Under Dark Waves

Hétfőn megjött az Under Dark Waves, juhú! Az úgy volt, hogy múlt szerdán reggel ránéztem a FF oldalára, és még mindig csak annyi volt ott, hogy Q3/2020, és preorder. Aztán elmentünk ebédelni, és ebéd közben eszünkbe jutott ránézni Amazonra, és ott volt, "1 left in stock". Nyomtuk a gombot azonnal, és szerencsére a miénk lett. Úgyhogy kétszeres juhú!

Ki is próbáltuk még hétfőn. Kicsit hosszabbra nyúlt, mint az alap scenariók, bár valószínűleg csak a lapolvasgatás miatt, mert amúgy mechanizmusban nem lett bonyolultabb. A Tyrants of Ruin scenariót játszottuk, amely a dobozon is szereplő mélyvízi nagy öregeket, Dagont és társát hozzák elő, ezenkívül még három scenarió van, ami tök jó sok. 

Az, hogy külön helyszínekre is lehet menni (Kingsport, Innsmouth), nem lassít különösebben, Arkhamban kevesebb a helyszín, és a travel rendszer tök egyszerű. Mondjuk az asztalunk hamarosan nem lesz elég nagy hozzá, ha még jön egy kieg... Már így is lefolyik a cucc az asztalról néha. De a lényeg: hangulatosak az új helyek, különösen a börtön a szerencsétlen börtönőrrel. 

A scenarió nem igazán izzasztott meg minket, de ez szerintem leginkább az új pap karakternek köszönhető, az alapból 3-as influence most nagyon kellett. "Ashcan" Pete (portrayed by myself) csak hentelte a szörnyeket baseball-ütővel közben. :) A bossokat meg a harpoonnal bántottuk, exploitoltuk, hogy a "pursuit" képesség miatt ide-oda lehet rángatni (távolról megsebezni varázslattal), és sosem ütött vissza.

A fear rendszer jópofa újítás, nem túl bonyolult, és mégis tud izgalmat adni, és személy szerint már kicsit elegem volt az anomáliákból, úgyhogy nagyon jó itt a változatosság.

Nyilván még rengeteget kell játszani, hogy mindent megtapasztaljunk a kiegből, de szerintem kifejezetten élvezetes és jól eltalált lett, amennyi egyéb lapot elolvastunk, azok mind jól illeszkedtek az eddigiekbe. Köszi, FF! :)

Nemsokára öt éves

Pindúrtündér annyira várja az ötödik szülinapját, hogy ki kellett számolnom neki, hogy még 62 nap van vissza (ez volt tegnap). Erre közölte, hogy a szokásos tíz napos várócetli helyett csináljunk 62 naposat. Persze nem csináltam. Amúgy rengetegszer fordul elő, hogy eszünkbe sem jut, hogy ő még mindig négy éves, annyira okosan és nagyosan viselkedik - aztán meg máskor olyan kis gyámoltalan szegénykém. Egy hétig nem a megszokott óvónénik voltak bent az óvodában (nátha miatt), és teljesen összezuhant (az ovikezdés/visszaszokás amúgy meglepően jól sikerült, amíg a rendes óvónénik voltak ott).

Egyetlen rendezvényen voltunk az utóbbi fél évben, azon a díjkiosztón, ahol Pindúrtündér egy rajzpályázaton elért harmadik helyezésért kapott egy tábla csokit és egy 2000 Ft-os játékbolti ajándékutalványt. Azóta be is váltottuk, egy rózsaszín, nagyszemű plüss cicát vett belőle. A csoki szinte azonnal elfogyott.

Mostanában nagyon jól megvannak a tesójával, órák hosszat játszanak ketten, és amikor bemegyek, akkor megmondják, hogy menjek ki, mert "szonyálnak". De azért végül mégis tudunk mindig játszani együtt, társasból mostanában újra elővettük a Bújócskát meg a Bolondos Labirintus Juniort, és néha játszunk olyat is, ami neki még egyáltalán nem való, de mégis játszik a kedvünkért, pl. Uno Flip vagy Az Ezüst-tó kincse. Nagyon várom, hogy ő is elég nagy legyen, és elkezdhessük tényleg beavatni a gyerekeket a társasok világába.

Mostanában igyekszem hangsúlyt fektetni arra, hogy játsszak vele lányos dolgokat, mert biztos játszik olyanokat az oviban, de itthon nem annyira volt jellemző. Például elővettük a teljes Lego Friends készletet, összeállítottam egy nagy jelenetté, és abban játszottunk legutóbb jó hosszan. 

Ez egy vasalós gyöngyből
kirakott vakond,
ő találta ki 

Amikor nem játszunk együtt, akkor tök cuki, mert rengetegszer jön oda, hogy segít. Ételkészítésben, almaszedésben, de akár a mosdókagyló letakarításában is. Az elpakolás mondjuk nem az erőssége, a tesójának se, de most azt a questet tűztem ki magamnak, hogy példamutatással és a belső késztetés kialakításával elérem, hogy tíz éves korukra ez menjen majd (mármint a rendrakás). Az még nála öt év, csak sikerül. :D

Az egyik nap nagyon elfáradtunk a férjemmel, és már nem nagyon volt energiánk este, csak egy kicsit megölelgetni egymást, Pindúrtündér megvárta, amíg befejezzük, majd közölte, hogy "Nekem is kell egy pár". 

Néha előfordul, hogy a szavak nem jönnek azonnal a szájára, olyankor hümmög, és próbálja az időt húzni, hogy megtalálja a megfelelő szót, amit mondani szeretne. Egyik nap szedtünk egy csomó gesztenyét, és neki eszébe jutott, hogy még két hónappal ezelőtt csináltunk egy Kis Fülesben egy olyan különbségkeresőt, ahol a képen a család gesztenyefigurákat készített. Felrohant a Kis Fülest megkeresni, diadalmasan hozta le, majd megmutatta, milyen figurákat csinálnak a képen. Már ez önmagában is megjegyzésre méltóan cuki és menő cselekedet volt. Elővettünk fogpiszkálókat, és építettünk gesztenyekukacot meg gesztenyekutyát, és közben mintegy mellékesen megjegyezte: "Most azt képzeljük, hogy a fogpiszkálók... mmm... mmm... tüzigyújtók." 
A képen ugyanis gyufákkal készítették a figurákat.

Még egyet mutatok: egyik nap elmagyaráztam neki rajzzal, hogy miért nem szabad a napi öt étkezésen kívül még mást is nassolni (pl. ebéd és uzsonna vagy uzsonna és vacsora között). Ezt rajzoltam:

Mire ő megfordította a papírt, és némileg átmásolva az én rajzomat, ezt készítette a tesójának intelmül:

Szurdokvölgy víz nélkül

 

A hétvégén voltunk a Szurdokvölgyben, jó volt egy kicsit kimozdulni. Vicces, hogy ez a kirándulás már könnyűnek számít a gyerekeknek, eljutottunk oda, hogy csak végignyargalnak a cikkcakkos úton, aztán végigsétálnak a gerincen, és egyáltalán nem fáradtak a végére. Emlékszem, mindketten voltak ott még háti hordozóban - nem is olyan borzasztó régen.

Víz viszont egyáltalán nem volt, csak a sziklák. Egy ideje nem esett már az eső, de még ennyire száraznak nem láttam a völgyet. Egy korábbi áradás nyomai viszont kiválóan látszottak: elsodort és megrongált hidak, kettétört fák árulkodtak arról, micsoda erők tudnak itt mozogni. 

Sajnos nemcsak mi találtuk ki ezt a hétvégi programot, rengetegen voltak, alig fértünk be a parkolóba. De azért sikerült egy-két fényképet készítenem, amin csak mi vagyunk.

Második osztály

Kistücsök elég jól kezdte a második osztályt. Szerintem örült neki, hogy mehetett végre, látszik, hogy jót tesz neki a közösség úgy is, hogy amúgy rajta kevésbé látszott a társaság hiánya. Most már többet is mesél az iskoláról, büszkén hozza haza a pirospontjait, matekból már ötöse is van. A helyi papírboltban megláttunk egy ún. leckefüzetet, amelyben gyakorlatilag előre nyomtatva vannak a napok, és be lehet írni a leckét. Ez nagyon megtetszett neki, és azóta is lelkesen könyveli a házi feladatokat bele, de ami szerintem ebben említésre érdemes, hogy megvettem neki, bekötöttük, másnap bevitte, és amikor hazahozta, ki volt töltve az egész - odaírta a hónapot és napot minden egyes bejegyzéshez. Annyi gond volt csak vele, hogy mivel a leckefüzet hétfőtől péntekig van, a szombatokat és vasárnapokat kihagyta, és így csak decemberig volt elég a 32 lap... De kiradíroztuk és beírtuk helyesen együtt.

Amúgy megvolt élete első osztálykirándulása is, ottalvós. Tőlünk kb. 20 percre voltak Visegrádnál, de akkor is ott aludt. Azt mesélte, hogy a legjobb élmény az volt, mikor már besötétedett, és ők még mindig ébren voltak (9 körül), és szaladgáltak a réten. 

A Logiscool is elindult, csak online mertük bevállalni. Végre Scoolcode-ot használ, ami tök jó, és még én is értem. Nagyon élvezi, kb. kétszer olyan gyorsan kész van, mint a többi gyerek (nem is értem, miért hagynak szülők gyerekeket egyedül a gép előtt, aztán szegény azt se találja, melyik ablakban van...). Egyelőre a felülettel ismerkedünk, de Apa már mutatott különóra-jelleggel érdekességeket.

