Geralt és társai

A The Witcher-sorozatot nagyon vártam. Nagyon reméltem, hogy nem rontják el, most már olyan sok szálon kötődöm a világhoz, hogy amikor megkérdezik, mi az a The Witcher, akkor egyszerűen csak annyit mondok: az, amivel az elmúlt kilenc évben tetemes időt töltöttem.
Szerencsére nem rontották el, sőt. Olyan tisztelettel és okossággal nyúltak az anyaghoz, hogy le a kalappal. SPOILER.

A második gyertya

Pindúrtündér már egy hónapja négy éves, de nagyon komolyan veszi, hogy ő már nagylány. Ha véletlenül úgy alakul, hogy nem ereszti el a füle mellett, amit mondok, hanem megcsinálja, rögtön közli:
- Látod, szót fogadtam!
Meg amikor segít a házimunkában (kiveszi az edényeket a vizes mosogatómedencéből a szárítóra, vagy egy szivaccsal akkurátusan végigtörölgeti a mosdókagylót, hogy ne legyen fogkrémköpetes, vagy amikor segít teregetni, zoknit gurgulázni, stb.), akkor megjegyzi:
- Látod, milyen jó háziasszony leszek?
Sütit sütni is segít, bár itt inkább a nyalakodás motiválja, csináltunk is bőven süteményt: az ovinak is, annak a tetejére rajzolt, meg hópelyhes cukorkával díszítette, meg csináltunk mézeskalácsot, nagyon hangulatos volt. Tök jó, hogy már ilyen nagy, és lehet vele sütögetni.

Kipróbáltuk a korcsolyát, amit a szülinapjára kapott, és bár egyelőre még csak húzzuk magunkkal, elég ügyesen megtalálja a súlypontját.
Az oviban nagyon jól érzi magát, az adventi csoportelőadáson ő volt a második gyertya ("Én vagyok a hit. Sajnos az emberek feleslegesnek tartanak."). Már látom, hogy anyák napján pityeregni fogok. Nagyon cuki volt.
Mikuláskor nagyon komolyan vette, hogy kapott virgácsot is, és megígérte, hogy jövőre nem fog kapni. Elvittük a céges partira is, azóta a kedvenc meséje a Holle anyó, mert ott ezt adták elő, én pedig azóta beszereztem diafilmen. Télen amúgy is rengetegszer diafilmet nézünk este.
Még egy jó kis játékot kell megemlítenem. A kindertojásban talált fröccsöntött műanyag figurákat fürdéshez szoktuk használni, szerencsére mostanában egész értelmesek voltak benne, valós állatok, tatu, majom, kaméleon. Ja, meg egy Sziporka a Pindúr Pandúrokból, de ő kiválóan együtt tud játszani az állatokkal. Van egy teknős is, még a lába is mozog, szája mosolygósan nyitva, azzal vagyok én. Mikor már ezredszerre játszottunk hajósat meg medencéset az állatokkal, egyszer csak kitaláltam, hogy a teknős a zokniszöszt szereti, és azóta a kádban mindig az a játék, hogy a teki mondja:
- Jaj, de éhes vagyok.
Mire a gyerekek lázasan elkezdik vadászni a zokniszöszöket a vízben, ami ügyességi játék is. És persze a teki jóízűen megeszi, amit sikerül kihalászni. Múltkor már cifráztuk is, mert egy bordó zokniból nyilván bordó zokniszösz jön, egy feketéből meg fekete, úgyhogy a teki ehetett ribizlis zokniszöszt meg szedres zokniszöszt is.
Van külön matrica arra, ha egy nap nem hisztizik, nem túl sokat ragaszthatott be eddig, de haladunk, és lelkesen segít a családi manójának is az épp aktuális teendőkben (szót kell fogadnia hozzá). Szóval még mindig cuki, bátor és okos. És ha nem alszik délután (otthon nem hajlandó), akkor nagyon nyűgös lesz estére.

Rise of Skywalker

Engem ez a Star Wars IX megvett kilóra. Csak a címét, azt ne így fordították volna magyarra. SPOILER.

Bátor, de ragaszkodó

Kistücsök most már nagyon jól megvan az iskolában. A tanárok és tanítók végre elnyerték a bizalmát, olyannyira, hogy most már ki meri mutatni, mennyire ragaszkodó típus. Mindenkit ölelget, legalábbis a felnőtteket. A gyerekektől persze tanulja a sok hülyeséget, ezzel nem lehet mit csinálni. Még egy "bazd meg" is volt, de erről gyorsan lebeszéltem, és szerencsére nem fordult elő többet.
Az egyik tanára, mikor először találkoztam vele, azt mondta, hogy azonnal felismerte, kinek az anyukája vagyok, mert a szemünk annyira hasonlít.
Mesélni mondjuk mostanában nem sokat mesél, úgy kell kihúzni belőle, mi volt. Ráadásul állandóan elhagyja a cuccait, nem figyel oda, mije hol van. Legutóbb egy fél napig kerestük a sapkáját, előtte egy ideig aggódtunk, hogy eltűnt a karórája, most meg azzal jött így szünet előtt, hogy ő tulajdonképpen azt se tudja, hol van a benti pohara, meg hogy is nézett ki, úgyhogy nem iszik bent. Hát mondom, jó, hogy végre kiderül.
Továbbra is nagyon nehéz kivinni sétálni, viszont ha már kint vagyunk, nagyon élvezi. Kéne valami olyan elfoglaltság kintre, amit lehet a kertben csinálni télen, amikor nincs hó. Még nem bírtam kitalálni semmit, úgyhogy marad a sétálás. Most épp a karácsonyi fényekkel lehet kicsábítani, hogy majd azokat jól megnézzük. Ez persze jobban bejött, mikor kétéves volt, most már nem annyira motiváló.

