Most, hogy negyvenegy és fél év után mégis rászoktam a kávéra, vásároltam egy személyiségemhez illő kávésbögrét.
Amúgy innen, és mosogatógépben mosható, szép, és szerintem nem is drága. Vegyetek ti is.
Most, hogy negyvenegy és fél év után mégis rászoktam a kávéra, vásároltam egy személyiségemhez illő kávésbögrét.
Amúgy innen, és mosogatógépben mosható, szép, és szerintem nem is drága. Vegyetek ti is.
Megtanult fűsípolni is, az mondjuk marginálisabb, de megemlítendő.
Node ami a menőség, hogy mindig panaszkodott, hogy már nem akar ovis lenni, és hogy inkább iskolába megy, úgyhogy egyik nap bementünk a könyvesboltba, és vettem neki egyet a "betűzgetős könyvek" sorozatból, ezt. Nagybetűs könyv, elég kevés szöveggel, és most azt csinálja, hogy elviszi az oviba, és egy nap olvas 2-3 oldalt, mi meg nagyon büszkén meghallgatjuk este, hogy mi történt az alpakával. Azóta persze ezt már ki is olvasta, és megvettünk egy másikat, most picit alábbhagyott a lendület, de azért az egyedül olvasás-betűzés élmény megvan.
Aztán az is volt, hogy a fogtündértől kapott zsebpénzből mindenképp akart venni valamit, hiába mondjuk, hogy ha gyűjtöget, akkor valami menőbbet tud venni. Úgyhogy elmentünk a játékboltba, és az összes létező játék közül az én kislányomnak egy fénykardra volt szüksége. Nördség pipa.
Meg még az is volt, hogy múltkor írtam, hogy elkezdtünk bicajozni távolságban, és azóta elhagytuk a települést (6 km volt oda-vissza, és még nem is volt rettenetesen elfáradva). Legközelebb még messzebbet tervezünk, egyelőre az a megoldatlan probléma, hogy a bukósisaktól állandóan viszket a feje, és meg kell állni.
Ja, és még egy rajzot kell megmutassak.
Ez egy rákhallepke, aki épp fagyit akar venni. Zseniális.
Nagyon sok minden történt ebben a hónapban, de talán a legfontosabb, hogy elkezdett egyedül könyvet olvasni. Kellett hozzá egy kis motiváció, de most már a harmadik könyvet kezdi olvasni egyedül (két Ifjabb Tom kapitány után most a Göröngyös úti iskola), és talán még élvezi is. Könyvnaplót írunk minden könyvről, amely így néz ki:
Kiegészítve a befejezés dátumával.
Voltunk vándorcirkuszban is. Itt több soron meglepetést okozott nekem a fiú: először is, hogy el akart jönni, mert ő nem annyira kedvelője az állatoknak, és tudta is, hogy a cirkuszban vannak állatok, de mégis mondta, hogy meg szeretné nézni az előadást. Amúgy tetszett is neki. Másrészt az lepett meg, hogy amikor a bohóc jött egy labdával, amit a porondülésen ülőknek dobott, hogy dobják vissza (mi természetesen nem a porondülésen ültünk), akkor kitárta a kezét, hogy ő is szeretne labdázni a bohóccal. Na ilyet sose képzeltem eddig róla, mindig inkább meghúzódott, nem akart részt venni az ilyesmiben. Most viszont konkrétan még mondta is: inkább legközelebb üljünk a porondülésen.
Ja, meg mesélt is egy történetet, hogy az osztálytársakkal a játszótéren voltak, és ő egyedül mászott a mászókán, mire odajöttek hozzá a lányok, hogy miért van egyedül, és elhívták homokozni, és olyan menő folyókat építettek együtt, hogy végül az egész osztály beszállt. Egyrészt ilyen hosszú egybefüggő történetet még nem hallottam a suliról, másrészt tetszett, hogy így bevonódott a közösségi életbe.A Robbanó Cicák még mindig kedvenc társas, de most kaptunk ajándékba egy Vigyázz6-ot is, és az is nagyon bejön neki. Kár, hogy nem annyira élvezetes hárman, úgyhogy ezt csak vendégekkel tudunk játszani.
Új kedvenc kerti elfoglaltság a tollasozás, kb. bármikor rá lehet venni, és mivel én is szeretek, ez remek lehetőség mozogni kicsit. Egész jók is vagyunk már, 20 fölötti a rekord labdamenet. Vettünk egy legkisebb hálót is a Decathlonban, jelzés értékkel.
Ja, meg volt nyelvtanversenyen. Azt mondta, nagyon nehéz volt, és csak 45 perc volt a feladatokra, és nem tudott végig érni rajtuk a megadott idő alatt. Én pedig azt válaszoltam, hogy ha megtette a maximumot, amit meg tudott tenni, akkor remekül teljesített, és gratulálok. Helyezést nem tudunk, de nagyon örültem, hogy nemcsak a matekra megy el, ez később jól fog jönni neki.
Crap.
Melóban nagyon sok volt most a todo, és mondjuk kevesebb nem lett, csak elhaladtunk egy mérföldkő mellett. Alapvetően szeretem a pörgést, amikor még nem billen át oda, hogy már a minőség rovására megy. Általában büszke vagyok rá, hogy semmi todo-t nem felejtek el, sem munkában, sem magánéletben, aztán vannak azok a napok, amikor mégis. Mert sok. Na, azokat nem szeretem.
Azért vannak részleges sikerek is: találtunk jó néznivalót (For All Mankind), találtam jó karaktert LoL-ban (Leona), találtunk időt palántázni (pari, paprika, cukkini), illetve zajlik a mini felújításunk (amivel persze szintén további teendők vannak). Meg majálisoztunk is kicsit (Szentendrén, a Skanzenben, tök jó volt).
Már csak jó könyvet kéne találni, meg pályázatra írni, meg készülni a Toastmasters beszédemre, meg decoupage-olni egy érmetartót, meg ilyenek.