Bicajozó kiskukta

Beiratkoztunk a helyi suliba Pindúrtündérnek. Jövő héten derül ki, melyik osztályba megy. Már nagyon szeretne iskolás lenni, alig bírja ki ezt a kicsit több mint egy hónapot. Azért igyekszem megkönnyíteni neki a helyzetet, ahogy tudom, meg a május amúgy is már elég fun szokott lenni, sok udvaron levéssel. 

A másik legizgalmasabb dolog, ami ebben a hónapban történt, hogy végre kerítettünk alkalmat rendesen biciklizni. Mivel a hegyen lakunk, minden biciklizés, ami nem a föl-le az utcánkban, úgy kezdődik, hogy negyed óra lesétálás a meredek lejtőn, de hősiesen viselte a dolgot. Amikor leértünk a bicikliútra, még picit kételkedtem benne, hogy ez jó ötlet, mert kettesben mentünk, így mögöttem jött, én meg nem láttam rá folyamatosan, de hihetetlen ügyes és fegyelmezett volt, végig jött egy méterrel, másféllel mögöttem, jobbra tartottunk, kivéve azon a szakaszon, ahol az autóút mellett haladt el a bicikliút. Szerencsére nem volt túl jó idő, ezért nem jöttek sokan szembe, lehetett haladni, és csak egyszer előztek meg minket. 2,9 km-t mentünk az egyik irányba, és ott fordultunk vissza, úgyhogy összesen majdnem 6 km-t bicikliztünk. Nekem is jól esett, de ő is nagyon élvezte, persze nagyon elfáradt a végére, a lejtőn biciklifeltolás már nem ment annyira, de szerintem megcsinálta volna azt is hősiesen, ha nem üti meg a pedál kétszer nagyon a vádliját. Szóval menő volt.

A húsvétot nagyon sok kreatívkodással töltöttük, már a végére majdnem nekem volt elegem a tojásokból: csináltunk papírtojást, műanyag tojást, igazi tojást, papírnyuszit, hungarocell tojást, stb. Tök jó, hogy minden ilyenre rá lehet venni, és nagyon szépen is dolgozik. 

Közben meg kuktáskodik Apa mellett: mindig figyelmesen nézi, sokszor segít, ha van mit, és ami a legjobb, hogy érti az összetevőket, a folyamatokat. Sőt, a muffin receptjét angolul is el tudja sorolni.

Mostanában még kirándulni is szeret, ami tök jó, mert nem kell végighallgatni a sok nemakarokozást, mielőtt elindulunk, hanem csak simán mehetünk. Rengeteg helyen voltunk mostanában, az éledő tavaszi természet gyönyörű - és ezt ő is érti, érzi.

A tengerimalacairól még mindig lelkesen gondoskodik, néha persze, ha fáradt, akkor nem foglalkozik velük olyan sokat, de ők persze megvannak tutujgatás nélkül is. Ügyesen ad nekik ételt, vizet, a szénát én szoktam, hogy a lakásban ne vigyük szét, illetve varrtunk két nagyon szuper kis bújót nekik, tök menőn néznek ki, csak sajnos mindkettő egy picit kicsi lett, inkább hörcsögnek való. Na, majd nekiduráljuk magunkat, és varrunk valamikor még kettőt.