Mocsik és rejtvények

Hat éves anyuka vagyok.
Van egy ma hat éves nagyfiam. Elballagott az óvodából (bár nem volt ott), és a ballagásra kapott egy retró Casio órát, számokkal. Nagy kedvenc azóta is, és ugyanazt játssza vele, mint amit én, amikor kicsi voltam: a stoppert elindítja, és megpróbálja 1:00:00-nál megállítani. Egész sokszor sikerül neki.
Ahhoz képest, hogy milyen nagy, azt mondanám, hogy az utóbbi hónapokban volt a legidétlenebb valaha. Sose tudja, mikor kell abbahagyni a hülyéskedést, és amikor megkérdezzük, miért csinálja, azt mondja, hogy mert vicces. Annak speciel nem vagyok ellenére, hogy képes és hajlandó legyen szórakoztatni a társaságát, de azt nagyon szeretném, hogy megtanulja, mikor nem szabad, és mikor kell abbahagyni.
Meg különbséget teszünk a "butáskodó" viccek (=majomüvöltés, végtagok tombolása, stb.) és az "okos" viccek között. Okos vicc kategóriában rengeteg halandzsát és értelmetlen mondatot mond. Az ehavi kedvencem:
"A bicikli felgurult a háztetőre, és ledöntötte a rikácsoló majmot."

A rikácsoló majom amúgy is sláger, az kb. minden harmadik mondatban szerepel.
De amúgy amikor épp nem idétlenkedik, akkor eszméletlen okos, megleően figyelmes, és bámulatos a memóriája. Gyakorlatilag mindent megjegyez. Újult erővel támadt fel az érdeklődése az angol iránt is, úgyhogy most kapja a tudást. De fejben kiszámolja azt is, hogy a 100 darabosnak írt puzzle-ja valójában hány darabos (mert 8x13-as), tudja a szomszédos országokat, érti az időt és hogy mi milyen messze van időben, gyakorlatilag le tudna vizsgázni kreszből; és amikor olyanja van, szívesen meg is tanítja másoknak, például a húgának.
Szavakat is alkot: amikor mentünk az ország egyik legnyugatabbi csücskébe, és az M1-en autóztunk egy darabig, rengeteg szélmotort láttunk. Ez nagyon tetszett neki, még becenevet is adott nekik: "mocsi". A visszafelé úton azt vártuk végig, mikor jönnek már végre a mocsik.

Szerintem gyönyörűen és kreatívan rajzol, most végre kitaláltam, hogyan tegyem ki a házban a műveit, úgyhogy már lehet gyönyörködni benne. Mikor múltkor beszélgettünk az anyagokról (fémekről, fáról, ilyenek), akkor közölte, hogy "nekem a papír a kedvenc anyagom". Festegetni nem szeret, vágogatni annál inkább. És új elfoglaltsága a rejtvényújságok, amelyekben a szókeresők a kedvencei.
És sokkal bátrabb, mint tavaly. Tavaly még nem merte a fejét a vízbe mártani, nem akart semmiképp biciklizni, nem mert leugrani magas dolgokról, és nem mert lecsúszni az Óbudai-sziget csúszdaparkjában, csak a legkisebben. Idén ezek már mind megvannak, és egyre többet "vállal be". A kutyáktól még mindig fél, nem tudom, miért, sosem volt rossz élménye, maximum ráugattak a kerítés mögül.
A tömeget még mindig nehezen viseli, de most már a játszótéren is szívesen elegyedik beszédbe másokkal, ami eddig nem volt. A szófogadás terén most alábbhagyott a lelkesedése, mostanában mindent ötször kell neki mondani. De azért az igazán fontos alapok megvannak, amelyre minden helyzetben tudok számítani.