AFP

Tegnap bent hagytam a cégnél a telefonomat (that is a first). Először rettenetesen bosszantott, hogy mi van, ha hívnak, meg nem tudom megnézni a forgalmat az autóban, meg nem tudtam parkolni Simple-lel, csak a jó öreg petákbedobásos módszerrel, meg egyáltalán, nem tudja senki, hol vagyok és nem tudok telefonálni se, ha baleset ér vagy mittomén.
Este már nem hiányzott annyira, tulajdonképpen belenyugodtam, hogy ma reggelig nem lesz telefon, és kezdett nem hiányozni.
Ma reggel pedig tök jól éreztem magam, hogy nem kell azonnal csekkolnom a leveleket és üzeneteket, sokkal hasznosabb dolgokkal töltöttem az időt... és kicsit eszembe jutott a Wall-E, ahol mindenki külön kis buborékban bámulja a monitorját, és arra gondoltam, hogy néha kéne tartani ilyen "away from phone" napokat, és lehetne ilyen opció, hogy beállítom a telefonon, hogy most nem vagyok ott.
A sztori vége meg annyi, hogy mesélem reggel a két és fél éves lányomnak, hogy "Képzeld, otthagytam a telefonomat a munkahelyemen, úgyhogy most nincs telefonom". Mire ő teljes komolysággal és csupa szív kedvességgel megnyugtatott:
- Nem baj, Anya. Majd én kölcsönadom az én telefonomat.
Elfutott, és odahozta nekem a játéktelefonját (egy régi Nokia, amelyet még 2008 környékén használtam).