Aztán itt volt az úszótábor. Kistücsök az első nap úgy jött haza, hogy nem tetszik neki, és mikor kérdeztem, hogy miért nem, azt válaszolta: inkább szeretne játszani a medencében, mint hogy mindig szót kelljen fogadni. Amúgy ezt meg is értem, de utóbb kiderült, hogy nem ez a gond, hanem rászóltak erélyesen, hogy vegye fel a papucsát, és ő utálja felvenni a papucsát, amikor vizes a lába, és ez okozta a konfliktust. A második naptól két papucsot vitt, egy vizeset és egy szárazat, és megoldódott minden. Na, nem volt egyszerű kihúzni belőle, de nem adtam fel. A maradék négy nap már tetszett, és tényleg rengeteget fejlődött úszásban.
A szülinapjára kapott Dixitet, és azóta játszottunk már párat. Az elején elég nyögvenyelősen ment, hiszen nem voltak hozzászokva az asszociáláshoz, ezért mindig a képet írták le, és így vagy mindenki kitalálta, vagy senki. De aztán szép lassan rájöttek a dolog nyitjára, és most már remek játékaink vannak. Nagyon jó hatással volt rá ez a játék - ezt gyanítottam, hogy így lesz amúgy. Van az a kép, amikor ül egy alak egy padon, és fölötte az égen betűk vannak csillagok/eső helyett. Na, erre ilyet mondott múltkor: "A betűeső jó, mert akkor lehet tanulni". Azt gondolná az ember, hogy csak azért mondta, hogy nekem kedveskedjen, de nem. Abból tudom, hogy ő ezt tényleg így gondolja, mert máskor meg Super Mario 64 közben nagy erőkkel csinálta a Tick Tock Clock nevű, amúgy elég nehéz utolsóelőtti pályát, és valahol mindig leesett. Mire meg találtam jegyezni, hogy Figyelj, most nagyon sokszor leesel, inkább egy kicsit hagyd abba és pihenj. Mire ő:
Amúgy azóta megcsinálta, már a harmadik csillagot is.
Szabadidejében mostanában amúgy szinte folyamatosan a szintén szülinapjára kapott Turing Tumble-lel játszik (bár mostanra eljutott egy olyan szintre, hogy túl nehezek neki a feladatok, valahol #40 körül), vagy pedig Mario-s pályákat gyárt papíron. Lassan kell vegyünk majd egy Super Mario Maker-t... csak ahhoz egy konzolt is. Arra meg még mindig kicsit húzom a számat. De mondjuk ha választani kell ez és a Minecraft között, akkor ez.
Meg néha megengedjük neki, hogy így a nyári szünetben is matasson a Scoolcode-dal, hogy ne felejtse el két Logiscool szemeszter között, úgyhogy múltkor csinált ilyen lenyomatos-rajzolós kis programot, amelyben mindenféle alakzatokkal lehetett feltölteni a hátteret. És rajzolt egy ilyet:
- Nem elég az egy nagy nap az égre? Minek a sok kicsi?
Mire ő:
- Nem, mert már este van, és feljöttek a csillagok. És a csillagok is valójában pici napok.
Jól van, egyre nehezebb megfogni, és még nem is kezdett el istenigazából magától olvasni... Most épp keresem azt a könyvet, ami érdekli annyira, hogy magától a kezébe vegye, már próbálkoztam klasszikusabbal és kortárssal is, az állatos könyvek eleve kizárva, amiben nagyon hosszú egy fejezet, az is, szóval még nem találtam meg az igazit. Legutóbbi két próbálkozásom egy Pókemberes képregény (nagyon nem) és az Ifjabb Tom kapitány sorozat első része (so-so) volt, de azt is inkább csak én erőltetem.
Na nem baj, még van idő azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése