egy dobókockát, pl.:
A dobókocka haragjában
seprűt fogott, hej,
s kopogott a fehér cica-
tarka cicafej.

Ezt a dobókocka-áhítatot odáig juttattuk, hogy amikor beteg volt, akkor nem bírtuk sehogy se megitatni, kivéve, ha azt mondtam neki, hogy igyon dobókockás vizet (=sima víz), na azt ivott.

Számolás terén ugye a húsz az nagy vízválasztó (tizentíz), de neki két és fél évesen sikerült halmazolással túljutnia a dolgon. Nem voltam ott, nagyszülők mesélték, hogy úgy kezdődött, mennyi négy meg négy. Aztán amikor már négy meg négy meg négy meg négy meg négy stb. volt, akkor azt mondta a Mama, hogy az nagyon sok: olyan sok, hogy ha beletennénk egy kosárba, mint az almákat, akkor biztosan megtöltené. Ezen Picúr elgondolkodott, aztán megkérdezte, mennyi négynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégynégy. Mama visszakérdezett, na mennyi. Mire ő, némi gondolkodás után:
- Hat kosár!

Tesójával egyre jobban elvan, még mindig nem érzi a nagy "hasznot" nyilván, mert egyelőre elvesz a játékidőnkből, de ad neki puszit, segít nekem pelenkázni (ad egy pelust), és mindig jelenti, ha "sírdogál". Azt már nagyon várom, hogy a picike interaktívabb legyen, és lehessen vele is játszani megfogósat, nézőset.

Jó hír, rossz hír

A tegnapi nap jó híre: nem vagyok már cukorbeteg! Szaloncukrok, fagyik, esküvői torták, megyek!

A tegnapi nap rossz híre: eddig bírtam ellenállni a vírusoknak... 38,6 a lázam épp.

Priceless

Na, elmondom, mik voltak a priceless pillanatok mostanában az életkémben:

• Első forró fürdő tavaly április óta
• Véletlen egybeesések folytán két egész óra alvás délután
• Selmeczi csülök mint vasárnapi ebéd
• Első hosszabb sétálás a jó levegőn

Igen, mostanában nem jutok tovább a Maslow-piramis első szintjénél...

Have you met Miss Jones?

És újfent éljen a Netflix (jó lenne, ha jönnének Magyarországra is, ha már kerestek magyar nyelvű koordinátort, aki nem én lettem): a Daredevil után szerintem a Jessica Jones első szezon is jó lett. Nem tudom, mennyit vettek át a képregényekből, mert azokat nem olvastam, de a sorozat 13 epizódja "tisztes iparosmunka". Minden a helyén van, nézeti magát, nem akar több lenni, mint ami. SPOILER.

Lehetne könnyebb

Ennek a képnek nincs
köze a posthoz, de poén

Az újévet 39,8 fokos lázzal és hűtőfürdővel kezdtük (Kistücsök valamit elkapott, de hogy honnan, az rejtély, mert végig itthon voltunk), ezért késett az évértékelésem. Most már valamivel jobb a helyzet, de azért remélem, letudtuk az idén téli betegség-programot.
2015 viszonylag nyugis, otthonülős év volt. Külföldön 2013 februárban jártam utoljára, és ez még egy darabig nem is fog változni. Belföldön azért jártunk egy-két helyen idén: Tatán, Akarattyán és a Börzsönyben hotelben, Tihanyban esküvőn, a Mátrában segway-túrán, úgyhogy nem panaszkodom, volt annyi pihenés, amennyi lehetett egy két éves gyerekkel terhesen.
Nyilván az év meghatározó eseménye Tündérpocok születése, és ehhez kapcsolódik az év nagyrészén végighúzódó várakozás: orvoshoz járások, diétázás, satöbbi. Fontos és meghatározó év volt ez az életemben, de azért elég nehéz is. Sok mindenre kellett odafigyelni, és pár dolog így ki is esett a látóteremből, vagy nem sikerült elég energiát ráfordítani. A maximalizmusom súlyos vereséget szenvedett ebben az évben.
Ennek ellenére szívesen gondolok majd vissza 2015-re, mert minden, ami zavart benne, hosszútávon lényegtelen.
Azért ha kedvesek akarnak lenni hozzám odafönt, az idén egy kicsit lehetne könnyebb.