1436

Az első és legtovább halogatott dolog, amin változtatok, ez a blog. Nevezetesen hogy nem írok ide többet.

Naplót elég régóta írok, fogalmam sincs, mikor kezdtem. Blogot 2004. augusztus 25-én kezdtem írni, még az indiramyles.hu-ra, egy kedves ismerős csinált hozzá blogmotort, menő volt. Annak már csak az exportja van meg természetesen. Oda mindent IS leírtam, ami történt velem, nyavalygást, élményeket, elég személyes dolgokat is, erről szerencsére később leszoktam. Ez 2008-ig ment.

Aztán 2008 és 2011 között a Freeblogra írtam, annak is megvan a blogexportja. Kicsit kevésbé terjedelmesen, kicsit kevésbé belemászva a környezetemben lévőkbe, de még mindig kábé mindenről.

2011. árprilis 9-én értem ide a Bloggerre. Ezt már lehet látni oldalt. Ezt kedveltem a legjobban, jó a kezelőfelülete (kivéve a telefonos), és könnyen lehet szerkeszteni. Aztán megszülettek a gyerekeim, és a havi gyerekbejegyzések, útibeszámolók illetve a filmek-sorozatok-játékok mellett sok magvas gondolatra nem volt idő/energia. 

Közben amúgy maga a blog mint műfaj is átalakult. A szakmai blogoknak látom értelmét, a személyeseknek nem annyira. Annyira sok a content, hogy az emberek inkább podcastot és/vagy videókat fogyasztanak, hosszan olvasni nem szokás. 

És persze az is van, hogy amikor igazán lett volna valami mély gondolatom, azt meg ilyen-olyan okok miatt nem írtam le ide. Mert megosztó, mert valakivel vagy valamivel kapcsolatos, mert a nézeteimet már nem feltétlenül akarom mindenkivel megosztani. Nem írtam covidról kifejezetten, nem írtam háborúról, választásokról, tanárokról és oktatásról, és egyáltalán nem írtam írásról se az utóbbi időben. Így, ebben a formában ennek nincs értelme. Ezt már párszor pedzegettem, de megérett. Isolde is megírta, hogy közben fordult a világ egyet.

A grafomániám nem vész el, csak átalakul:

• havi gyerekbejegyzések -> külön fájlban folytatom
• film/sorozat/játék/úti beszámoló/egyéb publikus dolog -> FB
• általam szépnek gondolt fényképek -> Insta
• olvasás nyilvántartása -> még gondolkodom, hogy Goodreads-e
• egyéb szenzitívebb gondolatok/vélemények -> személyesen
• gondolatok az írásról -> sehol?
• szakmai gondolatok -> sehol?

Ez az 1436-ik post. 

Évbúcsúztató, évkezdő

2022 elég lesújtó volt globális szinten, ami 2020 után elég nagy teljesítmény. Nyilván nem kell ecsetelni a háborút, amely mindent befolyásolt, és nagyon sok mindent megváltoztatott. Még nincs vége, meglátjuk, mit hoz majd ez az új év.

Mi a családban igyekeztünk a jó dolgokra koncentrálni, azokat kidomborítani, emlékezni rájuk, és azért történt egy pár mérföldkő idén. Jártunk Kaliforniában, iskolás lett a kisebbik gyerekünk is, felújítottuk a telek hátsó végében a kis helyiséget. Sokkal kevesebbet foglalkoztunk a kerttel. A munkámban nem változott semmi, bár megvolt az első nagy szállításunk, aminek mindenki nagyon örült, de egy kicsit elfáradtam a végére. 

Nem jutottam be ebben az évben sem a GABO pályázatra, és feladtam. Belekezdtem egy regénybe, de még messze a vége, és decemberben elég markáns volt a megtorpanás, nem tudom, fel lehet-e venni a fonalat. Sokkal kevesebbet mozogtam, és bár életem eddigi legnagyobb futó- és biciklis teljesítménye is idén történt, nem vagyok elégedett a fizikai erőnlétemmel - wellbeingemmel. Ki kell alakítani új szokásokat. 

Olvasás terén is nagyon gyatra volt ez az év, ez a tendencia sem tetszik, hogy egyre kevesebbet olvasok. Meg kellene találni az időt erre is, többet, mint eddig. Amikor volt egy közös quizjáték a melóhelyen a nagy csapattal, amelyben több ázsiai csapat is részt vett, volt egy olyan kérdés, hogy melyik kolléga olvas el évente 20+ könyvet. Többen engem írtak, és tökre elszégyelltem magam - ez régen így volt, az utóbbi pár évben már sajnos közel sem.

Szóval mindent összevetve ez az év izgalmas volt, jó lesz visszaemlékezni a jó részekre, de nyomasztó is volt sok szempontból, és kicsit robotnak éreztem magam sokszor, aki teszi a dolgát, de csak a kötelező dolgokra jut energia. Úgyhogy nagy reményeket fűzök 2023-hoz, és el is kezdem kitalálni, mit csinálok majd másképp.

Aranyérem, mézeskalács

Ebben a hónapban Pindúrtündér sok élményt gyűjtött. Volt az akrobatikus rock and roll csoporttal fellépése, ahol arany minősítést kaptak, amúgy tényleg ők voltak a legjobbak a kezdő csoportból. Koriztunk többször is, és amióta nem recés a korcsolyája, mert kinőtte a sajátját, és megkapta a tesója fiúkorcsolyáját, azóta kiválóan tud korcsolyázni. A gyerek lánykorcsolyákra nem kéne feltenni a recét, úgyse fognak még piruettezni. Na mindegy.

