Számok és pénzek

Kistücsök egy meglepő fordulattal egyszer csak szociális lett. Másról se szólt a hónap, mint hogy mindenki azt mondta nekem, hogy milyen kedves, válaszol a kérdésekre, köszön, vicceket mesél, vagy csak simán beszélget, barátnőmmel, az ovistársa anyukájával, mindenkivel. Valami egyszer csak elindult benne, és én ennek nagyon örülök.
Az oviban talált magának egy kis barátot, aki képes és hajlandó lemásolni a számokat, amiket ő ír (számolni nem tud jól, viszont szorgalmasan másolja, amit Kistücsök rajzol). Néha ilyen feladatokat mond neki: "Itt egy könnyű zöld szám" -> ez mondjuk a 12-es, illetve "Itt egy nehéz piros szám" -> ez például a 67. Máskor pedig kivágják a számokat kis négyzetekre, tegnap hoztam haza a fakkjából az összes cetlit, egy teli zacskó, állítólag megvan 300-ig.

Számok tekintetében egyébként az új sláger a kivonás. Eddig nem szeretett kivonni, nem tetszett neki, de most valahogy erre irányult a figyelme. Olyannyira, hogy a zsebpénzét is elköltötte, és vett 450 forintért (ez 6 heti zsebpénze) egy kivonásos kártyacsomagot.
A zsebpénzét amúgy nem szereti elkölteni, mert azt szereti, ha minden érméből (200, 100, 50, 20, 10, 5) van legalább egy. Amikor ki kellett fizetni a kártyát, akkor mindenáron úgy akarta, hogy a kétszázas megmaradhasson - és szerintem most értette meg ezt az érték-ellenérték dolgot, mikor kiderült, hogy a kétszázast is oda kell adni érte.

Ebben a hónapban a második izgalom az volt, hogy én visszamentem dolgozni. Ő elég jól vette ezt a tényt, igazából az ő szempontjából annyi változás történt, hogy nem én megyek érte az oviba, hanem az apukája, fél órával később, illetve nem vagyok otthon még egy órát, mikor hazaér. De jól viseli, most már tényleg elég önjáró. Már olyan is előfordult, hogy ő maga választotta ki reggel a ruháit, és fel is vette őket.
Az első héten egyik nap, mikor mentünk befelé az oviba, én teljes harci díszben a munkához, hirtelen azt kérdezte az autóban:
- Anya, te miért vagy ilyen szép?

A harmadik nagyon izgalmas dolog az volt, hogy egyik reggel 6 körül (még sötét, de a gyerekek már félálomban) áramszünet volt. Gábi falfehéren jött ki a szobából, és kérdezte, hogy ez mi volt. Elmagyaráztam, hogy áramszünet, és hogy azt senki nem csinálja, csak a vihar, és mindjárt visszajön az áram. De látszott rajta, hogy fél, és aznap este nem akarta, hogy kimenjek a szobából, és kérdezte, hogy ugye nem lesz megint áramszünet? Úgyhogy beszéltünk sokat a félelemről és a sötétről - amit eddig gyanítottunk nála, de sosem mondta el, most átszakadt - és azóta van áramszüneti elemes lámpa az ágya mellett.

Volt beteg is ebben a hónapban, le is fogyott kicsit, azóta mindenből repetázik, hogy pótolja... Nyilván sokkal kevesebbet tudok foglalkozni vele, mint eddig, és ezt mind a ketten érezzük, de azért nagyon igyekszem odafigyelni rá. Ma négy és fél éves.