A Mars terraformálása

Szóval a karantén előnye, hogy 23-án este mindennel elkészültem Karácsonyra, és elég sok mindent vállaltam. Majd mutatom.

Most viszont egy picit a Mars terraformálásáról, amely szintén most költözött be a háztartásunkba. Kicsit tartottam tőle, mert annyi ideje játszunk ko-op játékokat, hogy nem tudtam, mennyire való ez nekünk, de aztán belejöttünk. Az első játékban még leginkább passziánszoztunk magunk előtt, a másodikban már egy kicsit jobban nyomtuk, kétszer annyi pontot írtunk, mint az elsőben.

Nagyon tetszik, hogy igekeztek nem teljesen elrugaszkodni a valóságtól: generációkban mérjük az időt, és az oxigénszint, hőmérséklet és vízfelszín mint globális jellemző dönti el, hogy mit tudunk tenni már a terraformálás érdekében. Nyilván van benne egy jó adag scifi, de a marsi régiók is rendben vannak, szóval összességében jó a kiindulás. 

A játékmechanizmust (erőforrások, mindegyiket egyféle jelölő jelzi) kicsit nehéz volt megszokni, de miután belejöttünk, már rutinszerűen ment a tologatás. Egy baj van ezzel: a papír playmat nagyon könnyen mozdul meg, és a kis kockák azonnal arrébb csúsznak rajta, aztán győzzed tudni, hol is voltak. Szóval egy kicsit robusztusabb playmat nem árt, meg egy-két tégely, amelyből ki lehet venni a jelölőket.

Nagyon tetszik, hogy _rengeteg_ projektkártya van, két játék után is kb. a felére emlékszem. És a speckó játékmódot még ki se próbáltuk, amelyben még van 50+. Ez növeli az újrajátszhatóságot, és egészen a végéig nincs biztos győztes. Persze múlik a szerencsén, hogy ki mit húz fel, de mivel négyet húzol, és abból kell eldönteni, melyik maradjon meg, lehet stratégiázni.

Összességében nagyon tetszik a játék még úgy is, hogy kettőből kétszer vesztettem.

Bowser és a mézeskalács

Az utóbbi hónapban Pindúrtündér elképesztő fejlődésen ment keresztül a számok világában. Míg eddig inkább mondóka volt neki a négy meg négy az nyolc, most látszik rajta, hogy ennek az absztrakt értelmét is érti, és ki tud számolni tíz alatti akármilyen összeadást, szépen elgondolkodik, ujjak nélkül fejben, és megmondja a helyes eredményt. Emellett száztól egyig visszafelé hibátlanul elszámol, érti azt, hogy a meg nulla az mindig azt jelenti, hogy ugyanaz marad a szám, és a számból szám pedig mindig nulla lesz, és elkalandozott a tesója segítségével a mínusz számok világába is. Lelkesen magyarázza, hogy "összeadni már nagyon jól tudok, de szorozni még nem". 

Kapott virgácsot (most csak egy egészen kicsit) a Mikulástól, és tudja ő is, hogy a néha előforduló hiszti vagy szófogadatlanság miatt van, de az ő jellemére jól rápasszolva ezt mondta róla: 

- A virgácsból jó kis seprű lesz.

És már ment is odaadni a babák kezébe seperni. Környezettudatos gyerek, újrafelhasználja a dolgokat.

Sokat legózunk mostanában, kipakoltuk az egész Friends birodalmat, és eljátszunk a lányokkal egy-egy napot, de néha van, hogy a sima ömlesztett legóból épít csodákat. Minap megépítette Bowsert úgy, hogy nem volt előtte minta, csak emlékezetből, amin lehidaltam. Máskor pedig épített egy "nyomtatót", ami kicsit úgy nézett ki, mint egy kemence, és a pizsihős babáinak adta, hogy azzal bármit ki lehet nyomtatni, még ételt is.

- Beteszem a nyomtatóba a bacont, és kijön a sült bacon.

Érik már a Star Trek-nézés.

Azt nagyon élvezi, hogy végre öt éves, és fejben még mindig úgy képzeli szerintem, hogy jövőre már megy iskolába. Amúgy akár mehetne is, mindent tud, amit kéne, csak szeptemberben még nem lesz 6. Közben a szülinapjára kapott egy saját sakk-készletet, azóta a sakk is jobban érdekli, de nagy játszmát még nem tud játszani, viszont nagyon jól meglát ütéseket, szituációkat a táblán.

Rengeteg szuper ajándékot csináltam vele karácsonyra a szeretteinknek, majd mutatom őket. Meg ablakot is rajzoltunk krétafilccel, nagyon csinos lett. Meg mézeskalácsot is díszítettünk. Bármennyit lehet vele kreatívkodni, nagyon tetszik.

Ja, és eljátssza a Mennyből az angyal-t zongorán.

Nem adom fel

Kistücsök november 6 óta otthon tanul, és ebben a hónapban már éreztem egy kicsit, hogy sok a nyolc óra munka és az egyéb eddigi teendők mellé még az ő tanítása is. És egyáltalán nem az, hogy le kell ülni vele tanulni, mert az nagyon jól megy. Hanem annak fenntartása, hogy meglegyen a rendszer az életünkben akkor is, ha amúgy csak itthon vagyunk, és akár délig is lehetne pizsamában lenni. Mert ezt például elengedtem, és csak annyi a szabály, hogy ebédelni nem lehet pizsamában. De ebből is látszik, mennyire lazult itthon a rendszer. A tanulás ennek ugyan nem látta kárát, csak az idegrendszerem.

