Malisuhi

A kicsilányom éppen ma két és fél éves, és az elmúlt pár hétben kezdett rájönni, hogy tulajdonképpen milyen kevés időt is töltök vele, úgyhogy most éppen nyűgös és durcás, a korábbiakkal ellentétben alig lehet otthagyni a bölcsiben, mert a lábamat ölelgeti és sír (állítólag tíz perccel később már kedvesen játszik, de mégis), este is ha hangosabban rászólok, azonnal elsírja magát, és ez így sokkal nehezebb, mint mikor kiegyensúlyozott volt és magabiztos. Állítólag 2,5 és 3 éves kor között jön el az idő, amikor a gyerekek tényleg "leválnak" az anyjukról, és éppenséggel lehet ennek a folyamatnak a része ez is, de nagyon nehéz, mert közben meg igaza van, hiszen nagyon keveset tudunk együtt tölteni hétköznap, bár azt igyekszem minőségi módon eltölteni. Kívülről semmi sem változott, mert már több mint fél éve dolgozom, de lehet, hogy az ő lelkében csak most ülepedett le.

És ez a helyzet csak fokozódni fog nyáron, mert az egyik bölcsisnéni elmegy a bölcsiből, a másik meg szabin lesz, és úgy kell majd mennie oda, hogy az ovisnénik vigyáznak majd rá... De valahogy remélem, kibekkeljük. Igyekszünk majd sokat strandolni délutánonként.
Hétvégén kezdtük meg a strandidényt, és Pindúrtündér előző életében delfin lehetett, mert továbbra sem mutat semmilyen félelmet a víz iránt: megállás nélkül robog be a húszfokos vízbe, azonnal lebeg-lubickol, kicsit lemerül, nembaj, feljön, csinálja tovább. Emellett az újonnan szerzett trambulinnal is nagyon ügyes, és továbbra is mindenhova felmászik, kedvenc szívrohamom, mikor felkapaszkodik a radiátorra, és kinéz a tetőablakon (extra, ha még be is csukja, mindig elképzelem, hogy egyszer jól rácsukja a kezére, mivel effektíve bele kell kapaszkodjon a kilincsbe).
Régi-új kedvenc elfoglaltsága még a homokozás, órákig képes ülni a homokozó szélén (!), és épít-lerombolja-épít-lerombolja, és közben jókat beszélgetünk. Legutóbb manóvárat építettünk, ahonnan bottal végigmutattuk, hogy a kismanók elmennek a homokrétre, leszedik a (képzeletbeli) homokvirágokat, majd visszaviszik a manóvárba.
A szerepjáték továbbra is szerves része az életének, múltkor gyurmából csináltunk kacsákat (egy anyuka kacsát és két gyerekkacsát), a tesója rajzolt hozzá tavat nádassal, és utána a gyurmakacsák abban úszkáltak, illetve játszották el a Five Little Ducks-ot (ami nagy kedvenc). Először én játszottam az anyukával, de aztán átvette ő, és akkor teljesen "anyukás" volt, leszidta őket, hogy elkódorogtak, aztán amikor meg nem, akkor közölte:
- Anyuka kacsa büszke rátok!

Az állatkerti látogatást nagyon élvezte, neki ez volt az első. Az elefántot nézte nagyon sokáig, a fókashow is tetszett neki, és a nagy kedvencek szerintem a jegesmedvék voltak, mert ők épp nem csukott szemmel sziesztáztak, hanem mozogtak és élénken tették a dolgukat. Kettesben bementünk a mérgesházba is, de ott a legnagyobb benyomást egy "mérgesen néző" afrikai szobor tette rá, azt még napokkal később is utánozta, hogy nézett (mérgesen és vicsorogva).

