A varázslónő és a farkasok

Néha egészen elfelejtem, hogy Pindúrtündér még mindig csak négy éves. Olyan okosan meglátja az összefüggéseket, értelmesen lehet beszélgetni vele elég komoly témákról (pl. mostanában nagyon foglalkoztatja a halál gondolata), és nem mellesleg gyönyörűen rajzol. Legutóbb rajzolt egy nyuszit tulipános szoknyával, amin lehidaltam.
Farsangkor varázslónő volt, és esküszöm, egy szóval sem ejtettem ki ilyesmit a számon, teljesen maga találta ki. Miután ezt elhatározta, egy hétig kerestem olyan gyerekmesét, amelyikben a varázsolni tudó nőszemély nem gonosz - de nem találtam. Ha valaki tud, szóljon. Tök jó lenne, ha lenne olyan gyerekmese (4-6 éveseknek való), amelyikben van jószívű varázslónő. Még a végén nekem kell írnom egyet.
Most amúgy hisztis időszaka van, nem akarom teljes mértékben az ovira fogni, de onnan hoz egy csomó olyan viselkedésformát, ami eddig nem volt nála (ütögeti, csípi a tesóját, azonnal műsírásba kezd, ha valami nem tetszik neki, és nagyon erősen, dacosan ellenáll, illetve hangosan ordít), persze mi is fáradtak és türelmetlenebbek vagyunk hétköznap, kéne többet szeretgetni egymást. Az elalvás se megy annyira, mint már egyszer. Ovikezdéskor mindig bent voltam, amíg elaludt, aztán karácsonykor sikerült leszokni róla, de sajnos január közepén megint úgy tűnt, hogy érzelmileg labilisabb kicsit, így most megint várok 5-10 percet lámpaoltás után. Amikor kérdezem, hogy mi a baj, hogyhogy nincs jó gondolata az elalváshoz, mindig azt mondja, hogy csak rossz gondolata van, és az vagy az, hogy elutazunk Amerikába, és ott bemegy az erdőbe, és találkozik egy farkassal, vagy az, hogy találkozik egy cápával. Úgy tűnik, nem volt jó

taktika azt mondani neki, hogy azért nem kell félnie ezektől, mert azok más országokban vannak, így csak megfoghatatlanabb lett a dolog. Na mindegy, dolgozunk rajta. Jelenleg azt a jó gondolatot próbálgatjuk, hogy elutazunk Amerikába, és találunk egy eperföldet, ahol rengeteg eper terem.
Ez a Magyarország vs világ dolog máshol is megjelenik a gondolataiban, múltkor barchobáztunk zöldség/gyümölcs kategóriában, és azt találta ki, hogy áfonya. Amikor kérdeztem, hogy terem-e Magyarországon, azt felelte, hogy nem. Később persze kitaláltam így is, és mondtam neki, hogy az áfonya amúgy itt is terem. Mire ő:
- De én nem a magyar áfonyára gondoltam.
Játékokból viszont most a legjobban a babák dívnak éppen: karácsonra kapott tőlünk egy Sylvanian családot, barátoktól egy Barbie-t, januárban egy elmaradt karácsonyi ajándékként egy másik öltöztetős babát, februárban pedig egy nagyon elmaradott karácsonyi csomagban két My Little Pony: Equestria Girls-es babát rengeteg kiegészítővel, úgyhogy most a mesevilágok keverednek, mindenki mindenkivel találkozik, sütit süt, beteget ápol, öltözik, telefonál (!) egymásnak, nyaral a tengerparton, stb.

És persze ezekhez jön hozzá az a rengeteg plüss, ami felhalmozódott nálunk. Van egy cica, aki szintén szokott részt vállalni a sütés-főzésben, neki a kedvence tudvalévőleg az egreslekvár, mert abban egerek vannak.
Mint említettem, elkezdtünk játszani a Super Mario World-del, és Pindúrtündér meglepően ügyes benne. Igazából ő ment végig először a legelső pályán úgy, hogy megcsinálta, a tesója csak ez után durálta neki magát. Most tanulja a második pályát, az még nem megy neki, de haladgat. Az ugrások szuperül mennek, a lehajolással szokott gond lenni, illetve azzal, hogy precíziósan megálljon egy kérdőjel alatt. De négy éveshez képest mesteri. Tudom, korán van neki ez az egész, szerencsére ő nem lovallta bele magát annyira, hogy lefoglalja a gondolatait, nem látom rajta a függésveszélyt. Neki ez csak egy közös családi elfoglaltság, és hihetetlen állhatatossággal próbálja újra ugyanazt huszadszor, és ő a bátor, aki megy és próbálkozik másik pályával is, nem csak azzal, amelyet már kívülről tud.

Viszont mivel bejött az életünkbe Mario és Luigi, de nem akartam azt, hogy ne lehessen legalább beszélni róla, mikor nem játszunk (az a szabály, hogy minden héten csak két este játszhatunk fél órát), gondoltam, kreatív munkára fogom a csemetéket, és rajzoltunk a füzetbe pályát, kivágtunk hozzá gombákat, Mariót, Luigit, teknősöket, satöbbi. A gombák színezésénél elengedték a fantáziájukat, lett kék gomba, amelyiktől fagyasztani tudnak hőseink, sárga gomba, amelyiket az ellenfelek tudnak megenni, és akkor ők tudnak lőni, illetve rózsaszín gomba, amelyik robban, mint egy bomba.
Vicces volt, mert én éppen teregettem, amikor ezeket viccelődve megbeszélték, és többször vissza kellett fognom magam, mert majdnem beleszóltam, majdnem javasoltam én is, hogy mit csinálhatnának. De nem tettem, és nagyon örültem utólag, hogy nem nyomtam le az ő saját gondolataikat. Hanem megvártam, hogy Pindúrtündér is kitaláljon valamit. És itt térek vissza a kezdő gondolathoz: sokszor meg fordítva, úgy gondolok rá, hogy ő kicsi, segíteni kell neki, ki kell találni a gondolatait, szájába kell adni válaszokat, de nem. Ő már nagykislány, és gyönyörű saját önálló gondolatai vannak, meg kell várnom, ameddig szavakba önti őket.

Félév, farsang, Mario

Megvolt a féléves szülői értekezlet, ahol is elmondták, hogy Kistücsök most már beilleszkedett, és a kezdeti problémák mind eltűntek. Beszél, jelentkezik, odafigyel. A féléves bizonyítványa tökéletes, minden példás és jeles, úgyhogy elvittük a játékboltba, és választhatott magának egy legót, mert akartuk, hogy értse, mennyire büszkék vagyunk rá. Úgy látom, hogy a tanárok most már kedvelik őt, mert okos és alapvetően nyugodt természetű (kivéve mikor idétlenkedik, de részemről inkább ez mint agresszió).
Néha azért kijön rajta a frusztráltság, gondolom, az iskolában szembesült vele, hogy nem tud mindenből a legjobb lenni, mert korábban elég jól tudott veszíteni, elviselte, ha mondjuk sakkban vagy Bújócskában nem ő nyert, mostanában viszont rögtön csapkodni kezd, összetúrja a kártyákat, meg ilyenek.

Farsangkor úgy döntött, ugyanazt veszi fel, mint tavaly, mert még épphogy jó volt rá, és mert szerintem nagyon poén. Készültünk is a "performance"-ára, és szerencsére így a 21. században hiába nem voltam ott a tornateremben, valamelyik anyuka felvette a műsort, és remekül előadta az átváltozásokat a versikéjével. Azért jövőre varrok neki valami mást...
Kinyitottuk Pandora szelencéjét neki azzal, hogy játszhat a Super Mario Worlddel, néha, esténként, ha mindenki ott van, és közös családi program... de ez azt okozta, hogy mostanában random elkezd róla beszélni, például ma reggel is felkelt, és elmondta nekem, hogy ha a Mario úgy megy be a csőbe, hogy magával visz egy teknőspáncélt, akkor ki tudja ütni a magasan repkedő kérdőjeleket. Tehát látszik, hogy megfogta ez a videojáték-koncepció, és hipokrata lennék, ha megtagadnám tőle, ugyanakkor veszélyes ösvényen járunk, és nagyon óvatosan kell navigálni a továbbiakban, hogy értse, mikor lehet és mennyit, ami még egészséges.
Aztán meg ki tudja, lehet, hogy világhírű sztárjátékos lesz valamelyik e-sportban... Mondjuk addig még gyakorolni kell azt az ugrálást egy kicsit.

