Hét éves

Csütörtökön volt a biziosztás. Csak a gyerekek mentek be az iskola udvarára, ott kapták meg a bizonyítványt és a nyári ajándékot (én csináltam nekik egy nyári naplót, szerintem egész jó lett). Aztán volt egy kis eszem-iszom a központban a büfénél, és odajött hozzám az egyik tanárnő, és azt mondta, hogy megkövet, mert ő volt az, aki behívott anno októberben, hogy az én gyerekem alkalmatlan az iskolára, és most meg jé, benne volt a négy legjobb tanulóban (a többiek mind lányok). Szóval eszméletlen büszkék voltunk rá, matekból és magyarból tantárgyi dicséretet kapott, és a többi tárgyból is jeles értékelést hozott, tudom, ez a fél év nem igazán mérvadó, de én tudom, hogy ő mit tud.
Aztán meg hét éves lett.
Elég döbbenetes, ami azt illeti. Szerintem már ő is alig várta, hogy hét évesnek mondhassa magát, mert az osztályban ő az egyik legkisebb, van pár nyolc éves osztálytársa, úgyhogy neki ez lesz a sorsa, mindig idősebbekkel szemben kell majd teljesítenie. Nem mintha nem menne neki.

Befejeztük a Super Mario World-öt, ami nagyon jó élmény volt, a hatása pedig még most is tart. Rajzolni Yoshi házát rajzolja a füzetébe, de csinált egy tök jó kis memóriajátékot is, amelyben pl. Mariót és Luigit is meg lehet találni. Azóta a Kirby's Adventure-rel játszunk, ez lényegesen könnyebb, nagyon menő benne, már eljutott a harmadik világig gyakorlatilag egyedül (mi nem játszunk, ők adogatják egymásnak a kontrollert).
Amikor nem videojátékokat rajzol, akkor számokat. Múltkor unatkozott, és nem volt kedve szorzótáblát rajzolni, úgyhogy leírta a római számokat valami 160-ig egy papírra, és nagyon komolyan át kellett néznem, úgy találtam csak hibát benne (a 49-et IL-nek írta, ami persze tök logikus, de nem így van).

Közben ugye a Logiscool programozókörnyezetében saját játékot fejleszt, eddig az volt a legszofisztikáltabb, amelyikben volt vagy négy platform összekötve hidakkal, mindenhol érmék, néhol ellenfelek, és össze kellett gyűjteni az érméket is, és a fákról leeső almákat is. Mostanában kirándulás közben játékot designolunk.
Viszont volt egyszer, hogy a Logiscoolban olyan játékot kapott a betűk gyorsírását gyakorlandó, hogy ha nem nyomja elég gyorsan a betűket, akkor bizony az ellenfél nyer - na, ezen kiakadt, hogy a gép legyőzheti videojátékban, és azóta is haragszik arra a játékra. Kicsit kompetitívre sikerült nevelni, úgy tűnik.
A zongora szeretete nem kopott el azóta sem, most már a klasszikusok leckéjénél tartunk, és a Négy évszakból a Tavaszt is játszotta már. Azt hittem, hogy még mindig tudok annyira, mint ő, és múltkor megpróbáltam az egyik leckét, hát, csúfos kudarcot vallottam. Úgyhogy túlhaladt rajtam, most kéne annak jönnie, hogy kikanyarítok valahogy annyi időt, hogy én is megtanuljam a leckéket.
Szóval hét éves, okos, ügyes, van bicskája, és nagyon szeret nyerni Monopolyban.