Arachnid Lair

Ma erőt vettem magamon, és bemásztam a terasz alá, ahol az előző tulajok kb. 15 éves, lapra szerelhető szekrényei hevertek eddig. Fel akartam számolni a rumlit, és közben reméltem, hogy nem találok ijesztő dolgokat, mint például egértetem, macskaalom, stb.
Ezeket nem is találtam, viszont elhívhattam volna valami pókőrült biológust, mert amennyi pókfajt találtam, arról tanulmányt lehetett volna írni.
Itt a két legszebb példány:

Botrányos gondolat

Amúgy ha nem érezném botrányos gondolatnak, azt mondanám, hogy a szatmári szilvalekváros túró rudi jobb, mint a natúr.

Akivé vált

Végiglapoztam a World of Warcraft Tribute albumot, és van benne pár kifejezetten szép és/vagy művészi kép (meg pár idétlen is), de egy magasan kiemelkedik a többi közül:

Persze pont ez az egyetlen fickó, akinek nincs weblap a képe alatt. Deviantarton fenn van, a többi képe is hasonló tematikájú, többnyire SC.
Ebben a képben az tetszik, hogy annak, aki nem ismeri a warcraft univerzumot, és nem játszott végig kilenc év WoW-ot, illetve még előtte három év Warcraft 3-at, annak "csak" egy jó kép, vagy talán még az se.
Nekünk viszont egy történet, egy iszonyú tragédia, hiszen ott voltunk az elejétől, a szőke, fafejű de jót akaró sráctól és a fiatal, pirulós varázslónőtől odáig, amikor meg akartuk menteni a lelkét, de nem sikerült, és menekülnünk kellett egy szűk szorosban egy léghajó felé, aztán pedig végeznünk kellett azzal, akivé vált.

Sok a gém, kevés az ember

Annyi játszanivaló van, hogy nem bírok lépést tartani. Már az is nehéz, hogy a Hearthstone napi questeket megcsináljam, hogy minden nap meglegyen, de aztán most meg itt van a Shadowrun Returns folytatása, ami nagyon jó lenne, ha valahogy bele tudnám iktatni a programba, mert az alapjáték nagyon tetszett (de nem biztos, hogy ezúttal fizikai adeptussal fogom végigtolni, szeretem én a kihívást, de ha ezen múlik, hogy tíz óra vagy húsz a végigjátszás, akkor én is maradok a snipernél...).
Meg aztán holnap jelenik meg a Diablo 3 kieg, és hát elég szégyen lenne nem végigjátszani, ha már bevallottan Blizzard-fan vagyok...

És akkor még sok jót hallottam a Path of Exile-ról, úgyhogy le is töltöttem, már egy karaktert is alkottam benne (witch, mi más?!), de ennél nem jutottam tovább, pedig eddig tetszetős, igényesnek tűnik, és a képzettségfája lenyűgöző.
Húsvétra kérek szépen egy olyan órát, mint amilyen Hermionénak van... na jó, esetleg ráér a szülinapomig, de semmiképp se tovább.
(akkor még az is lehet, hogy a regényem is haladna)

Autókázunk

Most, hogy a mutató negyed alá csökkent négy hónap után, itt volt az ideje, és átestem az első tankolás élményén is. Jól vettem az akadályokat, a megfelelő oldalra álltam, nem hagytam semmit az autó tetején, és nem benzineztem össze semmit. Yay!
Plusz ha már lúd, akkor átestem az "autózzunk Budapestre távolabb, mint 10 km" feladaton is, minthogy meglátogattam a hugimat a Széll Kálmán téren. A parkolás 4-es lett, de mentségemre legyen mondva, bal oldalra és hátrafelé járdaszigettel párhuzamosan kellett, de minden más csillagos ötös. Már csak az autópálya a meghódítandó ismeretlen, aztán enyém a világ, háhááá!
Ja, meg a belváros. De oda nem megyek autóval.

Lapozgat és csattog

Kilenc hónap elképesztően sok idő - és ezt én most kétszer egymás után is megtapasztaltam. Pöttöm ugyan elvileg már három hete elmondhatja magáról, hogy több időt töltött kint, mint bent, de ezt nem lehet pontosan tudni, úgyhogy maradjunk annál, hogy most már biztosan így van.
Majdnem két hónap gyúrás után hihetetlen látványos fejlődést produkált ebben a hónapban: megtanult mászni, és rá másfél hétre már fel is ült. Most épp ott tart, hogy fogja a rácsokat, és próbálja felhúzni magát, kevés sikerrel. Mondjuk alapvetően most elégedett a világgal, mert mindent meg tud szerezni, és utána tud vele játszani függőleges helyzetben.
A számomra legbámulatosabb tudománya, hogy képes lapozgatni a National Geographicot szépen oldalanként. A kézmozgása őrületes tempóban ügyesedik.
Tegnap óta négy foga van, a felső kettő végszóra kibújt. Ma reggel rájött, hogy össze lehet koccantani őket, azóta csattog.
Emellett pár szót már ért (Várjál, figyelj, mindjárt jövök, stb.), és kinyitotta egyedül a cserpes joghurtos dobozt, úgyhogy lassan oda kell figyelni, mit mondok és csinálok. Amúgy is néha van olyan érzésem, hogy a babák mindent értenek és tudnak a világból, csak élvezik, hogy valaki szórakoztatja őket és kitörli a feneküket.

Játékokról szólva a legviccesebb, hogy nem kell zenélő-csőrgő drága cucc, a legjobb játékok a következők (fontossági sorrendben): szaloncukorpapír, kefires doboz, üres cserpes joghurtos doboz benne valamivel, ami csörög, illetve a cumitartó doboz.

Plusz valamelyik nap belegondoltam, hogy ő napi egy kiló kaját eszik meg (ötször eszik, kb. 20-20 dekát). Anno a munkahelyemen lehetett tudni, ki mennyit eszik ebédre, mert dekára mérték az ételt - én átlagosan 35 deka ételt ettem ebédre, és mondjuk kétlem, hogy ennél többet ettem volna reggelire és vacsorára. Ami azt jelenti, hogy pont annyit ettem, mint a kilenc hónapos kisfiam - csak neki ez a testtömegének ~10%-a. Ez még úgy is durva, hogy ennek azért egy része anyatej, azaz folyadék. Nem semmi anyagcseréjük van ezeknek a picúroknak...

Mindketten rettentően örülünk a tavasznak, sétálunk bőszen, szívjuk be a napfényt, és köszönjük, jól vagyunk.

Régi tekercsek

A CD Galaxis küldött nekem bétakulcsot percekkel a megjelenés előtt az Elder Scrolls Online-hoz. A hétvégén volt egy kis időm, úgyhogy gondoltam, megnézem. Teszem ezt úgy, hogy ezennel bevallom elképesztően felháborítóan botrányos hiányosságomat: egyetlen Elder Scrolls-zal sem játszottam korábban.
Ez amúgy azért történt, mert amikor megszereztem az elsőt, amelyre rá tudtam tenni a kezemet, és remegve vártam a telepítés végét, és állati cool volt, és fantasy, és tudtam, hogy nekem való, és juhúú, na akkor feltelepedett (nagy nehezen), elindult (nagy nehezen), és az FPS-em minimumon is kb. 2 volt, azaz képregényt néztem. Úgyhogy fájó szívvel, de abbahagytam 10 perc után, mert nem volt pénzem jobb gépre. Aztán lett jobb gépem, de már nem pótoltam az elsőt, és valahogy mindig úgy voltam vele, hogy mégis az elejétől kéne végigjátszani a sorozatot, nem in medias res.
Mindenesetre most volt egy pici időm megtekinteni az online verziót.

A karakteralkotás már önmagában elég időigényes, úgyhogy a közepétől inkább a mágikus Randomize gomb segítségét vettem igénybe, de szerintem egész értékelhető kis nord templarom, persze most, hogy screenshotot készítenék róla, pont nem megy már a béta...
Összesen mintegy 30 percet tudtam játszani a gaméval, azt is három megszakítással, de nem tűnik rossznak. Egyelőre az alábbiakat tudom mondani:

• Le kell rántani 43 gigát (?!!?), ami az előző lakásunkban másfél nap lett volna
• Ennek megfelelően kicsit lassan indul és töltődik be
• Viszont pozitívum, hogy fut a gépemen, ami nem mai darab
• A grafika szép, a karakter testreszabhatósága széles spektrumú, bár ez, ha jól tudom, megszokott a sorozatban (viszont nem találtam meg, hol lehet a karakterem fejére közelíteni, hogy jobban lássam a változásokat)
• A karakteralkotásnál semmi infó nincs a frakciókról azok számára, akik most ismerkednek a világgal
• Érdekesen kezdődik a sztori (bár egyelőre nem látom, hogy az MMO jelleget hogy kapja meg, ha mindenki "kiválasztott")
• Az irányítást nagyon nehéz megszoknom, gondolom ez is a sorozat kezelését örökölte, de MMO-hoz szokatlan
• Nem tetszett, hogy minden fos kis urnát szét kell ütögetnem lootért
• Nem látszik jól, ki a más játékos, ki az ellenfél
• Jó a párbeszéd működése az NJK-kkal, hogy beközelítünk

Összességében jó volt kipróbálni; nekem most nem aktuális semmilyen MMO, de lehet, hogy amúgy megnézném közelebbről.