Ez a szeptember amúgy eddig elég jól kecsegtetett minket idővel, így mentünk sokat kirándulni. Kistücsök minden megerőltetés nélkül gyakorlatilag felszalad a Vöröskőre. Voltunk a Szurdokvölgyben is, vicces, hogy alig lehet rávenni, hogy elinduljunk, de amikor végre az erdőben vagyunk, akkor kiül az arcára a boldogság.

A másik, amit kifejlesztettünk, kerti játék, hogy fogom a hullahopp-karikát, és neki bele kell dobnia a labdát, de közben mozgatom, felemelem a fejem fölé, satöbbi, hogy nehéz legyen. Na, erre mindig rá lehet venni, hogy kijöjjön a kertbe.

Amióta befejeztük a Kirby's Adventure-t, nem találtunk olyan játékot, ami hasonló nehézségű lenne, és lehetne játszani Raspberri PI-n, úgyhogy nekikezdtünk egy Sonic-nak, de az nagyon nehéznek bizonyult, és tök frusztrált lett tőle (főleg, hogy az ugye nem mentős, hanem elölről kell kezdeni, ha nem sikerült). Most az van, hogy visszatértünk a Super Mario World-höz, és csak játszogatunk, nincs haladás, csak újraéljük a régi pályákat. Ennek ellenére egyszer Kistücsök dührohamot kapott, amikor nem tudott megcsinálni tökéletesen egy pályát (végigment rajta, csak elvesztette Yoshit), és mi nagyon meglepődtünk, mert kiabált és sírt, és amikor megmondtam, hogy így nem lehet játszani, és kikapcsoltam, akkor még jobban. Igen, kicsit megijesztett, mint a függőség első jele, remélem, jól sikerült kezelnünk.

De amúgy megvagyunk, sokat társasozunk, keveset zongorázunk, és asszem most fog nyúlni egy nagyot, mert épp kétszer annyit eszik, mint szokott.

Dönteni kéne

Most, hogy az elmúlt két hónapban megírtam 120 ezer karakternyi szöveget, kezdek felbátorodni, hogy nekem erre van időm és energiám, úgyhogy bele kéne kezdeni egy regénybe. Csak melyikbe? Olyan sok ötletem gyűlt fel a Se vas, se tűz óta, hogy nem tudom megszámolni egy kezemen. Ha leveszem azokat, amelyek nem annyira jó ötletek, vagy jók, de én nem tudom megírni őket, akkor is marad három.

1. Kamaradráma hat szereplővel, posztapok scifi

2. Fordulatos, de reflektív énregény a saját videojáték-élményeimből táplálkozva, NEM Ready Player One

3. IT világba helyezett krimi (még a krimipályázatra szántam, csak azt mondták, novellának hosszú)

Le kéne csökkenteni egyre, de gyorsan, mert nemsokára megjelenik egy csomó minden, ami majd égeti az időmet nagyon.

Dolgok

Majdnem két hete, hogy a gyerekeink nincsenek otthon napközben. Persze sokat gondolok rájuk. Úgy érzem, hogy ez a majdnem fél év, amit teljesen együtt töltött a család, sokáig emlékezetes marad. Nagyon jó volt nap mint nap látni, mi érdekli őket, miben fejlődnek, hogyan tanulnak. Most pedig, hogy visszamentek intézménybe, hiába mesélnek el egy-egy mozzanatot, fogalmam sincs, mi történik velük napi nyolc órában. 

Persze könnyebb így, nyilván. Jó lenne, ha így tudna maradni, de nem látok rá sok esélyt, amikor én vagyok az egyetlen a szülői értekezleten, aki maszkot hord.

Amúgy meg szokás szerint sokadolog. Munkai határidő volt 3-án, az most már rendben van, és elég büszke is vagyok arra, amit ebben a release-ben szállítottam. Íráshatáridő volt előbb aug. 31-én, azt csak részben teljesítettem, most szeptember 20-án, arra gyúrok. Valaki megkérdezte, hogy várjuk-e a kistesót, azóta komolyan veszem, hogy home office-ban is kell edzeni, és nem elég a napi sétálás, mert minden a hasamra ment. Befejeztem a Peace Talks-ot (majd mesélek), jó lenne befejezni az Oathbringert és az Ólomerdőt, mert jön Hackett új könyve (pont a névnapomra, köszi) meg a Battleground (szept 29), aztán még ezeket is kell várni:

• Under Dark Waves kiegészítő az Arhkam Horrorhoz, Q3 (szeptemberben ígérik)
• Cyberpunk 2077, november 19
• Dune film, dec 17

Meg ami még nem jut most eszembe. Közben gyakorló sessiont tartottam Toastmastersből, meg majd egy beszédet is kellene mondanom, és szeptember 21-től scrum master is leszek. Izg.

Umbrella Academy

 Tegnap végignéztük az Umbrella Academy második szezont. Tök szerencse, hogy az elsőt nem megjelenéskor néztük, hanem most pótoltuk be azt is, így lehetett egyben nézni a 2x10 részt, és így egészen kiváló volt. SPOILER.