39

Házat építtettem
Aludni feledtem
Ráncokat gyűrtem
Manókat neveltem
Igazat mondtam
Néhányszor írtam
Cégemben pörögtem
Köhögtem, köhögtem
Intéztem ügyeket
Lekentem sebeket
Ettem, csak keveset
Nem mérföldkő ez, lehet
Csak egy új fejezet

Zen szele

A mai nappal az aktuális stresszfaktoraim 98%-a lecsurgott rólam.
Kistücsök szülinapja jól sikerült, örült azoknak a dolgoknak, amiket adtunk / kitaláltunk neki, a zsúrja is jól sikerült, egészen részt vett a programban.
Én csináltam diaporámát az egyik tortájára:

És csináltam neki egy tökéletes palacsintartortát is a zsúrra, amiről nyilván elfelejtettem képet készíteni.
Kitaláltam két elég jó játékot is, szerintem működtek (legalábbis voltak lelkes résztvevők).

Közben beadtam egy novellát arra a pályázatra, amelyre már kb két hónapja akartam megírni a novellámat (egyébként egy tök másikat), nekem tetszik, de ez ugye nem jelent semmit, főleg, mert már most is módosítanék rajta. De írtam valamit, úgyhogy ha más haszna nem volt, legalább ebben az évben is megvolt a minimum egy írás. Lassan feljebb kellene emelnem a KPI-okat.

Meg közben tréningen is vagyok ma meg holnap, meg Toastmasters beszédet is kell mondanom hamarosan, meg a hétvégén lehet, hogy úszom, meg a kertet is kell csinálni, szóval azért van még dolog, de a zen szele már megcsapott.

Csokis Dörmi, epres Dörmi

Meg közben a másik csemete is öregedett egy hónapot. A hisztit szerencsére egyre kevésbé tekinti valid módszernek arra, hogy rávegyen valamire. Szépen kér inkább. Amúgy is eszméletlen szép választékosan beszél. Fel sem tudom írni az összes esetet, amikor gyönyörködöm a mondataiban. De például volt ilyen, hogy: "Nem ízletes ez a fogkrém nekem."
A vicces, amikor meglévő szókészlet alapján szavakat alkot, és akkor vagy sikerül, és valami meglévő szóval fejezi ki magát:
"Mindjárt jön a szúnyog, és kiszimatolja a véremet." (itt a kiszimatol szót nem ismerte)
Vagy nem, és akkor nevetünk:
"Anya, most bederült az ég?"
Nyilván nézőpont kérdése, hogy most félig üres-e vagy félig teli.

Választékos beszéd terén egy homokozás közben is remekelt, amikor is csinált nekem egy homokfagyit, de épp nem találta a gombóckészítő lapátot, ezért csak a kezével tömködte bele.
- Milyen fagyi? - kérdeztem tőle.
Kicsit elmorzsolta a homokot a kezével, majd némi tűnődés után:
- Ez egy epermorzsalékos fagyi.

Türelem tekintetében még mindig  van hová fejlődnie, de ebben a hónapban két olyan eset is volt, amikor igazán büszke lehettem rá. Az egyik, mikor vendégek hagytak nekünk hat (!) Dörmit, amiből mi kb. hetente egyet szoktunk megenni. És meg is mondtam, hogy minden héten, finomságnapon (csütörtök) megehet egyet ő és a tesója is, és elfelezhetnek egyet, ha kibírják.
Persze mindennap erről beszéltek, hogy ha majd csütörtök lesz, akkor megehetik a Dörmit, de amikor eljött a nap, akkor a fél Dörmit még oda is adták az apukájuknak jófejségből, és tényleg csak egyet ettek.
Aztán persze mondta a kisasszony, hogy:
"Anya, nekem a csokis Dörmi volt a kedvencem, de most már nem az. Legközelebb vegyünk epres Dörmit."
Tisztázni kell a dolgokat.

A másik eset az volt, amikor este már pizsit kell venni, fogat mosni kell, stb., de ő épp élete fő művét rajzolta, a két "jumping monkey"-t, és nagyon sietett vele, de én már háromszor szóltam neki, és nem akart engem se figyelmen kívül hagyni, úgyhogy odaszólt:

"Csak még rajzolok farkat nekik!"
Amúgy a rajzai teljesen felismerhetőek, három és fél éves rajz tekintetében kiemelkedőek. És színezni is szépen színez,

Mivel a tesójának most szülinapja volt, egyrészt ma reggel közölte, hogy "Most már nekem is egyre közeledik a születésnapom" (ami ugye novemberben van). Másrészt már most leadta a rendelést, hogy mit szeretne (orvosi köpenyt, és még egy babát).

Tudja, mit akar, és általában meg is valósítja. Bátor, már a vakmerőség határáig, ugyanakkor figyelmes, mert akármi történik körülötte, arra odafigyel, és megérti. Igazi is úszóbajnok, víz alatt kapálózva több mint egy métert megtesz egy levegővel, és egyáltalán nem tart a víztől.
Ja, és gyönyörű kislány.

Mocsik és rejtvények

Hat éves anyuka vagyok.
Van egy ma hat éves nagyfiam. Elballagott az óvodából (bár nem volt ott), és a ballagásra kapott egy retró Casio órát, számokkal. Nagy kedvenc azóta is, és ugyanazt játssza vele, mint amit én, amikor kicsi voltam: a stoppert elindítja, és megpróbálja 1:00:00-nál megállítani. Egész sokszor sikerül neki.
Ahhoz képest, hogy milyen nagy, azt mondanám, hogy az utóbbi hónapokban volt a legidétlenebb valaha. Sose tudja, mikor kell abbahagyni a hülyéskedést, és amikor megkérdezzük, miért csinálja, azt mondja, hogy mert vicces. Annak speciel nem vagyok ellenére, hogy képes és hajlandó legyen szórakoztatni a társaságát, de azt nagyon szeretném, hogy megtanulja, mikor nem szabad, és mikor kell abbahagyni.
Meg különbséget teszünk a "butáskodó" viccek (=majomüvöltés, végtagok tombolása, stb.) és az "okos" viccek között. Okos vicc kategóriában rengeteg halandzsát és értelmetlen mondatot mond. Az ehavi kedvencem:
"A bicikli felgurult a háztetőre, és ledöntötte a rikácsoló majmot."

A rikácsoló majom amúgy is sláger, az kb. minden harmadik mondatban szerepel.
De amúgy amikor épp nem idétlenkedik, akkor eszméletlen okos, megleően figyelmes, és bámulatos a memóriája. Gyakorlatilag mindent megjegyez. Újult erővel támadt fel az érdeklődése az angol iránt is, úgyhogy most kapja a tudást. De fejben kiszámolja azt is, hogy a 100 darabosnak írt puzzle-ja valójában hány darabos (mert 8x13-as), tudja a szomszédos országokat, érti az időt és hogy mi milyen messze van időben, gyakorlatilag le tudna vizsgázni kreszből; és amikor olyanja van, szívesen meg is tanítja másoknak, például a húgának.
Szavakat is alkot: amikor mentünk az ország egyik legnyugatabbi csücskébe, és az M1-en autóztunk egy darabig, rengeteg szélmotort láttunk. Ez nagyon tetszett neki, még becenevet is adott nekik: "mocsi". A visszafelé úton azt vártuk végig, mikor jönnek már végre a mocsik.

Szerintem gyönyörűen és kreatívan rajzol, most végre kitaláltam, hogyan tegyem ki a házban a műveit, úgyhogy már lehet gyönyörködni benne. Mikor múltkor beszélgettünk az anyagokról (fémekről, fáról, ilyenek), akkor közölte, hogy "nekem a papír a kedvenc anyagom". Festegetni nem szeret, vágogatni annál inkább. És új elfoglaltsága a rejtvényújságok, amelyekben a szókeresők a kedvencei.
És sokkal bátrabb, mint tavaly. Tavaly még nem merte a fejét a vízbe mártani, nem akart semmiképp biciklizni, nem mert leugrani magas dolgokról, és nem mert lecsúszni az Óbudai-sziget csúszdaparkjában, csak a legkisebben. Idén ezek már mind megvannak, és egyre többet "vállal be". A kutyáktól még mindig fél, nem tudom, miért, sosem volt rossz élménye, maximum ráugattak a kerítés mögül.
A tömeget még mindig nehezen viseli, de most már a játszótéren is szívesen elegyedik beszédbe másokkal, ami eddig nem volt. A szófogadás terén most alábbhagyott a lelkesedése, mostanában mindent ötször kell neki mondani. De azért az igazán fontos alapok megvannak, amelyre minden helyzetben tudok számítani.

