Jóhiszemű, nem függő

Amúgy mostanában volt még egy dolog, ami felbosszantott.
Kaptam ajándékba egy kaparós sorsjegyet, azt a fajtát, amelyiket pl. a postán lehet kapni, párszáz forint, és vicces lekapargatni. No, el is játszottam vele, és ami még meglepőbb, nyertem is 500 forintot. Betettem a táskámba, hogy majd beváltom.
Persze elfelejtődött, úgyhogy ott lapult a táskámban egy hónapig, mikor is mentem megint a postára, és eszembe jutott. Nyújtom a néninek, hogy beváltsam, teszi a vonalkód-leolvasó alá, csippan, semmi. Megnézi, majd azt mondja:
- Ezt már nem lehet beváltani.
Kérdezem én, hogy ez hol van ráírva.
- Hát nincs ráírva, hanem amikor elviszik a főnyereményt, akkor vége van annak a sorsjegynek.
Kérdem én, hogy erről hogyan tudok értesülni.
- Hát az ki van hirdetve itt.
Kérdem én, ha nem járok gyakran postán, akkor én mint jóhiszemű, egyáltalán nem függő szerencsejátékos, mit tudok tenni.
- Hát be kell váltani azonnal.
Ja, persze. Nem mintha azon az 500 forinton múlna, de ez azért így nekem nem igazán kielégítő vásárlói tájékoztatás.

Amúgy utólag megnéztem a hátulján lévő szöveget, és ezt írja: "A nyereményigénylés benyújtásának határideje az egyes sorsjegysorozatok értékesítésének lezárását követő 15. nap, melynek időpontját az SzZrt. közzéteszi."
Szóval végül is furmányosan rajta van, de ebből én sose jöttem volna rá, hogy az efféle sorsjegyeket csak úgy befejezik, és ez nem éves, hanem akár havi dolog.

Búcsú Sheinától

Eladtam a Kiválasztottak kártyáimat.
Eszméletlenül sokat gondolkodtam rajta, és amikor először kerestek meg ez ügyben, akkor nem is mentem bele. Tíz évvel ezelőtt kb. napi szinten játszottam ezzel a gyűjtögetős kártyajátékkal, hetente-kéthetente jártam versenyre, és 2002 körülig, amikor is teljesen abbahagytam, elég szép gyűjteményt sikerült összeállítanom (nem önálló teljesítménnyel). Egyetlen lap hiányzott az összes közül.
Szerettem játszani ezt a játékot, már maga a paklialkotás is a játék része. Ráadásul az akkori kedvenc világom szereplői kerültek a lapokra, úgyhogy megvolt az a bizonyos plusz, amely miatt még inkább hangulatos volt.
De mikor másodszor kerestek meg, hogy adjam el a kártyákat, akkor hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, belemegyek. Miért?
1. Mert négy éve elő sem vettem a mappákat.
2. Mert a világ, amelyhez kapcsolódik, már nincs a szívemben.
3. Mert versenyre sosem fogok elmenni, ha pedig otthon szeretnék játszani, akkor kinyomtatom a lapokat a hivatalos honlapról.
4. Mert úgy érzem, hogy akinek adtam, az igazi gyűjtő, és jól fog bánni a lapokkal.
5. Így visszakerülnek a verseny vérkeringéséből kiesett lapok a forgalomba.

Emlékként ott van a falamon Hania Cíh Cyuhann képe eredetiben, amely az első képem Rene-től (aki a Se vas, se tűz c. regényem borítóját is készítette).
Itt pedig belinkelem a valaha volt kedvenc lapomat, Sheinát. Versenygyőzelemért lehetett kapni, le volt pecsételve, és csak a pecsétessel lehetett versenyre menni. Harcművészes pakli, legjobb!

Visegrád

Hétvégén Visegrádon jártunk. Az idő ezúttal nem nekünk kedvezett, de attól még felmentünk a Fellegvárba, és végignéztük a panoptikumot, a vadászkiállítást, és lenéztünk a magasból a Dunára, ami még így, hogy a ködben szinte csak sejlett, gyönyörű volt.