A pelust már hetekkel ezelőtt teljesen elhagytuk, éjszakára is. Néha még történik baleset, de kb. hetente egyszer, és akkor viszont aznap sorozatban, ezek a "rossz napok", amikor fáradt vagy nyűgös, és nem figyel oda, de másnap megint tökéletes a rendszer, és ügyesen szól, teljesen időben.
A szundipajtások visszajöttek, de az alvás körül vannak újabb érdekességek - pontosabban csak simán most jutottak el a tesójával odáig, hogy szándékosan nem alszanak még, hanem sutyorogva játszanak-beszélgetnek még jó félórát, kimásznak az ágyból, bebújnak a kuckóba, most forrva kovácsolódik a tettestársi közösség, amelyet persze szigorú arccal nézünk, de titokban nagyon is elégedetten.
Beceneve is lett bőven, mert a tesója mostanában egyre újabbakat aggat rá, egyre kreatívabbakat és aranyosabbakat. Miliből egyszer csak Mali lett, mert az vicces, aztán Malintó, most éppen Malintó Suhintó, azaz Malisuhi. De ez folyamatos formálódásban van, és mivel neki is tetszik ez a kedveskedés, számomra szívet gyönyörködtető.

Állatkerti séta

Meg amúgy szombaton jártunk az Állatkertben, nagyon jól sikerült. Béreltünk tilitoli kocsit, hogy ne az legyen, mint két éve, hogy teljesen kimerült az akkor éppcsak nem három éves Kistücsök, hanem maga az állatok közti közlekedés is élmény volt. Annyira, hogy elfelejtettem fényképezni, ezért nem készült értelmes kép róla...
Előre kitaláltuk, hogy melyik állatokat szeretnénk megnézni, és ezeket Kistücsök szépen begépelte Wordben. Kerestem mindegyikhez képet, kinyomtattam, és már kész is volt a "checklist":

Legtöbb időt a vízivilágban töltöttünk a halak nézegetésével, de ezt már korábban is sejtettük, mert azt mindketten mondták, hogy szeretnék megnézni. Megvártuk a fóka-show-t is, az is nagy sikert aratott, és még a paprikát és salátát evő teknősök is. Volt pár állat, amit nem találtunk meg, vagy már nem akartunk arra is kitérni, mert elfáradtunk, de legalább lesz legközelebb is néznivaló.
A nagy szomorúságom az volt, hogy a majmokat nem láttuk rendesen, mert nem voltak bent a házban (nyilván, mivel jó idő volt), a kifutón viszont nem igazán lehetett őket látni.
De azért így is jól sikerült, annyira, hogy elhatároztuk, hogy valószínűleg az egyik ötéves szülinapi ajándék egy akvárium lesz.

Fára mászás, trambulin, rajzok

Egy hónap van vissza, hogy Kistücsök öt éves legyen. Ebben a hónapban fordult elő az is először, hogy azt mondta: "Mindig veled akarok lenni", meg az is, hogy nagy játék közepette becsukta a gyerekszoba ajtaját, és mikor ki akartam nyitni, hogy csatlakozzam hozzájuk, közölte, hogy "Menj ki a csak mi szobánkból!".
Ezt az ellentmondást én is érzem mostanában vele kapcsolatban: érzem az igényt, hogy többet foglalkozzam vele, ugyanakkor érzem azt is, hogy sokkal jobban együtt tudnak játszani már a tesójával, és kevésbé kellek mediátornak, mint korábban. A legkedvesebb dolog, amit ebben a hónapban csinált a tesójának, egy papírkanál volt: valahova elkallódtak a játékkanalak, úgyhogy kartonból megrajzolt és kivágott egy kanálformát, és szépen bemélyítette a kanálrészt, aztán odaadta a tesójának. Erre mondom én, hogy egyszerre okos, ügyes és kedves dolgot csinált, mert erre büszke nagyon.
Más kreatív dolgokat is készített mostanában:

Ezen magyarázza a tesójának, hogy a göcsörtös eper is finom.

Ez a Kockásfülű Nyúl

Ez a Kockásfülű Nyúl doboza (amiben alszik)

Aszfaltkréta-váza

Felmászik a fiú a májusfára az esőben

A megszerzett szalagot odaadja a
kislánynak a fiú (közben kisütött a nap)

Hazamegy a kislány és a kisfiú együtt

Ez egy elefánt, de azért meglepő, mert soha
nem tanítottam neki, hogy kell ilyet rajzolni,
teljesen magától csinálta az oviban

Ennek még én csináltam a pályáját, de azóta
csináltunk még vagy négy kígyós-létrás
játékot, és ott már ő csinálta a pályát is

Szóalkotásban is kreatívabb, mint valaha. A tesója plüss zsiráfját ő nevezte el "Zsiruci Noló"-nak, de a csúszda is viccesen "Csuszoda". És az asszociációi is kreatívak. Egyik vacsorára párizsit ettünk, kapott "harapó párizsit", azaz olyat, ami nem a kenyéren van, csak magában lehet enni, elfelezte, beleharapott az egyenes részébe, és közölte, hogy "Párizsi szivárvány".
Ebben a hónapban sok program volt: jártunk Szentendrén családi napon, Állatkertben, voltak nálunk gyerekvendégek, volt anyák napja, és mind jól sikerült. A legnagyobb sikert a kertbe vásárolt trambulin hozta el, minden délután fix program, ha nem esik az eső, és nemcsak nagymotoros fejlesztésre jó, de bátorságnövelésre is, mint kiderült, mert sose gondoltam volna, hogy az én kisfiam magától kéri, hogy tanítsam meg fára mászni - és aztán persze sikerül neki, mert a képessége megvan, csak eddig a bátorság hiányzott.

AFP

Tegnap bent hagytam a cégnél a telefonomat (that is a first). Először rettenetesen bosszantott, hogy mi van, ha hívnak, meg nem tudom megnézni a forgalmat az autóban, meg nem tudtam parkolni Simple-lel, csak a jó öreg petákbedobásos módszerrel, meg egyáltalán, nem tudja senki, hol vagyok és nem tudok telefonálni se, ha baleset ér vagy mittomén.
Este már nem hiányzott annyira, tulajdonképpen belenyugodtam, hogy ma reggelig nem lesz telefon, és kezdett nem hiányozni.
Ma reggel pedig tök jól éreztem magam, hogy nem kell azonnal csekkolnom a leveleket és üzeneteket, sokkal hasznosabb dolgokkal töltöttem az időt... és kicsit eszembe jutott a Wall-E, ahol mindenki külön kis buborékban bámulja a monitorját, és arra gondoltam, hogy néha kéne tartani ilyen "away from phone" napokat, és lehetne ilyen opció, hogy beállítom a telefonon, hogy most nem vagyok ott.
A sztori vége meg annyi, hogy mesélem reggel a két és fél éves lányomnak, hogy "Képzeld, otthagytam a telefonomat a munkahelyemen, úgyhogy most nincs telefonom". Mire ő teljes komolysággal és csupa szív kedvességgel megnyugtatott:
- Nem baj, Anya. Majd én kölcsönadom az én telefonomat.
Elfutott, és odahozta nekem a játéktelefonját (egy régi Nokia, amelyet még 2008 környékén használtam).

Legjobb gyerekprogram ever

A hétvégén olyan gyerekrendezvényen jártunk, amely életem eddigi legjobb gyerekrendezvénye volt, beleértve a saját gyerekkoromat és szülőségem idejét is. Szentendrén a Liliput Játékvilág rendezte meg a 3. Családi Napot. Volt belépő, de pénztárcabarát (és felnőtteknek ingyenes volt, hehe), és onnantól kezdve minden ingyenes volt: két ugrálóvár, hogy a nagyok ne tapossák agyon a kicsiket, Duplo-medence, LEGO-építés, horgászat, Nerf lövészet, BicikLó, puzzle-k, illetve amin nem vettünk részt, de volt: arcfestés, lovaglás, Schleich bemutató, és még lehet, hogy nem is láttam mindent. Emellett volt színpad és produkció, kedves gyerekműsor ment, mi még kicsik voltunk hozzá (de Pindúrtündér tapsolt lelkesen).