A másik újdonság, hogy elkezdtünk járni a Logiscoolba, mert már másoktól is hallottam, hogy jó, szerencsére van egy közel hozzánk, és amikor elmentünk a nyílt napra, akkor nagyon jól láttam, hogy Kistücsöknek ez bejön, és szívesen csinálná. Sajnos szombaton van, de ennyit megtehetünk érte.
A korcsolyaszezonnak vége, de eljutott odáig, hogy egyedül haladt a pályán, az úszásoktatást pedig egy fülgyulladás miatt szüneteltettük, és egyelőre még nem sikerült visszarázódnunk a dologba, úgyhogy most az is parkolópályán. A mozgásigénye viszont egyre nagyobb, úgyhogy ezzel majd kell valamit kezdeni, mert amikor hazamegyünk, hiába mondom, hogy menjünk ki a kertbe, akkor már ellenáll.
Ja, és még egy dolog: nagyon ügyesen olvas, múltkor már egyedül elolvasta az egyik Bogyó és Babócát a tesójának, a teljes mesét. A tanárnéni is megdicsérte, és kérte, hogy vigyünk be más könyveket, hogy tudjon olvasni, ha az olvasásórán a többiek elakadnak. Ez utóbbival mondjuk nem feltétlenül értek egyet, viszont nagyon várom azt az időszakot, amikor majd magától levesz valamit a polcról olvasni. Csak addig még el kéne rendezni a polcokat, hogy a megfelelő olvasnivalókat találja meg, mert ha a kötelezőkből próbáljuk majd megszerettetni vele az olvasást, akkor vége.

Heroic Imagination Project

Picard négy rész után

Eddig nekem nagyon tetszik a Picard. Az intro is mutatja, hogy ez egy kicsit más, mint az eddigiek, úgymond "öregesebb", a szó legjobb értelmében: a sztori érett, megfontolt, sok nosztalgiával és mély gondolatokkal. SPOILER.

Napom

Reggel kivételesen nem én indultam előbb, ahogy szoktam, úgyhogy egészen 6:15-ig aludtam a szokásos 5:40 helyett. Gyorsan betettem egy mosást, összekészítettem a cuccomat, aztán leültem, és tíz perc alatt kicsit varrogattam a farsangi jelmezt, ami péntekre kell, majd felébresztettem a gyerekeket, öltözés, reggelizés, hajfonás, satöbbi, ügyesen időben elindultunk. Beértem Budapestre, dolgoztam, ezen belül is doksit írtam, planningeltem, próbáltam tartani a lelket kollégákban, Toastmasters officer meetingre mentem, csapatújságot szerkesztettem. Aztán elindultam vissza Leányfalura az ovis szülőire, de tizenöt perccel előbb értem oda, úgyhogy gyorsan beugrottam a papírboltba egy folyékony ragasztóért meg egy postairónért, ami kellett Kistücsöknek. A szülői másfél órásra (!) sikeredett, én nyertem meg a jegyzőkönyvezést, majd miután lement, az óvónők felkérésére rövid kis bemutatót tartottam azokból a játékokból, amiket anno én találtam ki a gyerekeknek otthon fellelhető eszközökből (tojástartó, befőttesüveg-tető, stb.). A szülők nem lelkesedtek annyira, hogy tovább rabolom az idejüket, de ha már elvállaltam, igyekeztem jól átadni, amit szerettem volna.
Aztán újra elindultam Budapestre, mert pont ezen a napon még régi kedves ismerősök is szerveztek összejövetelt. Este hét körül értem oda, fáradtságomat igyekeztem elleplezni, nem tudom, mennyire sikerült. Jó volt nosztalgiázni, látni a régi arcokat, merengni mi lenne ha kérdéseken, felidézni ezeréves ötleteket.
Végül másodszor is hazavezettem, út közben legalább hallgattam egy kis Sandersont.
Néha csodálkozom, hogy a körülményekhez képest egészen kevés dolgot felejtek el.