Mert amúgy meg elég jól megvagyunk tanulás és okosodás szempontból. Kistücsök csinált egy csomó számot vasalható gyöngyből, 0-10-ig, nagy, közepes és kicsi méretben. Mostanában az a játék Apával, hogy dobnak négy db. 12 oldalú kockával, a lilákat össze kell szorozni, a kékeket összeadni, ennek az eredménye a cél. Ezt a számot kell kirakni a gyöngyös számokkal, lehet szorozni és összeadni, sőt, a mini számok segítségével most már hatványozni is. Múltkor megmondta Kistücsök, hogy a 72-t ki lehet rakni úgy, hogy 3^2*2^3.

Olvasással is jól állunk, egyedül ugyan még nem olvas A-Z-ig, csak olvasgat, azaz bele-beleolvas a könyvekbe, ameddig kedve van, de aztán leteszi. Még nincs meg az az ugrás, hogy ő maga olvasson valami olyat, amit előtte nem olvastunk el együtt. Karácsonyra tervezek adni neki egy Berci-s könyvet, amit nem fogok elolvasni, kíváncsi vagyok, mikor veszi majd a kezébe.

A szóviccek és szókifordítások imádata nem csillapodott, sőt, újult erőre kapott. Mostanában ha hall egy szót, akkor azt megismétli úgy, hogy felcseréli benne a mássalhangzókat, pl. mondom, hogy csinálok gyümölcsteát, akkor visszakérdez: "Mügyölcsteát?". Ami néha kicsit idegesítő, de azért van, hogy vicces. Neki legalábbis nagyon. 

Meg ha nem betűket, akkor szavakat egy szókapcsolatban. Azon például fél napig röhögtek a tesójával, hogy "Frászella de Szörny". Meg a 80 nap alatt a föld körülből is felcserélték a neveket, pl. Romy Fogg és Willy hercegnő, meg Rigó és Tigodon. Ez nekik valamiért nagyon vicces.

A Carcassonne az új kedvenc játéka. Annyira, hogy már hajlandó volt rendrakás-matricákat is szerezni, hogy megkaphassák az első kiegészítőt hozzá. Ha van háromnegyed óránk, azonnal azt szeretne játszani - és legnagyobb bánatomra már majdnem mindig megnyeri. Attól persze kicsit kiborul, ha sikerül ellopnom egy katedrálisos várost tőle, még akkor is, ha amúgy 50 ponttal vezet... de azért ilyen se gyakran fordul elő.

Egyszer bújócskáztunk, és nagyon elbújtam (egy dobozba, amelyben a karácsonyi díszek szoktak lenni, de most üres volt, mivel feldíszítettük a házat). Keresett vagy tíz percig, a tesója már kérte, hogy játsszanak valami mást, mire Kistücsök közölte:

- Én nem adom fel soha.

Nagyon büszke voltam rá. Megérte a sok Super Mario-zás.

Life begins @lvl60... again

 

Már pénteken megvolt a ding, kb. utolsónak a guildben, csak most jutottam el idáig, hogy meg is írjam. 

Szóval tetszik a Shadowlands. Nem annyira fantáziadús az egyes alvilágok megalkotása, különösen Ardenwealdben éreztem a rókabőrt, de maga az egész koncepció jó lett, a grafika és a vizuális rész nagyon oda lett téve, és a mechanizmusok is tetszenek. 

Ez a karakter ugyanaz, akivel 2006 elején rerolloltunk hordáról allyra, közben volt egy kis kitérő egy draenei pappal, de most sztori van, mert ez már a második kieg, amikor Sylvanast bántani tervezem Teldrassil miatt. Remélem, ezúttal találkozunk /kezeit ropogtatja.

Prezzies

Ja, hát látszik, hogy sűrűek a napok. Ami egyébként tök vicces, mert elég ingerszegény az élet így, hogy nem találkozunk emberekkel. De az, hogy otthon vannak a gyerekek, közben dolgozom, közben karácsonyra készülünk, nem hagy sok időt unatkozni.

De hogy még jobb legyen nekem, az alábbi dolgokkal töltöm napjaimat:

• adventi naptárzoknik varrása (a 11-iket fejezem be épp, egész jól magam előtt vagyok, tekintve, hogy ma még csak 6-a van)
• Shadowlands (eddig a szánalmas 55. szintet ütöttem meg, elég lassan haladok, viszont egészen van guild)
• Egyéb, meg nem nevezett karácsonyi ajándékok készítése (majd mutatom januárban)
• Adventi ablakok "levadászása" -> minden nap a falu egy-egy családja az adott számot feldíszíti az ablakára, és egy kis térképrészlet alapján meg kell keresni, gyakorlatilag ez az esti sétánk
• Team buildingek szervezése kisebb-nagyobb csapatoknak

Meg nézés, meg olvasás, meg írás. A szokásos rutinmunka.

Ja, tényleg, majd írok a Queen's Gambitről, ha lesz időm.