A frankfurti reptéren már kicsit komolyabb ellenőrzésen kellett átjutni, és engem ki is választottak random security checkre, úgyhogy külön el kellett menjek egy helyre, ahol egy kedves néni végignézte a cuccaimat, levetette a cipőmet, és megnézte a talpamat. Mindenki profi volt és nyugodt, és hamarosan visszamehettem a sorba, ahol a kis család eddig várt. Végül a váróban töltöttünk vagy egy órát, de legalább feltöltöttük a telefonokat. Sajnos a nagy gép egy órával később indult, így a nettó utazási időnk is c kitolódott. A gyerekek megnézték háromszor a Minions-t, játszottak Sliding Seas-t és Aquavias-t, rajzolgattak, nézték a flight infón, hol tartunk, csak aludni nem aludtak. Én megnéztem a Last Night in Soho-t (jó volt, és így utólag az is jó, hogy nem túl nagy képernyőn néztem), a House of Guccit (nagyon hosszú volt, jó színészekkel, de nem nézném meg még egyszer) és az Encantót (értettem a mondanivalót, de nem tetszett). Egyszer majdnem elaludtam, de aztán elmúlt.
Mikor 10 óra után elkezdtünk ereszkedni, Pindúrtünder egyszer csak elaludt, úgyhogy félkómában lépdelt be a csillagos-sávos lobogós welcome tábla alá. Na, ettől kezdve jó negyven perc volt, mire kijutottunk, pedig az ellenőrzésnél még ki is vettek minket az óriási sorból egy külön gyerekes sorba. A határőr bácsi jó fej volt, sokat kérdezett, de nem húzta a kelleténél jobban. Stefaninak szólított, remélem, nem így kerülök a nagykönyvbe. Aztán már csak 10 perc séta, majd közel két óra autóút, de azon már aludtak a csemeték. Kistücsök több mint 20 órát volt fent egyhuzamban.
Este hétig bírtuk őket ébren tartani, aztán hajnali fél 2kor felébredtek, de vissza tudtam altatni őket, és negyed ötkor keltünk. Ez már végre szerda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése