Kistücsök két hete otthonról tanul. A házikat megkapjuk, az órai anyagokat már kevésbé, amikor a felmérőket kértem el, akkor azt kaptam vissza, hogy "de hát nincs digitális oktatás". Sebaj. Valószínűleg így is sikerül azért a másodikos tananyaggal megismertetni. Nem bántam meg, hogy így döntöttünk, sőt. Egyre durvábbak a számok, és nem érzem partnernek azokat az embereket, akiktől lenne esélyem közvetve elkapni. Egyelőre úgy tűnik, ő se annyira bánja, nyilván vannak dolgok, amik hiányoznak neki, de jól megvagyunk.
A legújabb kedvenc a Carcassone. Eddig nekünk nem volt, úgyhogy beszereztem, mert hát az ugye minden háztartásba kell. Hét éves kortól van ráírva, gondoltam, kipróbálom, mennyire tud játszani vele az ötéves, teljesen jól, sőt, ő többször nyer, mint én. Úgyhogy ismét van egy családi játékunk, Kistücsöknek különösen tetszik, ő néha egyedül és építgeti a birodalmat. Sőt, rajzolt már saját lapkákat is.
Rengeteget kirándulunk, és jó érzés látni, mennyire edzett, ügyes kiránduláskor. Sose nyafog, simán megy hat-hét kilométert, akár emelkedőn is (pl. Pilistető). Bátrabb is lett. Néha az ebédlőben félretesszük a bútorokat, középre tesszük a nagy matracot, és azon lehet ugrálni. Legutóbb már annyira messziről lendült el, hogy én előbb megijedtem.
Tanulunk rendet tartani is, egész jól megy néha, matricát lehet kapni érte, nyolc matrica egy könyv. Meg most nem vesztett el semmit egy hónapig, és megígértem, hogy ha nem veszít el semmit, akkor kap gesztenyepürét. Az előző hónapban elhagyta két hegyezőjét, korábban sálat, egyszer nem találtuk 3 hétig a tornazsákját, stb., szóval volt hova fejlődni, de egész jó a helyzet.
Super Mario még mindig nagy kedvenc, most épp a Super Mario World 2: Yoshi's Island-del játszunk, úgy, hogy nyilván rengeteg mentéssel, de már a 3-4-es vár is lement felnőtt segítség nélkül. Kitartást tanulunk, például amikor tizedszer kell nekimenni egy résznek (a tengeralattjárósak mennek a legkevésbé, még a bossok is könnyebbek).
A zongorázás most teljesen alábbhagyott, de a zeneszeretet azért nem, pihenőidőben Vivaldi Négy évszakot dúdolgat, és lelkesen segít a tesójának az Eperhajó c. könyvben. Jó lenne neki egy tanár, aki nem én vagyok, de igazából nem késő még, szóval majd.
Mostanában reggel elég korán kel (6:15), fogalmam sincs, mire, de mindig megvárja a tesóját a reggelivel, úgyhogy reggelente van fél óra meditatív saját ideje, amikor dobókockákat dobál, könyvet olvas, mariós pályát vagy társasjátékot rajzol, vagy csak gondolkodik. Mindig megkérdezem, hogy kijön-e, és mindig mondja, hogy nem.
Nagyon szeretnék vele sokkal többet foglalkozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése