Sissy, eső, cseppkövek

A következő három megállapítást tettem a hétvégi utazás után:
1. Sissy mindenhol elpotyogtatta a hagyatékát
2. Velence a világ leggyűlöletesebb városa
3. Szlovénia gyönyörű

Buszos utazásunk összességében elég jól sikerült, volt fent és lent, fizikai és hangulati értelemben is. Az utat a velenceikarneval.hu oldalon találtam, az utazási irodával alapvetően meg voltam elégedve: sikerült minden adminisztrációt neten elintézni, úgyhogy nem kellett bemennem személyesen, a szolgáltatás ár-érték aránya rendben volt, az idegenvezető egy zseniálisan aranyos és aktív fickó volt, a hotelszoba elfogadható, a kaja remek. Azt a verziót választottam, amikor nemcsak magára a karneválra megyünk, mondván, hogy mégis legyen valami élvezet az oda- és a visszaútban is.

Pénteken tehát megálltunk Triesztben, ahol is megnéztük belülről a Miramare-kastélyt.
Kastélyt láttunk már párat, legutóbb például Skóciában egy csomót, úgyhogy lenyűgözve éppen nem voltunk, de olaszosan karbantartott épületet láttunk szép bútorokkal és érdekes történettel. Nyilván szebb arcát mutatja nyáron, mert a parkban satnya növénykék között sétáltunk a nulla fokban, és semmi sem volt nyitva, de a látványosság lényegét azért sikerült megnéznünk.

A szombat volt a törlendő kategória.
Pénteken és vasárnap is sütött a nap, a karnevál megnyitóján remek időjárás fogadta a turistákat, de amikor szombat reggel felkeltünk, és az ablakon kinézve a zuhogó esőt láttuk, már gyanús volt, hogy ez nem az lesz, amiért jöttünk. És tényleg nem. Fél 11-re értünk Velencébe hajóval, az elején még óvatosan kerülgettük a pocsolyákat, és gyorsan vettünk egy esernyőt 10 euróért, tuti ami biztos. A karneváli hangulatra a földön ázó konfetti és egy szomorú, beöltözött helyi emlékeztetett csak, aki pódiumon állva fotóztatta magát egy esernyővel a kezében. A délelőttöt még csak-csak eltöltöttük: jártunk a halpiacon, megnéztük a gyönyörű ékszerdoboz Santa Maria dei Miracoli templomot, amely kb. a reneszánsz esszenciája, nyilván körbefutottunk a Szent Márk téren, aztán gyorsan beültünk egy nem annyira méregdrága pizzériába, hogy együnk is, és egy kicsit meg is szárítkozzunk.
Na, ekkor döbbentünk rá, hogy mostantól még 5 órát el kell töltenünk egy városban, ahol minden méregdrága, az eső elől viszont kizárólag olyan helyekre tudunk behúzódni, ahol fogyasztanunk kell, a látványosságokat már mindketten megnéztük korábban, és ahol a karneváli hangulatot pár részeg angol nyújtja.

A kabátom a végére olyan vizes lett, hogy még ma reggel is éreztem rajta. A cipőm olyan vizes lett, hogy másnap szatyorból csináltam magamnak zoknit, hogy el tudjak indulni hazafelé. És mindennek tetejébe a Hard Rock Caféban, miközben nagyon lassan megittam egy forró csokoládét, ellopták a frissen vásárolt és nagyon megkímélt, óvott esernyőnket. Az esernyőtartóban csak széttört, fos esernyők szomorkodtak, mikor indultunk elfelé.
Az olaszokról már egyébként sincs túl jó véleményem, mert egyszer korábban elloptak a hotelszobámból 100 eurót, de mostantól még estek egy csomót a szememben, valamint Velencének ezennel hivatalosan a világ leggyűlöletesebb városa címet adományozom, amíg nem találok rosszabbat.
Szerintem amúgy ez a karnevál dolog úgy történt, hogy valami pénzes velencei fickó kitalálta, hogy nevetni akar a turistákon, ezért szervezett egy látványosságot februárra (!?!), készített egy csomó vonzó fényképet nyáron beöltözött emberekkel, és megmondta a velenceieknek, hogy ti csak bálozzatok odabent a házaitokban, és ha kinéztek az ablakon, jót röhöghettek a turistákon, akik az utcákon fognak vacogni.

Egyetlen pozitív dolgot tudok felsorolni, az pedig az, hogy megtudtam a "marcipán" szó eredetét: Szent Márk kenyere (Marc-i-pan).

Az utazást a vasárnap mentette meg. A hazafelé úton megálltunk Szlovéniában, a Postojnai cseppkőbarlangnál, amely szemkápráztató és bámulatos volt, a maximálisan megérte az elég drága belépőt. Sissy persze itt is járt, és emiatt 16 ezer fáklya és gyertya kormozta össze a gyönyörű természeti képződményeket, de szerencsére nem volt kedve túl sokat gyalogolni, így a belső részek érintetlenül őrződtek meg. Amúgy odalent van egy elég rég óta üzemelő postahivatal is, valamint saját bélyegje van a helynek, sőt: itt előbb volt elektromos világítás, mint Londonban.

Fényképet keveset csináltunk a hétvégén, a postolt képek sem sajátok, de azért összességében élménydús és érdekes programot zártunk (kis mélyrepüléssel a közepén).