Kokárdoodle

Vow... most látom csak a google doodle-t!

Tök menő! Idén szélben sétálással emlékeztünk meg, de jövőre szerintem már ki fogunk menni a városi ünnepségre is. És persze volt egy kis flashem, hogy majd milyen jó is lesz, amikor az iskolában hallgatom a műsort...

Babakeksz

Sütöttem babakekszet. Utánaolvastam az interneten, és leszűrtem azt a receptet, amelyik a legjobban tetszett. Ugyanakkor nem tudom, miért is csináltam ezt, mert ha a végeredmény keksz állagú lenne, akkor azért nem merném odaadni Kistücsöknek, de így, hogy ilyen kívül kemény, belül puha, most meg azért nem. Még csak alul van foga, és nem tudja elmajszolni se rendesen (kipróbáltam, fog nélkül semmit nem csinált a számban), úgyhogy ez a süti még nem neki megy.

Nemtom a boltit amúgy mikortól ajánlják, de asszem én várok egy hónapot a következő próbálkozással.

Építő poharak

Azt értem, hogy nem lehet minden kis gyártó cégnél külön technical writer minden nyelvhez, vagy legalább egy proofreader, aki végigolvassa a dobozok szövegeit és a használati útmutatókat, tehát azon csak mosolygok, amikor a poharak építenek (az egyik babajáték dobozán legalábbis)...
De az furcsa, hogy a DTP-snek se tűnik föl, hogy a mondat vége nem fért bele a szövegdobozba, és aztán ezt senki se nézi meg még egyszer, hogy legalább pont legyen az utolsó, furcsa, ismeretlen nyelven írt szöveg végén:

Furcsa ez a nyelv dolog amúgy. Olyasmi, mint az írás. Mivel mindenki bírja valamilyen szinten az anyanyelvét és mindenki írt már fogalmazást iskolában (remélhetőleg), ezért tehetségtől és tudástól függetlenül lehet "érteni hozzá". Nekem meg sajnos rááll a szemem, és az az igazság, hogy majdnem minden termék dobozán látok legalább helyesírási hibát vagy typót.

Ezen állításomat most gyorsan teszteltem is, és a közvetlen környezetemben lévő kefires, babajátékos és gyógyszeres dobozon is találtam. Sic transit gloria mundi...

Foszforeszkál

És kicsit több mint nyolc hónap után elkészítettem ezt is...

Szuper-csillagharcos

Hamarosan szuper-csillagharcos leszek, nem vitás. A hagyományos kétnaponkénti mini edzésprogramom mellé most már "súlyokat aggatok magamra", és úgy sétálok.

Na, fél óránál most még nem bírok többet a nyolc és fél kilóval, de így is jó volt kirándulni (a teljesség kedvéért mondom, hogy Bömbölyeg múlt héten masterelte a felülést, ezért már a hétvégén mentünk a hátizsákkal, csak akkor nem én vittem a puttonyt). Egyelőre még mindig a környéken sétálunk, de már olyan terepen, ahol a babakocsival nem tudnánk. Távlati terv mindenféle izgalmas kirándulás, már csak az kell, hogy a jó idő stabilizálódjon. Például olyan nyugodtan lehetne az idő most már április végéig, mint ma.
Hóvirágokat már múlt héten láttam egy séta alkalmával:

Ma viszont nem kellett messzire menni az ibolyákhoz, mert azok a saját kertecskénkben nőnek:

Gombóc is megszemlélte őket, de a lóhere jobban tetszett neki. Biztos szerencsés lesz...

AquaTube

Meg vagyok elégedve.
Amikor az ember számára összefolynak a napok, az idő múlását például a vécépapír fogyásával lehet figyelni. Aztán persze rezignáltan konstatálni, hogy na, megint elfogyott egy guriga.
Ma viszont felvillanyozódtam: a gurigán ismeretlen írást láttam, amely azt állította, hogy ezt a gurigát bedobhatom a vécébe, mert biológiailag lebomlik.

Itt van róla több infó: Zewa AquaTube
Kis lépésekkel, de haladunk! Annyira megörültem, hogy rögtön elmentem a szelektív gyűjtőhöz, és kidobtam az eddig felhalmozott 23 db. petpalackomat...