Pont öt és fél éves Kistücsök. Az óvónéni szerint megviselte a költözés, kicsit visszazuhant a saját világába, most kevesebbet játszik megint másokkal - de azért szerintem valójában kiválóan tűrte a zaklatottságot. Sőt, igazából szerintem érezte, hogy ez most mindenkinek nehéz, és sokkal kedvesebb volt, mint amilyen egyébként is: segített kivinni a tányérokat, megsimogatott, mikor látta, hogy fáradt vagyok, szót fogadott, satöbbi. Most, hogy átköltöztünk, az elején furcsa volt, hogy nem megyünk vissza, de igyekeztünk mindent megteremteni ahhoz, hogy megszokható legyen, és ő szerintem túl van rajta. Legalábbis visszatért a szokásos tréfássága, ficánkolása. Mondjuk épp ma reggel megkérdeztem, hogy mit álmodott, és azt válaszolta:
- A régi játékokról álmodtam, hogy milyen jó lenne újra játszani velük.
Rákérdeztem, melyik játékokról van szó, mert ugye nyilván a játékok 90%-a még mindig a dobozokban van, de majd megpróbálom előszedni, amiket konkrétan említett.
A héten már szerda óta nincs ovi, voltak a Nagyinál, azóta pedig otthon kirándulgatunk, játszunk a kertben, pihengetünk. Egyik nap elkezdett olyat játszani, hogy az ujja egy légyszúnyog, amelyik egyszerre légy, és koszos a lába, és összekoszolja az ételünket, és egyszerre szúnyog, aki csíp. És elkezdte csipkedni a tesóját. Mondom, nekem ez a játék nem tetszik. Erre módosított, hogy "ez egy aranyos szúnyog, csak nagyon éhes". Na, akkor előszedtünk egy csomó színes fakockát, és adtunk a szúnyognak mindenféle ételt, készítettünk neki házat, és így már nem csípett, sőt, minden adomány ételért cserébe sütött mindenkinek egy mignont.
Szóval így, hogy nincs elöl valami sok játék, virágzik a szerepjáték.
Tegnap meg a duplo számokat tett össze, és lett három számgyerek, megmondta, hány évesek, és melyiknek kell vigyáznia a másikra, és úgy játszottak vagy fél órát. Ma ugyanezek a számgyerekek is játszottak, és egyszer csak hallom, hogy:
- A négy éves számgyereknek keletkezett egy unokatestvére.
Ezzel a szóhasználattal. És egy ugyanolyan színű duplo építmény volt, csak nem szám volt rajta. Annyira cuki volt, majdnem megzabáltam.
Karácsonyi ajándékokat is csináltunk, persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése