Második osztály

Kistücsök elég jól kezdte a második osztályt. Szerintem örült neki, hogy mehetett végre, látszik, hogy jót tesz neki a közösség úgy is, hogy amúgy rajta kevésbé látszott a társaság hiánya. Most már többet is mesél az iskoláról, büszkén hozza haza a pirospontjait, matekból már ötöse is van. A helyi papírboltban megláttunk egy ún. leckefüzetet, amelyben gyakorlatilag előre nyomtatva vannak a napok, és be lehet írni a leckét. Ez nagyon megtetszett neki, és azóta is lelkesen könyveli a házi feladatokat bele, de ami szerintem ebben említésre érdemes, hogy megvettem neki, bekötöttük, másnap bevitte, és amikor hazahozta, ki volt töltve az egész - odaírta a hónapot és napot minden egyes bejegyzéshez. Annyi gond volt csak vele, hogy mivel a leckefüzet hétfőtől péntekig van, a szombatokat és vasárnapokat kihagyta, és így csak decemberig volt elég a 32 lap... De kiradíroztuk és beírtuk helyesen együtt.

Amúgy megvolt élete első osztálykirándulása is, ottalvós. Tőlünk kb. 20 percre voltak Visegrádnál, de akkor is ott aludt. Azt mesélte, hogy a legjobb élmény az volt, mikor már besötétedett, és ők még mindig ébren voltak (9 körül), és szaladgáltak a réten. 

A Logiscool is elindult, csak online mertük bevállalni. Végre Scoolcode-ot használ, ami tök jó, és még én is értem. Nagyon élvezi, kb. kétszer olyan gyorsan kész van, mint a többi gyerek (nem is értem, miért hagynak szülők gyerekeket egyedül a gép előtt, aztán szegény azt se találja, melyik ablakban van...). Egyelőre a felülettel ismerkedünk, de Apa már mutatott különóra-jelleggel érdekességeket.

Ez a szeptember amúgy eddig elég jól kecsegtetett minket idővel, így mentünk sokat kirándulni. Kistücsök minden megerőltetés nélkül gyakorlatilag felszalad a Vöröskőre. Voltunk a Szurdokvölgyben is, vicces, hogy alig lehet rávenni, hogy elinduljunk, de amikor végre az erdőben vagyunk, akkor kiül az arcára a boldogság.

A másik, amit kifejlesztettünk, kerti játék, hogy fogom a hullahopp-karikát, és neki bele kell dobnia a labdát, de közben mozgatom, felemelem a fejem fölé, satöbbi, hogy nehéz legyen. Na, erre mindig rá lehet venni, hogy kijöjjön a kertbe.

Amióta befejeztük a Kirby's Adventure-t, nem találtunk olyan játékot, ami hasonló nehézségű lenne, és lehetne játszani Raspberri PI-n, úgyhogy nekikezdtünk egy Sonic-nak, de az nagyon nehéznek bizonyult, és tök frusztrált lett tőle (főleg, hogy az ugye nem mentős, hanem elölről kell kezdeni, ha nem sikerült). Most az van, hogy visszatértünk a Super Mario World-höz, és csak játszogatunk, nincs haladás, csak újraéljük a régi pályákat. Ennek ellenére egyszer Kistücsök dührohamot kapott, amikor nem tudott megcsinálni tökéletesen egy pályát (végigment rajta, csak elvesztette Yoshit), és mi nagyon meglepődtünk, mert kiabált és sírt, és amikor megmondtam, hogy így nem lehet játszani, és kikapcsoltam, akkor még jobban. Igen, kicsit megijesztett, mint a függőség első jele, remélem, jól sikerült kezelnünk.

De amúgy megvagyunk, sokat társasozunk, keveset zongorázunk, és asszem most fog nyúlni egy nagyot, mert épp kétszer annyit eszik, mint szokott.