Szétesés

Abból látszik, hogy szét vagyok esve, hogy olyan dolgok történnek, amelyeknek nem szabadna megtörténnie, és amelyek nem történtek volna meg korábban.
Például:

• Nem bírtam lejelenteni az ELMŰ állást a megadott időablakban (pedig amúgy rengeteg idő van rá), ezért kaptam egy átalányos számlát, ami természetesen sokkal több, mint amit fogyasztottunk, hiszen még az építkezésnél használt áramból számolták.
• Én mentem a kislányomért az óvodába, és sikerült ottfelejtenem a szundipajtásait - ami kb. az egyetlen fontos dolog, amit el kell hozni onnan mindennap.
• Ma reggel otthon hagytam a telefonomat. Szerintem életemben először.

Mi lehet ennek az oka?

1. A munkahelyemen plusz feladatokat kell ellátnom, ami a jövőben menni fog, a tranziens időszakban (feladatok / termék megértése, mindenkivel egyeztetés, korábbi feladatok közül pár leadása stb.) viszont sok.
2. Kistücsök szülinapja és az arra való készülés / szenvedés, hogy semmire nincs időm rendesen megcsinálni.
3. Sok ügyet kellett intézni mostanában, és valószínűleg az agyam besokallt.
4. Rengeteg tennivaló van a házban és környékén, és amikor hazaérek, mindig csak azt látom, hogy ezt is kéne, azt is kéne.
5. Frusztrált vagyok attól, hogy nem vehetem meg az összes dolgot, amit szeretnék. Hanem semelyiket.

Meg mittomén.

Megint vajákolok

Közben leadtam egy lektorálást és egy újabb fordítást, Vaják ügyben, még titkos, stay tuned.

Phase in

Elnézést, kifézeltem a hétvégére a világból. Tartottunk egy kis mini-vakációt, ha már nem volt ovi kedden szakmai nap miatt. Az idő csodálatos volt, úgyhogy az alábbiakat tettük:

• megkezdtük a strandszezont
• elkezdtük kikapálni a sittet a kertünk elülső részéből (csak most az a kérdés, mi legyen vele)
• feltettünk pár karnist (sajnos nem eleget, még mindig kéne pár, de azért ezek is segítenek)
• kiszedtünk egy csomó nagyra nőtt gyomot a kertből
• kirándultunk és ettünk eszméletlen finom erdei szamócát
• befejeztük a The Big Bang Theory-t is (tetszett)
• elkezdtük a Chernobyl-t
• pihentünk

Jó volt. Sajnos sok a dolog, és kevés a fóka. De azért a június még mindig a kedvenc hónapom. Főleg mikor ilyen jó idő van.

Az Őrségben jártunk

Hétvégén az Őrségben voltunk. Az út elég hosszú, de szélmotorok tarkítják az M1 mentén, ami a mi csemetéinknek nem múló örömöt jelentett (becenevet is adtak nekik: "mocsi"), így gyorsan telt az a négy óra. És meg is érte, mert maga az Őrség gyönyörű, a hotel, ahol voltunk, kiváló, és a baráti társaság nagy részét ezer éve nem láttuk, és már egy óvodás csoportnyi gyerek viszonylag nehezen találkozik máshogy.
Azon kívül, hogy eszméletlen finom kajákat ettünk lángospizzától fél napon át kemencében sült csülökig, sertésszűztől házi füstölt sonkáig (a büféreggeliben!), például ellátogattunk a közeli Hársas-tóhoz is, békák kuruttyoltak, a gyerekek hadonásztak a náddal, elsétáltunk a gátig, sütött a nap, kicsi szellő fújt, és minden zen volt.

Elkirándultunk a két évvel ezelőtt megtalált vadászleshez is a közeli erdőbe, de már benőtte a növényzet, így a kilátás kevésbé volt lenyűgöző. De azért lőttem egy ilyen képet a környéken:

A torkom ugyan fájt egész hétvégén, és berekedtem, amivel leginkább a többi kisgyereket ijesztgettem, de azért pihentem is, és ma már minden OK.
Ja, és nyár lett!!!!11!!! Gyorsan ettünk nyárköszöntő fagyit is, mielőtt elromlik újra az idő. A nyári ruháimat még mindig nem bírtam kivenni a zsákból.