Vásárolni mindig eljön velem, főleg ha zöldségeshez megyünk, ő válogatja a portékát, magyarázza, hogy miből mennyi kell, aztán segít bepakolni. De a hónap legnagyobb cukisága az volt, amikor egyik este meséltem, hogy majd holnap el kell mennem vásárolni, lefektettem őket, leültem a gépemhez, majd fél tízkor megjelent mellettem (már rég aludni kéne), és odatett az asztalomra egy kis papírkát. Az volt ráírva, hogy "piros arany Apának". Tudniillik hogy nehogy elfelejtsem, hogy azt mindenképp venni kell. (Vettem másnap.)
Az úszótábort ő nagyon élvezte, legalábbis a beszámolók alapján. Sokat fejlődött is, lelkesen magyarázta otthon, hogy a kezünket kacsacsőrbe kell tenni, és utána lapátolni, satöbbi. Amióta kapott egy óriási fagyialakú matracot, azóta már az ugrálás is megy, sőt, a fejest is elkezdtük (ehhez persze nem ideális a matrac, de azzal kell dolgozni, ami van).
Az EB-n megpróbálta megnézni a magyar vonatkozású meccseket, és egész keveset fészkelődött közben. Amelyik este 9-kor kezdődött, azt is nézte félidőig. A foci kapcsán persze sokat beszélgettünk az országokról, és azonosítottuk őket
a zászlókkal, úgyhogy pár alap zászlót már felismer simán. Múltkor jött a Nagyi egy piros-fehér-kék papucsban, mire Pindúrtündér rámutatott, és közölte: "Holland papucs".
Az édességeket még mindig nagyon szereti, múltkor azt mondta, hogy "még éhes az édességes oldalam", úgyhogy néha van összetűzés, amikor nem engedem, hogy minden cukrot összeegyen, de azért szerintem elég jól balanszoljuk a dolgot. Névnapjára kapott egy uzsonnás dobozt kistáskával, palackkal, úgyhogy azóta ő az uzsonnafelelős, ha megyünk a tóra. Nagyon élvezi, és így, hogy bele van vonva a folyamatba, megelégszik annyi gyümölccsel, amennyi belefér a dobozába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése