A cégnél vendégül láttunk több mint ötven embert olyan neves cégektől, akiknek a termékei biztosan minden háztartásban ott vannak, és akik használják / kiegészítik a mi szoftverünket. Ezt azért tettük, mert
1. évente van ilyen
2. meg akartuk nekik mutatni, hol tartunk
3. kérdéseket akartunk nekik feltenni arról, hogy amit a jövőre képzelünk, tetszik-e nekik
Ebben én kétféle szerepet vállaltam. Egyrészt tartottam egy előadást kolléganőmmel csütörtökön a saját témámban. Az volt a címe, hogy New Possibilities in User Assistance, és igyekeztünk nekik felvonultatni, milyen új lehetőségeink vannak dokumentáció terén, valamint készítettünk egy kérdőívet, amelyen elmondhatták, hogy melyiket tartják fogyaszthatónak, és melyiket nem.
Az előadás jól sikerült, bár a fejemben viccesebbnek gondoltam a mondandómat, még el se mosolyodott senki, de ezt betudtam az időpontnak (az utolsó teljes napon az utolsó előadás - ehhez képest viszont egész értelmesen figyeltek, még kérdeztek is). Csináltunk egy kis játékot is, túró rudi volt a nyeremény, és kb. a tizedik jelentkező tudta megcsinálni - ez nem minket minősít, hanem beigazolja, amit gyanítottunk, hogy a hagyományos szövegalapú dokumentáció érájának leáldozott. Még akkor is, ha fejlesztettek a súgó keresőmotorján.
Másrészt igyekeztem minden képességemet kölcsönadni az esemény idejére, és segíteni a szervezésben, ahol tudtam. Ez többnyire excel-fájlokat, e-mailezést, emberek terelgetését és mosolygást jelentett, némi moderálással (főleg az előadások túlhúzásának megelőzésével) és rengeteg jegyzet készítésével kiegészítve.
Kedden volt egy vacsorameghívás minden vendég részére a Novotel Budapest Danube-ban, ahol is a teremből konkrétan az Országházra láttunk át, úgyhogy elég laza volt, igyekeztem is az alkalomhoz illően viselkedni, úgyhogy csak keveset beszéltem sorozatokról, videojátékokról és a gyerekeimről, cserébe minden ételt végigkóstoltam.
Két történet jut eszembe a múlt hétről (ennél nyilván több, csak azok ipari titkok, hehe). Az egyik, mikor egy francia vendég hölgy megjegyezte, hogy tetszik neki a harisnyám. Önbizalmam szárnyra kapott, hogy ha másom nincs, stílusom ezek szerint van, ha már egy francia nőnek tetszik.
A másik pedig, amikor egyszer elfogyott a kávé, és szomorú szemmel néztek rám. Miközben mentem intézkedni, elkapott az egyik vendég, és közölte, hogy ő tudja, hogy a harmadik emeleten van egy kávégép, amelyikből nagyon finom kávé jön, mert tavaly azt itta, és hogy kísérjem fel. Köpni-nyelni nem tudtam, mire ő már rég a liftet hívta, úgyhogy a legtöbb, amit tehettem, hogy tényleg felkísértem, és csak közben, a liftben jutott alkalmam közölni vele, hogy már rég át van rendezve minden, és sem a kávégép nincs ott, sem nem lehet felmenni a harmadikra. De azért szereztem neki kávét, nehogy elvonási tünetei legyenek.
Jól sikerült.
Elfáradtam.
Szerencse, hogy hétvégén ki tudtam pihenni (erről később).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése