Az Őrségben jártunk

Hétvégén az Őrségben voltunk. Az út elég hosszú, de szélmotorok tarkítják az M1 mentén, ami a mi csemetéinknek nem múló örömöt jelentett (becenevet is adtak nekik: "mocsi"), így gyorsan telt az a négy óra. És meg is érte, mert maga az Őrség gyönyörű, a hotel, ahol voltunk, kiváló, és a baráti társaság nagy részét ezer éve nem láttuk, és már egy óvodás csoportnyi gyerek viszonylag nehezen találkozik máshogy.
Azon kívül, hogy eszméletlen finom kajákat ettünk lángospizzától fél napon át kemencében sült csülökig, sertésszűztől házi füstölt sonkáig (a büféreggeliben!), például ellátogattunk a közeli Hársas-tóhoz is, békák kuruttyoltak, a gyerekek hadonásztak a náddal, elsétáltunk a gátig, sütött a nap, kicsi szellő fújt, és minden zen volt.

Elkirándultunk a két évvel ezelőtt megtalált vadászleshez is a közeli erdőbe, de már benőtte a növényzet, így a kilátás kevésbé volt lenyűgöző. De azért lőttem egy ilyen képet a környéken:

A torkom ugyan fájt egész hétvégén, és berekedtem, amivel leginkább a többi kisgyereket ijesztgettem, de azért pihentem is, és ma már minden OK.
Ja, és nyár lett!!!!11!!! Gyorsan ettünk nyárköszöntő fagyit is, mielőtt elromlik újra az idő. A nyári ruháimat még mindig nem bírtam kivenni a zsákból.