Szóval a karantén előnye, hogy 23-án este mindennel elkészültem Karácsonyra, és elég sok mindent vállaltam. Majd mutatom.
Most viszont egy picit a Mars terraformálásáról, amely szintén most költözött be a háztartásunkba. Kicsit tartottam tőle, mert annyi ideje játszunk ko-op játékokat, hogy nem tudtam, mennyire való ez nekünk, de aztán belejöttünk. Az első játékban még leginkább passziánszoztunk magunk előtt, a másodikban már egy kicsit jobban nyomtuk, kétszer annyi pontot írtunk, mint az elsőben.
Nagyon tetszik, hogy igekeztek nem teljesen elrugaszkodni a valóságtól: generációkban mérjük az időt, és az oxigénszint, hőmérséklet és vízfelszín mint globális jellemző dönti el, hogy mit tudunk tenni már a terraformálás érdekében. Nyilván van benne egy jó adag scifi, de a marsi régiók is rendben vannak, szóval összességében jó a kiindulás.
A játékmechanizmust (erőforrások, mindegyiket egyféle jelölő jelzi) kicsit nehéz volt megszokni, de miután belejöttünk, már rutinszerűen ment a tologatás. Egy baj van ezzel: a papír playmat nagyon könnyen mozdul meg, és a kis kockák azonnal arrébb csúsznak rajta, aztán győzzed tudni, hol is voltak. Szóval egy kicsit robusztusabb playmat nem árt, meg egy-két tégely, amelyből ki lehet venni a jelölőket.
Nagyon tetszik, hogy _rengeteg_ projektkártya van, két játék után is kb. a felére emlékszem. És a speckó játékmódot még ki se próbáltuk, amelyben még van 50+. Ez növeli az újrajátszhatóságot, és egészen a végéig nincs biztos győztes. Persze múlik a szerencsén, hogy ki mit húz fel, de mivel négyet húzol, és abból kell eldönteni, melyik maradjon meg, lehet stratégiázni.
Összességében nagyon tetszik a játék még úgy is, hogy kettőből kétszer vesztettem.
És ne feledjük a rengeteg kiegészítőt. Nagyon imádom ezt a játékot.
VálaszTörlés