Középfölde és Vadnyugat

Tegnap befejeztünk egy elég hosszú ideje húzódó, viszont rendkívül élvezetes Journeys in Middle-Earth kampányt. Beravorral voltam, kifejezetten élveztem a karakter jellegét, nem egy nagy harcimarci, de jól lehetett vele felfedezni, illetve tartalékolni extra feladatokra. Nyilván összeszedünk minden tápot, minden cuccunk a lehető legjobban ki volt művelve, és még így is kihívásnak bizonyult az utolsó két jelenet. Aztán, ahogy az már lenni szokott, Legolas lelőtt mindenkit.

Társasjáték-élményeinket tovább növeli a tény, hogy pár napja meguntuk a Monopoly Juniort, és mondtam, hogy játsszunk inkább Az Ezüst-tó kincsével, mert az ugyanaz, csak élvezetesebb (ugyanúgy a szerencsén múlik minden, viszont lehet sokat lépkedni, sok dollárt számolni közben, és néha elrabolják az ember összes pénzét). Úgyhogy elővettük az én harminc éves társasomat, majdnem minden megvan benne, az egyik bábu lába hiányzik csak. Kicsit ütött-kopott, de teljesen vállalható. 

Rögtön úgy kezdtük, hogy az első játékban kiraboltak, és utána annyi pénzt kellett volna fizetnem, hogy még zálogba adással se volt meg, és esküszöm, én gyerekként ezt rongyosra játszottam, de tényleg, és soha az életben nem fordult elő, hogy ennyire legatyásodtam. Még szerencse, hogy ezt nem gyerekként kellett megélnem.

Azóta már játszottunk hármat, a négy és fél éves Pindúrtündérnek azért még hosszú (két kört megyünk most), de azért hősiesen lépked, és az egész százasokkal tud is fizetni. Nyilván motiválja, hogy a háromból kettőt végül megnyert. 

Háziszabályt eddig annyit hoztunk, hogy lefeleztük a kimaradásokat, mert brutálisan sok (pl. az indiánoknál négy kör?!), és pár szerencsekártyánál majd extra jelentőséget tulajdonítunk, például ha valaki vesz egy karabélyt, akkor egyszer tudja már elriasztani a rablókat. 

Ja, és eszméletlen büszke vagyok a fiamra: a legutóbb egész végig vezetett, szinte az utolsó dobással lépett bele a rablókba, és nem csapott patáliát, hanem simán csak odaadta a pénzét. Nyilván látszott rajta a csalódás, de semmi több. <3 Már én éreztem rosszul magam, hogy ilyen xar játékkal játszunk, ahol egy dobással elsőből utolsó lehet. Hát igen... azért eljárt már efölött a játékkoncepció fölött az idő (puszta szerencse minden, vég nélküli körbemenés, szerencsekártyák nagyon szórnak)... Alig várom, hogy megvehessük a Mice and Mystics-et.