Steve Carrellt én amúgy nem annyira kedveltem eddig, tehát ez nem adott hozzá. John Malkovich-et viszont igen, és az ő karaktere elég jól sikerült itt is. Az egész sorozatot ők ketten viszik a hátukon, a többiek lényegében asszisztálnak hozzá. Viszont a kettőjük kapcsolata az érdekellentétekkel, formálódó barátsággal, világlátásuk különbözősége ellenére az elfogadással elég érdekes lett ahhoz, hogy megadja az alapot.
Mert szerintem ez a sorozat Mark Naird karakteréről, az ő személyes problémáiról és azok megoldásáról szól. Arról az életfelfogásról, hogy bármilyen helyzetben vagy, csináld azt, amit akkor helyesnek tartasz. Az a jelenet, amikor Erin elalszik a trigonometriai egyenleteken, Mark pedig egy iszonyatosan hosszú nap után ér haza, és ahelyett, hogy ledőlne, segít a lányának matekozni, szerintem az egész sorozat parafrázisa. Hogyan kell egyszerre nagyon fontos és befolyásos katonának, apának, barátnak, férjnek (ez ugye különösen nehéz szegénynek) lenni, és tudni, hogy egyik sem lesz tökéletes, de valahogy mindig tudni navigálni, hogy "good enough" legyen.
Az, hogy énekel, amikor stresszt próbál levezetni, belefér, de inkább kedves, mint vicces. Az enterpreneur-ös rész inkább szarkasztikus volt, de működött. A szituációs humor szerintem működik, pl. amikor nem tudják visszautasítani az új egyenruha-designokat, és mindenki idétlen hacukában jár, vagy amikor Dr. Mallory otthon, egyedül "beszélget" a kínai kollégával, tök jók. Az, amikor conjugal visit-re megy Mark, és ezt mindenki tudja, és mindenki virágnyelven ad neki tanácsot, zseniális volt. Részemről ha kihagynák a viccesnek szánt szánalmas részeket, mikor a komoly tárgyalás közepébe bejönnek a tüntetők, majd kiderül, hogy eltévesztették, és szerdán kell jönniük, meg ezeket, az még jobb lenne. De még így is simán nézem a második szezont, ha lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése