A hónap slágere öt éves kisfiamnál a szorzótábla. Tavaly karácsonyra kapott egyet fából, amelyiken rajta vannak a szorzások, és ha megfordítja, ott az eredmény, de akkor nem sokat foglalkozott vele, nyilván. Viszont mostanában elővette, matatott vele, rendbe rakta, szétszórta, rendbe rakta, és közben megjegyezte először a könnyebb szorzatokat, de végül az összeset, és mostanában felkel reggel, lerobog a lépcsőn, leül az asztalához, és rajzol egy 13x13-asat (vagy nagyobbat - a képen egy kezdeti verzió látható). 10x10-ig fejből tudja, talán a 11-eset is, a többit pedig úgy számolja ki, hogy az oszlopot tölti, és soronként ad hozzá.
Persze a sakk sem ment ki a divatból, rengeteget játszunk vele, arányosan nyer is, veszt is, de nagyon ügyesedik. Ha nem este 7-kor nyaggat, hogy játsszunk, mikor amúgy se tud figyelni, akkor ha én nem figyelek, simán megver. De a normális sakk mellett elkezdtünk "sakk-szerepjátszani" is, ami azt jelenti, hogy építettünk két palotát a sakktáblán, és ő van a fehérekkel, én a feketékkel, és a király elküldi a futót a hírrel, hogy meghívja vendégségbe a másik királypárt, és akkor szépen átsétálnak vagy átlovagolnak, és együtt eszik a négy figura, a gyalogok a szakácsok, stb. Nagyon vicces, én ezt gyerekként sokat játszottam - mondjuk saját magammal -, és az a vicces, hogy Kistücsök sosem szeretett szerepjátszani, a plüssöknek nem kölcsönöz hangot, mindig E/3-ban beszél róluk, és ezzel a módszerrel titokban rávettem, hogy beszéljen a figurák nevében. Azokat a neveket használjuk, amit a
Polgár Judit-könyvből már megtanultunk (Vendi vezér, Keresztes király stb.).
Képzeletbeli játékot még egyet nagyon szeret, a főzőcskézést (ez már régebben is volt: számleves és társai), de most egy aranyosat mondott. Mikor magyaráztam, hogy már ősz van, és nem lehet fagyit enni, akkor eszembe jutott, és megemlítettem, hogy létezik téli fagyi, ami nem hideg. Onnantól csak téli fagyit "főzött", és tett bele
melegport, hogy ne legyen hideg.
Másik vívmánya, hogy megtanult cipőt kötni. Kiszúrtam vele, mert cipőfűzős cipőt vettem neki, ami amúgy még menőbb is szerintem, mint a tépőzáras, és egy hét alatt megtanulta bekötni, nagyon ügyes. A "két nyuszifüles" módszert használja, és megbeszéltük, hogy ha kicsit ügyesebb lesz, akkor majd megtanulhatja az "egy nyuszifüleset" is. Egyelőre annyi hátrány van, hogy nem húzza meg eléggé, ezért sokszor kikötődik.
Ahhoz képest, hogy ősz közepe van, szerencsére nem voltunk betegek (talán csak egyszer, szeptember elején), viszont orrfolyás, némi pici köhögés majdnem folyamatosan van, ami kicsit elvesz a kedvéből, de azért még így is jobb, mint pl. tavaly. Viszont egy csomó idegesítő szokást tanult mostanában (én azt gyanítom, hogy az oviból, persze minden szülő mindig erre fogja), például hogy ha valami izgalmasat vagy furcsát lát, akkor bőgő oroszlánhangon jó hosszan elnyújtva megkérdezi, hogy "Miiiiiiiiiii?!", meg egy ideig mindenre azt mondta, hogy "őrült", de erről szerencsére leszokott (bár pont ma hallottam megint).
Még egy aranyos beszélgetésünk volt, amit feljegyeztem erre a hónapra. Amikor beszéltünk a Mindenszentekről és a töklámpásról, azt mondtam neki, hogy a töklámpást majd azért tesszük az ablakba, hogy a rossz dolgok ne tudjanak bejönni. Erre azt kérdezte:
- Mi van, ha egy rossz álom a fenti ablakon jön be?
- A rossz álmok nem tudnak repülni, kicsim.
- De mi van, ha egy szúnyog berepül, és behozza a hátán?
Aha, azt hittétek, kifogott rajtam. De én:
- Azért vannak a pókok a sarokban, hogy elkapják ezeket a csúnya szúnyogokat, és akkor a rossz álmok lepottyannak a földre, és összetörnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése