Már csak egy hónap, és Pindúrtündér öt éves lesz. Mindig megdöbbenek, milyen okos ehhez képest, és mennyire odafigyel a környezetére, a körülötte lévő világra. Könnyű is elfelejteni emiatt, hogy valójában kicsi még, valahogy mindig úgy készülök fejben, hogy jövőre már iskolás lesz, holott még csak két év múlva. Simán megoldja a négyszer négyes sudokukat, most már kirakja az ABC-t a hűtőmágnesekkel, és eszméletlen ügyesen számol száz alatt (tíz alatt az összeadás is megy). Újabban vele is elkezdtünk zenélni, kezd tetszeni neki a dolog.
A tesójának kellett tanulnia egy verset a suliban, és mivel együtt olvasgattuk el, megtanulta ő is az egészet, azóta is mondogatja. Énekelni is szokott, bár mostanában leginkább két-három dal a sláger, az megy folyamatosan: a Let It Go a Frozenből, a Négy vándor, illetve a Kacsamesék főcímdala. Amikor kérdezem, hogy betegyek-e valami zenét hallgatni, mindig tiltakozik, de aztán mikor végül hallgatunk valamit, általában tetszik neki. Loreena McKennit-re azt mondta, hogy unalmas, Mozartra is, viszont tetszett neki múltkor Phil Collins.
Elég jó az empatikus képessége is, sokszor ráérez, hogy mások mit éreznek, és rögtön annak megfelelően cselekszik. Mikor levágtuk a hajamat, és meglátta, hogy sokkal rövidebb, azt mondta: "Ne aggódj, Anya, azért én még ugyanúgy szeretlek..."
Játszottunk a LEGO Friends készletével, a lányok elmentek két hétre a Balatonra nyaralni, de aztán eszébe jutott, hogy a Mia lovai ott maradtak a farmon, és közölte, hogy a Mia minden nap hazamegy a busszal, mert nagyon hiányoznak neki a lovak, és el is kell látni őket.
Majdnem mindig segít, ha valami házimunkába fogok, és elég látványosan kezdek bele. Jön teregetni (volt már, hogy félig belelógott a mosógépbe, hogy ő szedje ki onnan a cuccokat), főzni, a tiszta ruhákat szétválogatni, zoknit gurgulázni, de jön a kertben is segíteni, legutóbb leszedtük a kései almákat, hogy lekvárt főzzünk belőle. Egyszer megdicsértem, hogy milyen házias, mire ezt válaszolta: "Igen, én nagyon házias vagyok. Én kimosnám a tesóm ruháját, ha nem lenne anyukánk."
Ami az ételeket illeti, még mindig az édes dolgok tetszenek neki a legjobban, de bármi, ami étel, az szent és sérthetetlen. Egyszer mondta az óvónéni, hogy aznap összevesztek, mert leesett egy falat müzliszelet a földre, és utána veszekedni kellett, hogy ne egye meg a földről. Máskor egy reggel még két adag volt a müzlis dobozban, egyet megevett, és megbeszéltük, hogy a másik a tesójáé, csak akkor ő nem kérte. Na, másnap abból nagy sírás volt, hogy azt ő mégis szeretné megenni.
Bevezettük, hogy a rendrakásért jár matrica a gyűjtőbe, és meghatároztuk, hogy mi mennyi matrica, és mire lehet gyűjteni. Először közösen gyűjtöttek egy Tatu és Patu könyvre, aztán pedig plüssállatot kért, megmondtam, hogy tíz matrica. Most gyűlt össze, és vettünk neki egy squeezamal kutyust, azóta le se tette.