Farkas Zoltán: Kárpótlásul akarat

Naszóval, lassan nyomdába megy a könyv, amelyen tavaly november elejétől január közepéig dolgoztam. Kicsit több mint 1,7 millió leütést kellett könyvméretűre szerkeszteni, ami elég nagy és kihívásokkal teli meló volt, de azt gondolom, megérte.
A könyv, amely hamarosan megvásárolható lesz, önéletrajz és egyben a kis magyar valóság egy olyan szeletébe való betekintés, amiről nekem fogalmam sem lehet.
Nemrég a HIP tréningen (majd mesélek) tanultam arról, hogy kinek milyen előjogok "járnak", és mi minden dőlhet el már születéskor és később bizonyos döntések meghozatala után.
Nos, ez a könyv ennek egyszerre megerősítése és cáfolata. Szerintem a végső verzió mindenkinek tanulságos.

Fülszöveg:

Mit jelent az akaraterő? 
Felállni minden pofon után. Kitartani akkor is, ha mindenki egyetért, hogy a cél esélytelen. Dolgozni, amikor más henyél. Sosem választani a könnyebbik utat. Elszántság és önfegyelem, amivel a nehézségek ellenére is elérjük, amit akartunk.
Farkas Zoltán már születésekor halmozottan hátrányos helyzetből indult cigány származásával, öröklött alacsonyságával, és ez csak rosszabbodott, mikor egy évesen árvaságra jutott. Mégsem volt hajlandó elfogadni, hogy számára nincs kitörési lehetőség, és ugyanabba az életmódba kell süppednie, mint amit a környezete akart ráerőltetni. Elhatározta, hogy tanulni fog, és úgy is tett. Hideg pincékben, buszon, focimeccs előtt, diákmunka közben. 
Ez a történet nem fantáziaregény az akaraterőről, hanem egy olyan ember vallomása, aki nagyon mélyről indult, mégis igyekezett mindent megtenni, hogy a története másmilyen legyen, mint sorstársaié.

Csalódás kígyókkal

Tegnap szürreális élményben volt részem. A falunkba érkezett egy társulat, akik a faluházban adtak elő. Az ígéret az volt, hogy egy hüllő show-t fogunk látni, kiegészítve cirkuszi elemekkel.

Már voltunk egyszer hüllőbemutatón még Pomázon, és ott az egész termet telepakolták mindenféle kígyókkal, békákkal, még egy tarajos sül is volt, gondoltam, ez is hasonló lesz. Kár, hogy előbb kellett kifizetni a jegyet, mint hogy megláttam a setupot, mert összesen három terrárium volt a teremben, ebből az egyikben három (!) kígyó, a másik kettőben két madárpók lakott. Ez volt a teljes felhozatal.

Az előadás pedig két részből állt egy szünettel, összesen kb. hat műsorszámmal. Majdnem minden műsorszámot ugyanaz a fickó játszotta: először egy humorosnak szánt, rendkívül szánalmas részeg pincéres sketchet láttunk, aztán ő volt a bohóc, aztán zsonglőrködött, végül kést dobált. Segítője egy idősebb és két fiatalabb nő volt, de ők végig csak asszisztáltak, kivéve egy műsorszámot, ahol az egyik lány hulahoppozott. Amikor öt karikát kellett pörgetnie, egész ügyes volt, nem tudom, miért kellett az ő számának a végére az, amikor felvett vagy harminc karikát, mert azokkal én is tudok annyi ideig pörögni, amennyi ideig ő csinálta (kb. 3 mp).

A tetőpont a zsonglőrködés volt: egymástól elvett buzogányokat még nem láttam máshol. De kb. ez az egy volt érdekes valamennyire, a mélypont pedig az a műsorszám volt, amit gondolom szintén humorosnak szánt a fickó, mikor is megmutatott egy bénán mosógatógépnek kidíszített dobozt, és közölte, hogy ez a mosogatógép víz, áram és vegyszer nélkül mosogat. Nyilván azonnal kitalálható volt, hogy egy állat van a belsejében, és már nekem volt kínos néznem, hogy ez így 2020-ban egy szórakoztatónak szánt műsorszám lehet valahol Európában.

A hüllő show abban merült ki, hogy az előadás második felében (ami állt összesen a tombolasorsolásból, a késdobálásból és ebből) kivették a három szerencsétlen kígyót a terráriumból, és körbevitték a közönségnek, hogy mindenki megsimogathassa őket.

Ha a három humorosnak szánt rettenetből csak a bohóc jelenetét tartanák meg, többet zsonglőrködnének, és vennének még tíz állatot, akkor esetleg megérné az árát a belépő.