Ubá

Azt gondolná az ember, hogy egy két és fél éves gyereknél egy hónap alatt már nincs olyan nagy fejlődés. Pedig  van. Csak nem olyan egyértelműen látható, mint mondjuk egy babánál, hanem oda kell figyelni.
Eltelt megint egy hónap, és Kistücsöknek rengeteg új tudománya van. Kezdve azzal, hogy már korábban be tudott mászni a szék alá, hogy kivegyen valamit, most viszont már egyrészt ki tudja halászni a lábával, ami sokkal nagyobb koordinációt igényel, másrészt rájött, hogy ha eltolja a széket, nem kell kúszni. :) Egyensúlyér

Farsangi kandúrcica

zéke is fejlődött, most már képes megülni az anyapacin úgy, hogy felegyenesedik.
A zenei "képzéssel" ott tartunk, hogy le tudja játszani a kis zenegépén a Kis karácsony, nagy karácsonyt - nyilván sok tévesztéssel és melléütéssel, de kifejezetten felismerhető. Amúgy énekel is, nagyjából állandóan, csak mint múltkor írtam, viccesen ("De dadádé dádodádő" = Hej Vargáné káposztát főz). Aktuális kedvencei a Hej Vargáné és a Sárga csikó (futottak még: Elvesztettem zsebkendőmet, Télapó itt van).
A fűszerekkel való szagizós játékban is történt előrelépés, egyrészt most már mást is szagizunk, ami a konyhaszekrényben van (hangzott el például ilyen mondat, hogy "Kérsz mazsolát, ráadásul kettőt!"), másrészt mivel annyira kívülről tudja a fűszereket, elkezdtünk fűszerkeverékekkel is ismerkedni. Minap hétvégén fejből megmondta a nagyszülőknek, hogy miből van a "salátafűszer": (egy görögsalátás keverék) oregano, bazsalikom, kakukkfű és menta. És mivel nem volt otthon külön kakukkfű, csak a többi, vettünk neki, hogy megszagizhassa azt is. Aki pedig nem tudná, a "kakukkfű azt mondja, hogy kakukk"!
Amúgy is szívesen segít a konyhában, múltkor mikor édesanyám itt volt nálunk, játszott Picúrral, én meg mosogattam, akkor egyszer csak odaszaladt a konyhába, hogy "Segítesz édesanyának!". Én anyum nem értette, mit akar segíteni a mosogatásban... Mindig odatolja mellém a sámlit, feláll, és kiveszi a tiszta vízből a dolgokat. Na, még nem teszi a szárítóra, csak néha, inkább játszik velük (a habverő a kedvence), de engem nem zavar, és szerintem tök jó, hogy ezt segítségnek érzi, hogy ott van mellettem addig is. Persze nyakig vizes lesz a végére, úgyhogy utána jön az átöltözés.
Viszont már volt olyan, hogy elfelejtettem hagymát hozni az ebédhez, és épp mást csináltam, úgyhogy próbaképp megkértem, menjen be a spájzba, és hozzon egy hagymát - és hozott. Úgyhogy nagyon ügyes kis kukta.
A zuppolással ott tartunk, hogy most már nemcsak random pakolgatjuk a gömböket a tojásdobozban, hanem van összesen nyolc gömb (két-két piros, sárga, kék, zöld), és mindig adok neki feladványt, azaz én az egyik tojásdobozba elhelyezek valamilyen formában négy gömböt, ő pedig nemcsak a gömböket teszi ugyanarra a helyre a másik dobozban, hanem még a színek is stimmelnek. Elkezdtük értelmezni a "tükrösen ugyanott van" fogalmát.

Viszont van egy új kedvenc játékunk: a K betűs. Van egy keresztrejtvény-újság, amit még a születésekor kaptam valamelyik promó csomagban, és már korábban is játszottunk vele (olyan könyvszerűség, amit nem sajnálok, ha elszakad, ideális ilyesmire), először csak megkerestük a fekete négyzeteket, aztán már konkrét oldalakat kerestünk, később betűket... Most ott tartunk, hogy az előre beírt betűkkel szerepjátszunk: A K betű éhes, adjunk neki sajtot (a sajt a kinyitott mondókáskönyvben a képen van) - ilyenkor a K betűvel elballag az ujjával a sajt képéig, és nyammogást imitál. A M betű tud repülni, rárepül Apa orrára. A T betű elmegy meglátogatni a rénszarvast (a párnán). Meg ilyenek. Fél óráig is tudjuk játszani, ami kifejezetten jól jön például, amikor etetem a babucit.
Ami az etetést illeti, gyakran bekapcsolom a gépet, hadd írjon addig betűket. Már korábban is játszottunk a billentyűzettel; azt tanultuk meg elsőként, hogy nincs csapkodás, hanem szépen lenyomjuk egyesével a billentyűket, és akkor nyomkodta is őket, és élvezte, hogy jön sok M meg G.

Később rájött arra, hogy nem az az igazi élvezet, mikor sok betűt ír, hanem ha mindenből egyet. Aztán megtaláltuk a különleges billentyűket (csillag, duplavonal, satöbbi), aztán értelmeztük a "nagy gombot" (space), és így tovább. Olyan billentyűkombinációkat talált legutóbb, amikről én se tudtam (középre rendezés Ctrl+E például). Ebben a hónapban pedig végleg írástudó lett a fiam. Éppen ubbáztunk a nagy ágyon (=középen áll, és egyszer csak lehuppan), amikor felragyogott az arca, átfutott a gépemhez, amelyik még be volt kapcsolva az etetés miatt, és teljesen egyedül leírta azt, hogy "UBÁ".

Még egy fontos dologról nem írtam, ez pedig Kistücsök villamosmérnöki képzése. Úgy kezdődött karácsony környékén, hogy kapott egy sima led lámpát kapcsolóval, elemekkel, amit kapcsolgathatott. Ebből mostanára több különböző lámpa lett, mindegyik elemmel működik, van "elalvós", "színes" és "fénycsóva" is. Sőt, a színes ledes lámpát annyira kedveli, hogy már teljesen megvan az RGB is, mert már bármilyen piros, zöld és kék tárggyal el tudjuk azt játszani, hogy felmutatok valamennyit, és megmondja, hogy a lámpa milyen színnel világítana.

Nagytesóként is egyre ügyesebb. A sok betegeskedés közben például mikor a baba orrát szívtuk, odament, hogy "fogod a kezét". Persze vannak nyűgösebb napok, és sok passzív ellenállással is meg kell harcolni, de összességében véve egyelőre jól vesszük a "dackorszakot". Leginkább a terelés technikája válik be: olyan sok minden érdekli, hogy elfelejti, miért küzdött az előbb, ha valami érdekeset mutatok helyette.