Az utóbbi időben minden eddiginél jobban eljátszanak a tesójával. Minimális az, amikor rá kell szólni, hogy ne bosszantsák egymást, amúgy meg van, hogy egy óráig is elvannak magukban. A legújabb játék a Holdlány-Holdbaba, amit a Pizsihősökből vettek, hogy Pindúrtündér a Holdlány, és neki született egy Holdbabája, akit Kistücsök alakít. És bebújnak a kuckóba a csillagos fényű leddel, és ott sutyorognak. Teszem hozzá, hogy mostanában valamiért becsípődött nekik a halál téma, és a történetükben valaki mindig meghal. Többször kell beszélgetnem velük este elalvás előtt is, hogy a meghalás az nagyon messze van, meg ilyenek. Nem tudom, honnan vették, tudtommal nem halt meg senki a környezetükben.

Most, hogy járunk megint úszni, Kistücsök egyre bátrabb. Amit tavaly nem igazán hittünk, hogy ő a szükségesnél egy másodperccel is tovább legyen a víz alatt, az most megdől: kedvenc időtöltése a búvárkodás, ha épp nincs feladat, és már egész ügyesen átússza a tanmedencét víz alatt tartott fejjel, gyorsúszás-lábtempóval, deszkával. Jövő nyáron már ebből lesz tényleges úszás szerintem.
A korcsolyázáshoz is bátrabb, mint tavaly, persze még csak most kezdtük az idényt, de már nem az életéért küzd a jégen, hanem megpróbál megállni, haladni. Az iskolában nem tudom, mivel gyakorolják a bátorságot, de az biztos, hogy a többiek jó hatással vannak rá, legalábbis ebben a tekintetben. És persze a labdázás mindig: most éppen a minél magasabbra rúgni a labdát, hogy az iskola előtetejére felmenjen, és aztán visszaguruljon. Ebből persze előfordul, hogy fenn marad, plusz nekem kevésbé tetszik, mint a rendes focizás, de majdnem mindegy, ha élvezi. Már mondtam neki, hogy másodiktól akár választhat is egy különórát. Hát kíváncsi leszek.

Adattudóstól flamenco táncosig

Szombaton részt vehettem a cégem jóvoltából a TEDx LibertyBridge Women konferencián. Az Átrium moziban rém kényelmetlenek a székek, a mellékhelyiség majdnem vállalhatatlan, de ettől eltekintve az év egyik legjobb élménye volt. Kaptam welcome csomagot (és nem is gagyit, volt benne Dove dezodortól újságig minden), hideg és meleg italjegyet (sajnos nem lehetett bevinni a teát, úgyhogy a felét ki kellett öntsem, mert nem bírtam meginni az előadás kezdetéig a 100 fokos vizet), a szünetekben kaptunk macaront, sütikéket, kaptunk dobozos ebédet fa villával, kaptam mindenféle repiajándékot, nem lehetett panasz, megszórtak rendesen.
Mégis a lényeg nem ez volt, hanem a gondolatok. Egy nap hallani több tucat előadást egészen különböző emberektől, menedzsertől gyásztanácsadóig, acapella-énekestől építészetkritikusig, az eszméletlen inspiráló. A legjobb előadás egy data scientisté (Vásárhelyi Orsolya) volt szerintem, nagyon érdekes dolgokat mondott a jövő mesterséges intelligenciáiról és a nők szerepéről abban, hogy az majd mennyire lesz diszkriminatív.
Az első részben a TEDWomen 2019-es konferenciának az egyik blokkját néztük meg felvételről, és utána jöttek a magyar előadók. Volt olyan, amelyik engem speciel kevésbé érdekelt, de a nagyrészére azt tudom mondani, hogy látszott a felkészülés, a beletett energia, és kisugárzott az előadók ragyogó személyisége.
Ami még tetszett, hogy minden korosztályból voltak előadók, 21 éves biológuskutatótól ötvenes éveiben járó írónőig. Illetve férfi előadók is voltak, na, ők voltak csak igazán bátrak.
Gyakorlatban hasznosítható tudást is nyertem, de ha nem nyertem volna, csak azt, hogy érdekes gondolatokkal leszek gazdagabb, már az is megérte volna.

Perdido Street Station

Mintegy 19 év késéssel, de végre elolvastam a Perdido Street Station-t. Kétlem, hogy erről bárkinek is tudnék spoilerezni, de azért SPOILER.