Voltunk cirkuszban, az is nagyon tetszett neki, utána még napokig emlegette az akrobatákat. 

A szülinapjára kapott ajándékokat még alig sikerült feldolgozni, aztán most újra várják a fa alatt az ajándékok... Igyekszünk mindig lerajzolni, kitől mit kapott, de egyre nagyobb a dömping.

Csináltunk mézeskalácsot, és elég jól is sikerült idén. Szerencsére ezekhez az együtt díszítésekhez mindig van kedve. Mondjuk nyilván, mert ételről van szó... De azért én örülök neki. Vicces volt, hogy az utolsó sulis nap délelőttjén csináltam meg a mézeskalácsokat, hogy délután már tudjunk rá rajzolni, és amikor mentem érte a suliba, "kiszagolta" a mézeskalácsot rajtam, felderült az arca, és mondta, hogy sütöttem, ugye?

Aztán meg készítettünk mindenkinek kézzel ajándékot, egész jókat sikerült idén, puzzle-t, mini baglyot, rajzot - alig segítettem benne. Nagyon fontosnak tartom, hogy ők is adjanak saját kézzel készített ajándékot, érezzék az ajándékadás örömét. 

Ja, és még egy érdekesség: most karcolt életében először rézlemezbe. Nem nagyon szeppent meg az "idegen" anyagtól, szép határozott vonalakkal rajzolt bele egy katicát és egy napot. 

Pindúrtündér nagyon várta a karácsonyt, igyekeztünk varázslatossá tenni, remélem, sikerült.

Lvl70

Also, life begins at lvl70... again.

Ugrálás és videók

Kistücsök kilenc és fél éves lett. Ebben a hónapban a tanulásé volt a főszerep - egyrészt a közelgő felvételi miatt, másrészt azért, mert ami eddig ment, hogy a napköziben elkészüljön a házija, az mostanában nem megy. Rendre marad egy kis magyar házi, amit aztán vagy késő este vagy korán reggel kell megcsinálni, és ez mindkettőnket eléggé kifáraszt. Volt egy hét, amikor azzal próbálkoztunk, hogy jöjjön haza egyedül ebéd után (úgyhogy megvolt az első hat hazajövetel teljesen egyedül), és akkor itthon, nyugiban csinálhatja a házit meg, de valahogy az se jött be. Most már nem nagyon van ötletem, mit lehetne.

Az adventvárás idén egy 300 darabos puzzle, amelyet előre összetettünk, majd minden napra 12 db összefüggő darabkát tettünk a zokniba. Így szépen minden nap épül-szépül egy téli kép, és szerintem nagyon jó hangulatot áraszt. Néha persze hiányolják a csokit, de a Mikulástól annyit kaptak, hogy már nem kell több.

Voltunk zsúron a Superfly-ban, ami nagyon tetszett Kistücsöknek, mindegyik ilyen trambulinparkot szereti, és a zsúr is tök jól sikerült. Én legalábbis nagyon jót beszélgettem a szülőkkel, hehe.

Voltunk cirkuszban is, erről írtam is, sőt, életünkben először porondülés első sorban, úgyhogy Kistücsök kapott egy pacsit az egyik artistától. 

A legújabb elfoglaltság, hogy kiderült, egy LevelUp nevű csapat vicces Super Mario animációkat csinál, pl ezt, és most előfordul, hogy a házikészítés motivációja egy-egy ilyen videó megnézése. Amúgy tényleg viccesek.

Kábé ennyi, amúgy business as ususal. Várjuk a Karácsonyt.

Let it go

Dolgok, amiket az utóbbi egy hétben elengedtem, mert nem volt időm/energiám rájuk:

• Secret Santa cipősdoboz a helyi karitásznak
• az idei karácsonyi bábműsorunk
• rajzpályázaton indítani a csemetémet
• ide gyakrabban írni (pl. a Wednesday sorozatról, amely az utóbbi idők legjobbja)
• szuper ajándéktárgyak készítése a pénteki adventi vásárra (rengeteg ötletem volt)
• elvinni kosáredzésre a hullafáradt gyerekemet, akinek még házit kell csinálnia otthon
• A hagyományos karácsonyváró 1000+-os puzzle kirakása

Melyiket a 9 közül

(harmadik napja írom, talán most sikerül) Vasárnap megnéztük a Melyiket a 9 közül? előadást a Fővárosi Nagycirkuszban. Én az artistaszámokat nagyon kedvelem (az állatos számokat kicsit kevésbé), a cirkuszfesztiválnak covid előtt mindig lelkes nézői voltunk, és remélem, lesz majd megint. 

Nyilván teljesen laikus vagyok a cirkuszelőadások és az akrobatika témájában, de láttam már pár jó műsorszámot, ezért ki tudom jelenteni, ez a Melyiket a 9 közül kifejezetten színvonalas, minőségi előadás, remek koreográfia, szívmelengető kerettörténet, és maguk a számok meglehetősen erősek, egy-kettő egészen lélegzetelállító (a létrás és a rudas volt a két kedvencem).

Emellett életemben először ültem porondülés első sorban, ami még külön extra élmény volt, és viszonylag biztonságos ezen az előadáson, mert a keretsztori miatt nem volt bohóc, aki ki akart volna hívni. Összesen egy pacsit kaptunk az egyik artistától. 

Mindenkinek ajánlom, ha még van jegy.