Érkezéskor kaptunk karszalagot, egy "sütikupont", amellyel kaphattunk csokis vagy lekváros palacsintát a helyi kantinban, de most komolyan, mennyire jó már, gyakorlatilag nem tétel egy palacsinta, és mégis gesztus, hogy ingyen kapunk egyet gyerekenként, és meg van oldva a tízórai.
A legnagyobb jóság pedig az volt, hogy kaptunk egy "útlevelet" a Manók 6 próbájához, ezek ilyen kis állomások voltak, ahol teljesíteni kellett egy teljesíthetőre bekalibrált feladatot, amiért a gyerekek kaptak egy pecsétet. És ha mind a hat pecsétet összegyűjtötték, akkor kaphattak egy fix ajándékot. Mi meg is csináltuk, és kaptunk egy zacskó LEGO Friends készletet (!) és egy sleimet (a linkek nem pontosak). És még tombola is volt, bár azon mi nem vettünk részt.
Szóval a csemeték ugráltak nettó egy órát, kipróbáltak más játékokat, feladatokat csináltak, palacsintát ettek, ajándékot kaptak, műsort néztek... Mi kellhet még?

The Protagonist

Amúgy van ez az ingyenes, de mégis elég jó személyiségteszt, amelyen kiderült, hogy én "Főszereplő" típus vagyok. Ami hízelgő, de a leírás elég pontos, úgyhogy picit ijesztő is. Plusz most azt mondom, "jó lenne, ha így lenne", de ugye ezt is megírták, hogy ezt fogom gondolni, úgyhogy zizi.

Simán megéri azt a negyed órát, amit eltöltöttem a kitöltéssel és az eredmény olvasásával. Azt nem tudom, mennyire hatékony egy előfizetéses virtuális pszichológiai tanfolyam, de maga a teszt funny.

Itt lehet kitölteni:
https://www.16personalities.com/hu
Ez az én profilom:
https://www.16personalities.com/profiles/a22235bfbfcc4

Öntözgettem, gondozgattam

Amúgy négy éve ültettük el a szőlőnket, amely majd egyszer árnyat fog adni a csöpp teraszunkon, és úgy tűnik, idén már lesz gyümölcs!

Ezt heveny sikerélménynek élem meg, mert öntözgettem, gondozgattam, kötözgettem, sőt, a négy tőből az egyik az első évben megbetegedett, és akkor még ápolni is kellett, és féltünk, hogy lemarad a többitől vagy akár el is pusztul, de nem, ő is fut a kifeszített kötélre, él és virul. És idén már árnyat is fog adni.

Májusi diéta aranyat ér

Kicsit megkésve, de ezennel megkezdem a májusi diétát. Már egy ideje éreztem, hogy engem is elért a céges ebédelés átka, azaz hogy van bőven mit enni, ezért minden nap kis leveske, második, néha egyéb, a kollégák hoznak csokit, sütit, én is, és akkor mire elérkezik a nyár, már kibuggyanok a fürdőruhámból. Úgyhogy a májust annak szentelem, hogy ez ne történjen meg. A helyes étkezés (édességek még inkább visszafogása, sovány vacsora, salátás ebéd, szénhidrátra figyelés) mellett persze kell a mozgás is (amit most is igyekszem legalább heti kétszer 45 percet, de mondjuk az nem elégséges), csak ezt a rectus diastasisom némileg nehezíti. De azért akaratom acélos.
Ja, és pozitív fejlemény, hogy amióta nem kell felügyelet Kistücsök úszásához, azóta én is elmegyek úszni a nagymedencébe, amíg ő ügyesedik a tanmedencében. Úgyhogy most már heti egyszer én is leúszom az ezer métert, néha többet, mert elkalandozik a figyelmem, és elfelejtem, hányadik hossznál tartok. De az első alkalommal még nem bírtam úszni egy teljes hosszt gyorsúszásban, másodjára meg már kettőt is. Van itt fejlődés, kérem, nem kell csüggedni.

Szereplődömping, elszánt villain

Megnéztem az Infinity War-t is. Némi plot convenience-től eltekintve zúzós. A szó szoros értelmében. SPOILER.

Kiütéssel győzött

Kedves föntiek! Amikor azt mondtam, hogy szeretném otthon a szőlőt felkötözni, szeretnék felmosni, rendet rakni, ruhát válogatni, adóbevallást készíteni, meg ilyenek, azt NEM úgy értettem, hogy küldjetek csalánkiütést a kislányomra.
Legközelebb pontosabban fogalmazok.