Néha elfelejtjük, hogy Pindúrtündér még mindig csak négy és háromnegyed éves, mert már olyan sokszor olyan okos vagy ügyes vagy érti a világot vagy mindent együtt. Lazán elszámol százig, tíz alatt magabiztosan összead, Monopoly Juniort simán játssza úgy, hogy az 5-2-1 forintosokkal bármilyen számot előállít.
Emellett felmászik a hinta rúdjára két méter magasba is, kutyaúszásban métereket képes megtenni, teljesen felismerhetően rajzol, és nem fél semmitől (csak éjszaka néha, a farkastól). Bemászik, felmászik, megfogja, megfigyeli, csakazértismegpróbálja. Én biztos nem voltam ilyen bátor kisgyerek, tőlem nem örökölte.
Zemplénben nagyon jól érezte magát, a végén nagyon hosszasan köszönt el Háromhutától. Amikor a Sólyom-bércre mentünk, akkor se azért panaszkodott, mert emelkedni kellett nagyon gyorsan száz métert, hanem arra rágott be, hogy átmentünk a dzsindzsán, és összecsípték a szúnyogok. A legjobban a bobozást élvezte szerintem (Apával, fék nélkül), de azért a várak is tetszettek neki. Sokszor említette, hogy ő akkor várkisasszony, és direkt ruhácskát vett fel aznap reggel, mikor tudta, hogy várat látogatunk majd.
Aztán voltunk barátoknál, akik tartanak sok háziállatot, na, ott volt Pindúrtündér igazán elemében. Etette a nyuszikat, adott almát a tehénkének, megnézte, hogy kell megfejni a kecskéket, szabadidejében meg sétáltatta a kutyust, és kergette a kismacskákat egy simogatással. Valószínűleg nem ússzuk meg, hogy legyen háziállata, amikor elég nagy lesz hozzá.
Még mindig sokszor mond direkt ellent, csak azért, hogy ne nekem legyen igazam, de úgy érzem, az utóbbi időben ez elég jól csillapodott. Mostanában inkább a cuki énjét használja: segít a főzésben, mosogatásban, elpakolja az asztalát, és sokkal de sokkal kevesebbet hisztizik. Talán az egyetlen, amit fel tudok hozni mostanában, az evés: gondolom, befejezte a nyári nyúlást, és most annyit eszik, mint egy madár. Kivéve az édességet és gyümölcsöt. Abból ugye külön gyomra van, akármennyi belefér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése