Maszkos szülinapos

Mától a kisebb gyerekem is öt éves. Az utóbbi hónapban már nagyon várta a születésnapját, úgyhogy ennek kapcsán gyorsan megtanult visszafelé is számolni 100-1-ig. Csináltam neki idén is éves videót, de vicces volt, hogy most már ötöt kellett megnézni, hogy eljussunk a pici, mandulaszemű csomagból a jelenig. 

Ő is otthon van két hete, nyilván neki a legnehezebb, nagyon sokat kell egyedül játszania ahhoz képest, amihez eddig hozzászokott, és bár tavasszal volt már ilyen, most úgy tűnik, nehezebben bírja (meg én is). Azért persze így is megvagyunk, és az óvodából megkapjuk a heti anyagot a cuki, lelkes óvónőktől, meg nyilván én is azért igyekszem délután bepótolni, amit délelőtt munka miatt nem tudok foglalkozni vele.

Már korábban is elkezdtünk ismerkedni a sakkal, megvan neki a 4 és az 5 éves sakkos könyv, de most, hogy az otthoni iskola és óvoda miatt a házi nyomtatás új magasságokba emelkedett, megtaláltam a sakkpalota.hu oldalt egy csomó nyomtatnivalóval, illetve a sakkpalánta.hu oldalon is vannak jópofa feladatok, öt évesen megoldott egy versenyző szintű varázssakk feladatot. Tök büszke voltam rá.

Megkapta egy kicsit előbb a szülinapjára az Eperhajó c. könyvet is, azóta zenélni is tanulunk. Lerajzoltam cicával, dominóval és társaival a "Boldog szülinapot" dalt neki, úgyhogy azóta azt is játssza (már "kotta" nélkül is).

Legutóbb már hét km-t sétáltunk nyafogás nélkül, sőt, közölte, hogy ez lesz a kedvenc kiránduló-útvonala. Olyan hideg volt, hogy befagytak a pocsolyák, aztán betörtük az egyiket, hogy megnézzük, milyen vastag a jég, és felvett egy darabot, hozta hazáig becsülettel a kis kesztyűs kezében, az utolsó 400 méteren adta csak oda, hogy már nagyon fázik a keze.

Volt egy nagyon cuki beszólása a hónapban. Apával szoktak viccelődni azon, hogy az állatok mindig azt mondják, ami a nevük (a kecske azt mondja, hogy kecs-kecs, a mókus azt mondja, hogy mók-mók, stb.), és egyik reggel viccesen megkérdezte tőlük Apa, hogy "Mit mondanak a hollandok?" Mire ő teljes természetességgel rávágta, hogy "hol-hol".

Még mindig bátor, még mindig ügyes, és még mindig édesszájú. Még mindig megpróbálkozik azzal, hogy elpityeredik, ha nem kapja meg, amit kitalált, de már sokkal kevésbé, ebben valószínűleg segít neki, hogy nincs az oviban, és nem látja a mintákat.

Egyre jobban odavagyok az eszéért és a személyiségéért. Igazán empatikus, törődő, ugyanakkor karakán kiscsaj lesz belőle. És valószínűleg emlékezni fog rá, hogy maszkot (is) kapott az öt éves születésnapjára.

Birodalomépítés, négy évszak

Kistücsök két hete otthonról tanul. A házikat megkapjuk, az órai anyagokat már kevésbé, amikor a felmérőket kértem el, akkor azt kaptam vissza, hogy "de hát nincs digitális oktatás". Sebaj. Valószínűleg így is sikerül azért a másodikos tananyaggal megismertetni. Nem bántam meg, hogy így döntöttünk, sőt. Egyre durvábbak a számok, és nem érzem partnernek azokat az embereket, akiktől lenne esélyem közvetve elkapni. Egyelőre úgy tűnik, ő se annyira bánja, nyilván vannak dolgok, amik hiányoznak neki, de jól megvagyunk. 

A legújabb kedvenc a Carcassone. Eddig nekünk nem volt, úgyhogy beszereztem, mert hát az ugye minden háztartásba kell. Hét éves kortól van ráírva, gondoltam, kipróbálom, mennyire tud játszani vele az ötéves, teljesen jól, sőt, ő többször nyer, mint én. Úgyhogy ismét van egy családi játékunk, Kistücsöknek különösen tetszik, ő néha egyedül és építgeti a birodalmat. Sőt, rajzolt már saját lapkákat is.

Rengeteget kirándulunk, és jó érzés látni, mennyire edzett, ügyes kiránduláskor. Sose nyafog, simán megy hat-hét kilométert, akár emelkedőn is (pl. Pilistető). Bátrabb is lett. Néha az ebédlőben félretesszük a bútorokat, középre tesszük a nagy matracot, és azon lehet ugrálni. Legutóbb már annyira messziről lendült el, hogy én előbb megijedtem.

Tanulunk rendet tartani is, egész jól megy néha, matricát lehet kapni érte, nyolc matrica egy könyv. Meg most nem vesztett el semmit egy hónapig, és megígértem, hogy ha nem veszít el semmit, akkor kap gesztenyepürét. Az előző hónapban elhagyta két hegyezőjét, korábban sálat, egyszer nem találtuk 3 hétig a tornazsákját, stb., szóval volt hova fejlődni, de egész jó a helyzet.

Super Mario még mindig nagy kedvenc, most épp a Super Mario World 2: Yoshi's Island-del játszunk, úgy, hogy nyilván rengeteg mentéssel, de már a 3-4-es vár is lement felnőtt segítség nélkül. Kitartást tanulunk, például amikor tizedszer kell nekimenni egy résznek (a tengeralattjárósak mennek a legkevésbé, még a bossok is könnyebbek).

A zongorázás most teljesen alábbhagyott, de a zeneszeretet azért nem, pihenőidőben Vivaldi Négy évszakot dúdolgat, és lelkesen segít a tesójának az Eperhajó c. könyvben. Jó lenne neki egy tanár, aki nem én vagyok, de igazából nem késő még, szóval majd.

Mostanában reggel elég korán kel (6:15), fogalmam sincs, mire, de mindig megvárja a tesóját a reggelivel, úgyhogy reggelente van fél óra meditatív saját ideje, amikor dobókockákat dobál, könyvet olvas, mariós pályát vagy társasjátékot rajzol, vagy csak gondolkodik. Mindig megkérdezem, hogy kijön-e, és mindig mondja, hogy nem.

Nagyon szeretnék vele sokkal többet foglalkozni. 

Ősz, vírus, munka, miegyéb

Ezen a héten otthon voltak a gyerekek. A helyzet változatlannak tűnik - attól eltekintve, hogy végre megjöttek a szigorító intézkedések. De hogy mi lesz a jövő héten, azt nem tudom. Ma a cégnél volt egy pszichológus előadása, aki arról beszélt, hogy a home office-nak milyen hatásai lehetnek a lelkiállapotunkra, és mit tehetünk. Főleg erről a bizonytalanságról beszélt, hogy az ember úgy szereti látni, hogy nagyjából mi vár rá. Persze mi lenne, semmi. Csináljuk, amit kell: dolgozás, ha kell, akkor gyerekekkel foglalkozás, online bevásárlás, vigyázás. Ha sanyargunk, hogy micsoda dolog, attól jobb tuti nem lesz. Vannak ilyen időszakok.

Közben scrum masterkedem, azt hiszem, kezdek egy kicsit ráérezni, de azért még bőven van hova fejlődni. Az a baj, hogy ezt akármennyit lehet csinálni, és mindig van még dolog, amit lehetne. Korábban sose volt ilyen gondom, hogy szabadidőmbe is begyűrűzzön a munka, de mostanában már vettem észre magamon este, hogy valami megoldáson gondolkodom. Ez már a lejtő?

Közben meg jövő kedden megint szereplés, mindig bátran elvállalom ezeket, aztán ahogy közeleg a határidő, egyre nagyobb marhának tartom magam, hogy megint sikerült valamit felvenni az egyébként nagyon kevés teendőm mellé... whatever, ez is meglesz. Aztán némi team building szervezés, meg Pindúrtündér szülinapjának lehető legszebbé tétele, és már itt is a december.

Meg még azon szenvedek, hogy DIY adventi naptárat akarok csinálni, de olyat, amit jövőre is elő tudunk venni, tehát a wc-papír gurigás az nem jó. Varrnék 24 zoknit, csak egyszer már csináltam ajándékba, és elég nagy meló volt, most nem biztos, hogy meg tudnám csinálni. Láttam a neten egy csomó fából készült dobozosat, amik jópofák, de az alapot meg kell venni hozzá, nekem meg most olyan kéne, amihez minden van itthon. Meg láttam filcből készülteket, de azok nem tetszettek. Befőttes üvegből van 24 szép, de azért egy 5 éves reggel a sötétben üvegeket nyitogasson, inkább hagyjuk.

Ja, és a hét wtf-pillanata az volt, mikor bementem a gyógyszertárba Cebion cseppekért, mert elfogyott, és tömni kell a gyerkőcöket C-vitaminnal, és hiánycikk, nem is tudják, mikor lesz. Erre ugye nem lehetett számítani, hogy novemberben fog kelleni gyerekeknek való C-vitamin?

COVID WTF

Tegnap este megtudtam, hogy a kisfiam osztályában az egyik szülő az őszi szünetben koronavírusos lett. Hétfőn még jött a gyereke iskolába. Az egészet ki kellett nyomoznom, mert csak annyi információ jött hivatalosan, hogy az iskolában van olyan gyermek, akinek a szülője igazoltan fertőzött.

Miután kinyomoztam, hogy a mi osztályunkat érinti a dolog, ezt a levelet írtam körbe:

"Kedves szülőtársak!

A mai napon megtudtam, hogy az osztályunkat is érinti a koronavírus (egy szülő közülünk, én nem tudom, ki). Ez az információ hétfő óta rendelkezésre áll, és meglepődve álltam a dolog előtt, mert minimum korrekt és azonnali tájékoztatást vártam volna.

Most beszéltem telefonon az igazgatónővel, aki arról tájékoztatott, hogy sajnos a szabályozás szerint nem adhatja ki ezt az információt addig, amíg nem konkrétan a gyermek beteg, illetve nincs hatásköre az osztály digitális oktatását elrendelni.

A koronavírust elkapni nem szégyen, hiszen mindannyian napról napra ki vagyunk téve a veszélynek. A koronavírus terjesztésének megakadályozása viszont mindenki felelőssége. 

Ha egy gyermek szülője koronavírusos, akkor elég nagy eséllyel a gyermek is az lesz. A 14 év alatti gyermekek általában tünetmentesen hordozzák a betegséget, ugyanakkor továbbterjesztik - adott esetben végül idős vagy veszélyeztetett emberekre.

A tantestület több tagja idős vagy valamilyen más módon veszélyeztetett. 

Arra kérnélek most benneteket, hogy védjük meg a tantestületet. Védjük meg a szüleinket, akik már mind veszélyeztetettek. Fogjunk össze, és szakítsuk meg a fertőzés-láncot.

Minden szülő igazolhat 10 napot egy évben a gyermekének. Tartsuk most otthon a gyermekeinket mindannyian, már holnaptól és egész jövő héten (ez hat nap igazolás), hogy ne nézzük végig tétlenül, amíg a fertőzés teljesen átvonul az osztályon és a tantestületen, és persze rajtunk, akik megkapjuk a gyermekeinktől."

Ma nem mentek a gyerekeim intézménybe. Egyetlen másik szülőről tudok, aki nem vitte iskolába ma a gyermekét.

Délelőtt az érintett szülő ezt írta a csoportunkba (név és pontos adatok nélkül közlöm):

"Kedves Osztály!

2020 október 22.-én észleltük magunkon a COVID tüneteket, ezt levélben jeleztem a jegyző asszony felé, hogy a pénzügyi bizottsági ülésen nem tudok részt venni. A tünetek alapján valószínű volt, hogy COVID fertőzöttek voltunk. Még aznap önkéntes karanténba vonultam családommal együtt. A protokollt betartottam! 2020. október 24-én egyeztettem a (*név) háziorvos Úrral és az ügyelettel is javaslatukra tartottuk a karantént az egész család. Tesztelni nem teszteltek bennünket, de a tünetek alapján COVID fertőzöttek voltunk. A vonatkozó COVID protokoll szerint 10 nap eltelte után teszt nélkül lehet mozogni elhagyni a karantént amennyiben nincs lázam min három napja: A protokollt betartottuk a 11 napon mentek gyerekeink iskolába 5 nap láztalan állapot után. Az iskola kérése keddtől nem voltak iskolában a gyerekeink. Magam és környezetem megnyugtatására bár nem lett volna kötelező 2020. november 2-án PCR COVID tesztet csináltattunk feleségemmel, melynek eredménye másnap, azaz 2020. november 3.-án érkezett meg. Ez alapján még pozitívak voltunk, azaz a vírus bennünk volt, de nem fertőzünk. Újabb tesztet a héten csütörtökön csináltattunk a teljes család, azaz a gyerekek is. A teszt eredményem negatív lett. Remélem mindenkit megnyugtattam, gyermekim hétfőtől újra iskolába mennek immár 17 nappal a tünetek után."

Erre rákérdeztem, hogy a gyerekek fertőzöttek-e. A többi szülő és a tanárnő is hülyének nézett, hogy de hát ott van a levélben, hogy negatívak a gyerekek. Mire írtam, hogy nem, csak azt írta meg, hogy ő negatív lett. 

Aztán ezt írta a szülő: 

"A vonatkozó COVID protokoll szerint 10 nap eltelte után teszt nélkül lehet mozogni elhagyni a karantént amennyiben nincs lázam min három napja: Náluk ez hétfőn 17 nap lesz és 10 nap láztalan állapot. A gyerekek tesztje pozitív DE Magam és környezetem megnyugtatására bár nem lett volna kötelező csináltattuk a tesztet."

Tehát a gyermek pozitív lett. Ezt a tényt a család nem jelentette be az iskola felé (update: de, most, három nappal később, a kérésemre). Jeleztem, hogy ezt kötelesek megtenni. A többi szülőtől az alábbi reakciókat kaptam:

"Szerintem mindenki felelősen el tudja dönteni,h jelen helyzetben kívánja e iskolába,óvodába járatni a gyermekeit.Az egyik óvónénik 3 napja dolgozott,miután kijött a pozitív teszteredmeny.Barki lehet hordozó ma már.Ha félsz,tartsd otthon a gyerekeket,de én személy szerint kicsit unom ezt a felesleges indulat-gerjesztést."

"Én és a családom el tudjuk dönteni, hogy mi mit szeretnénk hogyan óvjuk meg magunkat. Elég a média nyomása, amennyiben valaki fél a vírustól maradjon otthon de speckó engem személy szerint "ne zaklasson" azzal hogy mit tegyek a gyerekemmel."

Amúgy a gyermek otthontartását csak akkor lehet kérni, ha ő maga veszélyeztetett. Ha nem az, akkor csak 10 napot tarthatom otthon, NEM betegségre hivatkozva. A mai nap otthon tartottam mindkét gyerekemet.

Azt is megtudtam, hogy nem a teszt eredményétől számított 10 napig kell otthon maradnia az embernek, hanem a tünetektől számítva. Ez mondjuk lehet, hogy egy gyerek esetében teljesen el is marad ugye. Illetve kinek a tünetétől? Mert a szülő tünetétől telt el 17 nap, nem a gyerektől.

A gyermek a jelenlegi állás szerint hétfőn megy iskolába.

WTF?

Bőrkötéses

 Amúgy meg ezt kb. már egy hónapja akarom megírni, hogy ezt figyuzzátok, milyen menő minikönyvet kaptam a névnapomra:

Igazi bőrkötéssel, meg minden, kézzel készítve hugim által <3.

Az a baj, hogy annyira menő, hogy nem tudom, bele merek-e majd írni, ha kitaláltam, mit is írjak bele.