Közben kiderült, hogy a műemlékvédelmi hivatal korábbi formájában megszűnt (ami baj is meg nem is), és valami van, de akár lehetne jobb is. Ha valaki megkérdezne, hogy szerintem hogy kéne ezt csinálni, lennének ötleteim. :)

I'm only half evil

Tegnap kaptam egy zseniális ajándékot Essztől! Annyira örültem neki! Aki olvasta a Se vas, se tűz c. könyvemet, az érti.

Annyira jó, hogy még az arca is gonosz meg a szeme is nagy! Végre mindenki láthatja, hogy nem én találtam ki a gonosz elfeket.

Übervacsi

Most, hogy beteg vagyok, és itthon ülök, bezzeg van időm blogolni, hehe.
Node a lényeg, mutatom a szegény betegnek készített über-vacsorát:

<3<3<3<3

ThinkGreedy

Fel vagyok háborodva, és ezennel le is iratkozom a thinkgeek.com hírleveléről. Jött az infó, hogy most 75 dollár fölötti rendelés esetén ingyenes a szállítás, mondom, egyébként is olyan bazidrágák (kábé 500%-os haszonkulccsal dolgoznak az előállítási költség és eladás viszonylatában), de ha már ideszállítják ingyen, akkor körülnézek.
Találtam is egy csomó dolgot, amit tök szívesen megrendelnék, köztük például ezt is:

Mindig jól jön egy kis optimizmus alapon.
Szépen összeszedtem 100 dollárnyi rendelnivalót, írom a címet, checkoutolnék, erre nézem, hogy a végösszeg 179 dollár. Mondom mivan?!
Keresgélek, olvasgatok, és valahol egy jól eldugott mellékoldalon megtalálom, hogy ez az egész akció csak az USÁn belüli rendelésekre érvényes. Én meg fizessek 79 dollárt a szállításért (???). Hát lócitrom nekik!

Ó padawan, padawanom

Mától van padawanom is... Szerintem remek rendszer nálunk, hogy minden újonnan érkezőhöz rendelnek egy embert, akitől kérdezhet, meg aki megosztja vele az általános infókat. Most, hogy már kicsit több mint egy éve vagyok a cégnél, én is kaptam egy újoncot.
Igazából örülök neki, szeretem csinálni. Anno, mikor az előző cégemtől eljöttem, előtte volt egy hónapom, hogy betanítsam az utódomat. Én csináltam meg az összes tréninganyagot, mert nem volt semmi korábban, készítettem neki handoutokat, vázlatokat, és szépen megmutattam neki mindent.
Hónapokkal később felhívott, és megköszönte, hogy én tanítottam be. Azt mondta, most már látja, milyen a betanítás egyébként a cégnél, és hogy úgy esélye sem lett volna megmaradni ott, és még kétszer hálálkodott, és ez tök jól esett nekem.
Remélem, most is jó "buddy" leszek, bár most nem csináltam handoutot.

Instabil energiák

Úgy tűnik, át fogok szokni a hétvégén írásra, mert hétközben egyszerűen nem megy. A munka rengeteg (és ez dec. 13-ig még így lesz, akkor van a nagy leadás), tehát a régi jó kis ebéd utáni szösszenetek, mint a mellékelt ábra is mutatja, akadoznak. Az agyam teljesen kimerül a nap végére, úgyhogy este kb. arra van energiám, hogy nézzek valami filmet vagy sorozatepizódot, és ha szerencsém van, akkor nem alszom bele. Most is kedden írtam utoljára, pedig sok minden történt: szegény Ufó helyett most már új autóval járunk dolgozni, megismerkedtem egy új bankkal belülről, újra követem Jack Bauer sorsát (vélemény majd a szezon végén), meg ilyesmi.