Pink fanyűvő

Van egy játék, amivel szerintem kötelező lenne játszania minden embernek, aki csapatban dolgozik (vagy csak simán mindenkinek).
Az Unrailed! (hivatalos oldal itt) az utóbbi idők legjobb játéka, egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Adott egy vonat, ami elindul, neked meg kell fa, amit favágással kell szerezni, kő, amit kőfejtéssel, ebből lesz a sín, amit le kell tenni, és közben még hidat építeni a vízre, és figyelni, hogy ne gyulladjon ki a mozdony. Eléggé hasonlít az Overcooked-hoz, csak egszerűbb, kisebb, meg hát ugye vonatos.
A legjobb, hogy négyen is lehet játszani egy képen, és egyszerűen addiktív. Jól látható, hogy amíg az elején lehetetlennek tűnik, hogy elérj száz méterig, lassan, de biztosan összeszokik egy csapat annyira, hogy a háromszáz méter is könnyedén menjen, megoszlanak a feladatok, és mindenki hozzájárul a sikerhez. Én általában a fanyűvő vagyok, pink hajjal. Ezen a játékon aztán meg lehet tanulni a LEAN összes alapelvét tervezéstől a termelésig.
Nem olyan rég beszélgettem a Zen Studios egyik vezető játékdesignerével arról, hogy min múlik egy játék sikere. Ez a döbbenetes számomra, hogy adott egy játék végletekig leegyszerűsített grafikával, egyszerű játékmenettel, de csapatmunkával, megfelelően beállított nehézségi fokozatokkal, és terjed, mint a bozóttűz.

Legnehezebb hét

A múlt hét volt életem egyik legnehezebb hete, azóta meg volt a hétvége, ami sűrű volt, és a hétfő, amikor leesett a hó, és otthon ragadtam, úgyhogy csak most tudom utolérni magam beszámolóban is.
Szóval lassan két hete megvolt a Mensás kerekasztal-beszélgetés, amelyre rengeteget készültem, cserébe nem szólaltam meg szinte semennyit, csak néha tettem fel egy-egy kérdést (ami persze nem baj, a téma érdekes volt, és legalább protekciósan kérdezhettem). és ezen is túllettünk.

Aztán meg volt a Speak Academy kurzus, amelyre az utolsó előtti feladat egy tíz perces beszéd felvétele volt videóra, azt is nagy nehezen kiizzadtam magamból - a poén kedvéért nyilván ugyanazon a napon volt a felvétel, mint a kerekasztal... Aztán az utána levő másfél hetem volt rá, hogy a workshopra készüljek, ahová is három darab 3-5 perces beszédet kellett megírni és begyakorolni annyira, hogy ne legyen ciki a másik 13 ember előtt. Ezek voltak a témák:

• If you could have dinner with anyone (either alive or not), who would that person be, what would you ask that person and why? 
• If you could become famous for something, what would you like it to be for? 
• In what three ways would you motivate the rich to give/help the poor more?

Végül ezt is elég jól abszolváltam. Szombaton volt maga a workshop, elég sok hasznos dolgot tanultam belőle, amit nemcsak nyilvános beszéd során tudok hasznosítani, hanem sima kommunikációban vagy a mindennapi munkámban is. Utólag megérte a sok belefektetett energia, de azért közben sokszor morogtam, hogy nem erre vállalkoztam. Az oklevélről azért nem tudok képet mutatni, mert volt rajta egy typo, és emiatt nem kaptuk még meg. :)
Levezetésként még szombaton a workshop után kipróbáltuk a budakalászi, közösségi összefogással épült jégpályát, és nagyon meg voltam elégedve, hogy ilyen van, és hogy teljesen jó volt minden a jégtől az öltözőig, kapaszkodós tolnivalóktól a személyzet kedvességéig. És elértünk abba a korszakba, hogy a család minden tagjának egyélű a korcsolyája.

A szombat ezzel ment el, a vasárnap meg Pindúrtündér zsúrjával, készültem játékokkal, csináltunk tortát (én egyet jól el is rontottam, de szerencsére volt megmentőm), aztán ott lettünk hagyva három felnőtt hét gyerekkel, vicces volt.

Múlt héten kellett még az ovis adventi vásárra is készülni, arra dobtunk össze csinos kis pumpkin-cupcake-eket, rendes frostinggal, karácsonyi cukordíszítéssel, kb. fél óra alatt elfogyott az egész, úgyhogy legközelebb többet kell.

Ja, és múlt héten volt még egy jelentős esemény: elvittem a csapatomat (16 embert) az iskolánkba CSR team outingozni, kavicsot talicskáztunk, korlátot és falat festettünk, raklapból padokat építettünk. Mind a szülők-tanárok, mind a csapat részéről pozitív volt a visszhang, én csak összehoztam az igényeket (igen, elég sokat kellett szervezni, meg stresszeltem is, hogy minden klappoljon, és mindenki jól érezze magát), de végül jól sikerült. Képek előtte-utána:

Betonperem, elhagyatottság

Még le kell festeni három padot, de amúgy

Nincs kész, de tavasz elején már birtokba lehet majd venni, ami tök jó.