Geralt és társai

A The Witcher-sorozatot nagyon vártam. Nagyon reméltem, hogy nem rontják el, most már olyan sok szálon kötődöm a világhoz, hogy amikor megkérdezik, mi az a The Witcher, akkor egyszerűen csak annyit mondok: az, amivel az elmúlt kilenc évben tetemes időt töltöttem.
Szerencsére nem rontották el, sőt. Olyan tisztelettel és okossággal nyúltak az anyaghoz, hogy le a kalappal. SPOILER.

Ha valaki nem olvasta a könyveket, akkor szerintem elég nehéz összerakni a sok idősíkot. De egyetértek azzal, hogy időrendben unalmas lett volna, úgyhogy bátor vállalkozás volt így, és őszintén örülök, hogy bonyolultsága ellenére is tetszett a nézőknek. A sztori ugyanis a harmadik-negyedik résznél kezd összeérni, akkor sikerül összerakni, hogy mi köze Geraltnak Cirihez illetve mi köti össze Yenneferrel. Ami már könyvben is zseniális volt, a vizuális megvalósítás viszont még rátett egy lapáttal.

Nagyon jó döntéseket hoztak több soron a készítők kezdve attól, hogy a dzsinn láthatatlan lesz, odáig, hogy Brokilont hogyan mutatják meg a nézőknek. Hatásos, működik. A szereplők közül Geralt szerintem telitalálat. Ahogy maga Sapkowski is mondta, míg Aragornnak Viggo Mortensen adta az arcát, Geraltét most már nem lehet elképzelni Henry Cavill nélkül. És ez jó. Minden rezdülésben jól hozza, az arckifejezései, a cinikus mosolya, a "Fuck"-ok, a hümmögések, és persze a mozdulatok, mind ott vannak. Látszik, hogy sok munka van benne, és látszik a karakter iránti szeretet.
Yenneferrel nem értettem egyet az elején, de végül kiderült, hogy ő is jó. Kicsit többet mosolyog, mint a könyvben, de nekem tetszik ez a Yen. Ciri is oké. Az egyetlen színész, akivel eddig nem barátkoztam meg, Triss. Egyáltalán nem így képzeltem el a szereplőt, és nem is szép (elnézést). A többieket jól kiválasztották, Tissaia remek, és a legjobb mind közül Cahir. Pontosan így képzeltem el az idegen, furcsa, determinált fejét.

Azok az akciójelenetek, amikor Geralt harcol, szépek, kidolgozottak. A csatajeleneteknél még lehet némi pénzt tolni a CGI-ba, de gondolom az is megy majd nekik, ha jó a visszajelzés. De mint ahogy a könyvben, itt sem ez a fontos. És az a jó, hogy minden benne van a sorozatban is, ami a könyvben valódi érték: a Geralt-Yennefer kapcsolat mélysége, a végzet ereje, a bele nem folyás és mégis belső morál szerint cselekvés kényszerpályája, a ki nem mondott, de mindenki által értett barátság ereje, minden. Arra mondjuk nagyon kíváncsi voltam, hogy viszik vászonra az orgona és egres illatot, de az is sikerült.
Fun fact, hogy a sorozat nézése közben jöttem rá, hogy az egész Witcher-univerzummal 2006-ban, a könyvekkel 2010-ben kezdtem el foglalkozni, amikor ugye még nem voltak gyerekeim. És valószínűleg ez külön pluszt adott a könyv szeretetéhez, hogy Yennefer karakterét még közelebb éreztem magamhoz.
Mindenesetre részemről álló taps a készítőknek, és nagyon várom a folytatást. Egyetlen apróság: bosszant, hogy spóroltak egy jó intrón. Értem én, hogy mindegyik részben más volt a szimbólum, és ahogy a végén összeállt farkassá és fecskévé, az cool volt, de akkor is spórolás-szagú, és lehetett volna menőbb.
9/10