Asszem, mondtam már, de amúgy megfigyeltem, hogy az élet nem törekszik a kiegyensúlyozottságra. Például a történések sűrűsége mindig szakaszos: sokáig semmi, aztán egyszer csak, csőstül minden. Nem mintha baj lenne, csak vicces. Lehet, hogy azért csinálja, hogy az embert magát kibillentse a kiegyensúlyozottságból? Ami stabil, az mozdulatlan, úgyhogy csak akkor lesz valami, ha instabillá válik. Micsoda ellentmondás!

Picinke

Az erkélyünkre jár egy igen pofátlan cinke. Egyrészt nem hagyja lefotózni magát, ami már eleve pofátlanság. Amikor meglátom, ott illegeti magát, de mire a szemem elé kapom a fotógépet, lusta szárnylebbentéssel elrepül. Másrészt a kitett magok helyett a hibiszkuszom gyökerét eszi, úgyhogy be fogom szedni a hibiszkuszt.
Viszont mégis nagyon kedves nekem ez a madárka. Tök vicces látni, hogy szegény már szeptemberben elkezdett gyúrni a télre, és degeszre tömte magát kajával, hogy mindjárt hideg lesz, és mivel még mindig nincs hideg, viszont van egy csomó étel, annyira dagi, hogy alig bírja fenntartani magát a levegőben. Persze majd lefogy... és akkor talán a magokat is megeszi.
Egyszer úgyis lefotózom!

Valami Amerika

A minap utaztam a négyes-hatos villamoson, épp nem olvastam, mert csak pár megállót mentem, és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a velem szemben álló lány hozzám beszél.
- Mit ábrázol?
Mire egyáltalán felfogtam, hogy tényleg engem szólított meg csak úgy, meg hogy egyáltalán mire gondolhat, addigra pontosított:
- A fülbevalód.
És kinyúlt, se szó se beszéd megfogta a fülbevalómat, és közelebb hajolt, hogy megnézze. Sűrű meglepődések és pislogások közepette sikerült kinyögnöm, hogy:
- Egy sárkányt.
- Aha, tényleg. Tök jó, hol vetted?
Ha már ennyire közvetlenül viselkedett velem (én speciel még a villamoson idegenekkel való tegeződéssel sem igazán értek egyet), akkor szemérmetlenül benyomtam a reklámot, aztán gyorsan leszálltam.
Remélem, azért ez nem általános jelenség.

/cheer

Back in business

Back in business, ahogy szokták mondani. A semmittevés is jó, de csak egy darabig. Telve vagyok energiákkal, szerencsére van is mit csinálni, úgyhogy minden a legnagyobb rendben. A munkahelyemen megvárt a munka, de annyira nem halmozódott fel, hogy alámerüljek, szépen evickélek a tetején.

Közben várom a Cloud Atlast, felháborító, hogy nálunk csak nov. 22-én jön. Addig is az ínséges időkre való tekintettel megnéztem a Total Recall remake-et, ami egészen korrektre sikeredett: sztori kb ugyanaz, látványvilág eszméletlenül meg lett dobva (a Big Ben a brutálronda betontömbök között zseniális!), színészek teljesen rendben voltak - gondolom sokaknak még jobban is tetszett Kate Beckinsale...meg mondjuk Colin Farrellnek azért gazdagabb a színészi eszköztára és az arcmimikája, mint Schwarzinak.
Egy ordenáré nagy baki volt benne, amit nem is értek, hogy nem vettek észre, mindjárt utánaolvasok, hogy ezt mennyire fájlalják a neten... Tizenhét perc az utazás, és tizenöt percre állítja a bombát, mégis célhoz ér a The Fall... De ezt nagyvonalúan elnéztem, mert a többi apróságra odafigyeltek.
Egy megnézést simán megért.

So say we all

Rég volt ennyire pihentető hosszúhétvégém. Tényleg nem csináltam semmit, csak olvastam, csináltam halloweeni töklámpást, kirándultunk egyet a Pilistetőre, és Battlestar Galacticát néztem: kicsit megkésve bár, de én is befejeztem végre ezt a sorozatot. Spoiler.