Majdnem két hete, hogy a gyerekeink nincsenek otthon napközben. Persze sokat gondolok rájuk. Úgy érzem, hogy ez a majdnem fél év, amit teljesen együtt töltött a család, sokáig emlékezetes marad. Nagyon jó volt nap mint nap látni, mi érdekli őket, miben fejlődnek, hogyan tanulnak. Most pedig, hogy visszamentek intézménybe, hiába mesélnek el egy-egy mozzanatot, fogalmam sincs, mi történik velük napi nyolc órában.
Persze könnyebb így, nyilván. Jó lenne, ha így tudna maradni, de nem látok rá sok esélyt, amikor én vagyok az egyetlen a szülői értekezleten, aki maszkot hord.
Amúgy meg szokás szerint sokadolog. Munkai határidő volt 3-án, az most már rendben van, és elég büszke is vagyok arra, amit ebben a release-ben szállítottam. Íráshatáridő volt előbb aug. 31-én, azt csak részben teljesítettem, most szeptember 20-án, arra gyúrok. Valaki megkérdezte, hogy várjuk-e a kistesót, azóta komolyan veszem, hogy home office-ban is kell edzeni, és nem elég a napi sétálás, mert minden a hasamra ment. Befejeztem a Peace Talks-ot (majd mesélek), jó lenne befejezni az Oathbringert és az Ólomerdőt, mert jön Hackett új könyve (pont a névnapomra, köszi) meg a Battleground (szept 29), aztán még ezeket is kell várni:
- Under Dark Waves kiegészítő az Arhkam Horrorhoz, Q3 (szeptemberben ígérik)
- Cyberpunk 2077, november 19
- Dune film, dec 17
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése