Igazi csajszi

23 hónap telt el már azóta is, hogy négy fős lett a család... és mennyire egyértelmű most ez, mintha sose lett volna másképp. Pindúrtündér mindjárt két éves, és elég határozott elképzelése van arról, hogy a világnak hogyan kéne működnie. Ha valami nem úgy történik, akkor ribilliót csap. De ha igen, akkor ő a legkedvesebb és a legcukibb a földön.

Beszédben most már teljesen érthető kívülállóknak is. Annyi van még, hogy nem használ névelőket ("Leveszem nadrágomat"), és nem intonál kérdést ("Látod?" helyett "Látod!"), de amúgy teljes egész mondatokban beszél (pl. "Vigyázz! Futok előre!"), és ráadásul választékosan. Múltkor pl. ez volt a párbeszéd közöttünk:

- Mit csinál a tigris?

- Mindenfélét mond!

Énekel is, megismerhetően. A gyurmacsigának énekli, hogy "csigabiga, gyeje ki", lefekvéskor a János bácsit, de a tesója nyomán megy az "incivinci szpájder" és a "seventy-seventy" is. Személyes kedvencem, amióta az Egy kismalac-ot elénekeltem neki, hogy abból csak egyetlen sort emleget: "Most már megélnek". Amúgy táncolni is szeret, a kezeit emelgeti, mint egy kis balett-táncos, miközben láboszlopait döngeti hozzá, nagyon cuki.

Ami a kedvességet illeti, a bölcsiben egész nap főz a többieknek, általában teát és sütit és/vagy pudingot, itthon ehhez tevődött hozzá, amikor közli, hogy "vásárolok", fog egy szatyrot, és belepakolja a plüss zöldségeket. De az is nagyon cuki, mikor az esti mese közben olvasom, hogy "Jancsinak nincs pénze, úgyhogy el kell adni a tehenet", feláll, és mondja, hogy "hozok pénzt". Meg ha olvasom, hogy a nyuszi fázik, akkor hoz egy ruhazsepit, és betakargatja a könyvet.

Agykapacitása is fejlődött most. Mivel nem mindig érek rá kirakni vele a 30 darabos Micimackós kirakóst, elkezdte egyedül kirakni a 9 darabosakat, eddig legtovább egy repülőssel jutott, azt literally 45 próbálkozás után egyszer tényleg kirakta egyedül.

A színek már nagyjából mind mennek, a rajzolás most kicsit háttérbe szorult, viszont a matricaragasztás az új kedvenc. A motorját felhoztuk, hogy a szobában is motorozhasson, mert egyre kevésbé megyünk ki csak úgy motorozni a hideg őszi estébe... De neki ez így teljesen megfelel. 

Még egy számunkra teljesen meglepő történt a hónapban. Egyik reggel csak úgy megszólalt a szobánkban, hogy "elment". Mondom mi? "Lufi." De milyen lufi? "Thomasos." Ez három hónapja volt, a tesója szülinapja után, amikor a szobánkból elengedtük a Thomasos lufit, mikor már kezdett leereszteni a hélium. Azóta szót sem ejtettünk róla, és egyszer csak emlékezett rá. Teljesen lehidaltunk.

Imád enni (főleg édességet, de minden mást is), jól alszik, érdeklik az állatok, és szeret vásárolni. Igazi csajszi.