Pont ma hangzott el az első szó, amelyet Tündérke tényleg arra értett, amire gondolt, és szépen, helyesen ejtette ki (a mama és papa nálam nem ér). Ez pedig a "labda" volt. Nem a legegyszerűbb szó, de hát ugye a fontossági sorrendek...
Rengeteg olyan beszédmegnyilvánulása van, amit simán lehet érteni, pl. a repülőre, a holdra van saját fonémája, de mondott már ilyet is, hogy "nem ma", ami azt jelentette, hogy nincsen madár a vezetéken. A "nem" szót továbbra is tökéletesen ejti, és gyakran használja, de nemcsak tiltakozást jelent, hanem azt is, ha valami nincs ott, vagy ha mutatja, hogy valamivel nem szabad játszani.
Pindúrtündér ma 16 hónapos amúgy. Minden rágófoga egyszerre nő, és mindegyiknek már ki lehet tapintani a csúcsát az ínye alatt, úgyhogy hamarosan továbblépünk a nyolc fog bűvköréből... Bár az evés nem jelent neki akadályt így sem. A kenyér továbbra is kérdés, de minden mást szívesen eszik, és továbbra is igazi gourmand, a spenótos quiche ugyanúgy jöhet, mint a házi pizza.
Eszméletlen sokat fejlődött a finommotorikája ebben a hónapban. Februárban még egyáltalán szóba sem került, hogy a bedugós játékokkal tudjon játszani, most meg úgy teszi be az állatkákat a táblába, hogy sose látta előtte a táblát; megnézi a formát, és a helyére forgatja. A formabedobóval is most már rendeltetésszerűen játszik, be tudja rakni mind a 18 formát, csak néha megunja előbb, és elmegy. Kedvence a hold.
Rajzolásban is elképesztő ügyes, nemcsak vonalakat rajzolgat, hanem köröket, irkafirkákat. Rendesen fogja a ceruzát, és oda vezeti, ahova akarja. Általában továbbra is az én rajzaimat "színezi ki".
Imádja a labdákat, egyelőre a labdázás nála azt jelenti, hogy labdával a kezében sétálgat a réten, de amikor én magasra dobom, akkor van, hogy ő is eldobja, és rettentő büszke magára közben. Emellett nagy sláger egy nagyon régi és véletlenül előkerült adventi csokinaptár, amelyben csoki már nincs, viszont a kis ablakok mögött ott vannak az ábrák, és azokat nézegetjük. A babákat etetjük és itatjuk, minden játékban megtalálja a párokat (Bogyó és Babócás kártya, dominó, Meminó, általam varrt párnák, de akár a játszócsoportban két azonos állat az állatos kosárban). A Duplóval most kevesebbet játszik, és mostanában kevesebbet lehet neki olvasni, mondókázni is, de talán éppen azért, mert többet rajzol és többet mozog. Megismerkedtünk a homokozóval is, húsz percig játszotta azt, hogy felvett egy lapáttal egy kis homokot, és figyelte, ahogy lepereg. Szerencsére nem akarta megenni.
Ami számomra megdöbbentő volt, hogy megértette a képzeletbeli ételes játékot, amikor a tesója csinált nekem gesztenyéből és fakockákból levest, akkor egy kicsivel később ő is csinált egy másik pohárba gesztenyelevest, és odavitte a tesójának. Először nem is értettük, és aztán döbbentem rá, hogy ő is kedveskedni szeretne.
Egyébként is ő a kedvesség élő szobra. Ha valamiről tudja, hogy kié, akkor odaadja, a kajájából mindig ad egy falatot, és a kertben perceket tölt el azzal, hogy egy eltört botot vagy egy szétszakított virágot megpróbáljon újra összerakni. Minden állat ad minden állatnak és babának puszit, és érti a jó éjszakát és a búcsúzást is. Egyszer, amikor kapott a kezébe egy darab gyurmát, és az leesett a földre, annak is azt mondta, hogy "pápá".
Imádja a nehéz dolgokat. A játszócsoportban egy hatalmas gumilovat cipel ide-oda, otthon a bakancsomat, az öntözőkannát vagy egy teljes doboznyi fakockát, de amikor meglátta a kertben a gyepszellőztetőt, azt is azonnal fel akarta emelni.
Szeret nevetni, és nagyon cukin nevet. A kukucsos játékon mindig mosolyog, de igazi kacagást például csikizéssel lehet kiváltani, vagy olyan vicces játékkal, hogy a tányérján megmutatja a katicát (ott a katica), aztán mutat egy másik részre (ott nincsen katica). Vagy az ablakra mutat, hogy ott a hold, aztán a ház másik oldala felé, hogy arra meg nincsen hold. Másmilyen humora lesz, mint a tesójának, az már biztos.
