Reggel kivételesen nem én indultam előbb, ahogy szoktam, úgyhogy egészen 6:15-ig aludtam a szokásos 5:40 helyett. Gyorsan betettem egy mosást, összekészítettem a cuccomat, aztán leültem, és tíz perc alatt kicsit varrogattam a farsangi jelmezt, ami péntekre kell, majd felébresztettem a gyerekeket, öltözés, reggelizés, hajfonás, satöbbi, ügyesen időben elindultunk. Beértem Budapestre, dolgoztam, ezen belül is doksit írtam, planningeltem, próbáltam tartani a lelket kollégákban, Toastmasters officer meetingre mentem, csapatújságot szerkesztettem. Aztán elindultam vissza Leányfalura az ovis szülőire, de tizenöt perccel előbb értem oda, úgyhogy gyorsan beugrottam a papírboltba egy folyékony ragasztóért meg egy postairónért, ami kellett Kistücsöknek. A szülői másfél órásra (!) sikeredett, én nyertem meg a jegyzőkönyvezést, majd miután lement, az óvónők felkérésére rövid kis bemutatót tartottam azokból a játékokból, amiket anno én találtam ki a gyerekeknek otthon fellelhető eszközökből (tojástartó, befőttesüveg-tető, stb.). A szülők nem lelkesedtek annyira, hogy tovább rabolom az idejüket, de ha már elvállaltam, igyekeztem jól átadni, amit szerettem volna.
Aztán újra elindultam Budapestre, mert pont ezen a napon még régi kedves ismerősök is szerveztek összejövetelt. Este hét körül értem oda, fáradtságomat igyekeztem elleplezni, nem tudom, mennyire sikerült. Jó volt nosztalgiázni, látni a régi arcokat, merengni mi lenne ha kérdéseken, felidézni ezeréves ötleteket.
Végül másodszor is hazavezettem, út közben legalább hallgattam egy kis Sandersont.
Néha csodálkozom, hogy a körülményekhez képest egészen kevés dolgot felejtek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése