Szangvinikus alkat

Pindúrtündért nem vették fel a magánsuliba, amit kinéztünk neki. 

Sajnálom, hogy három óra alatt nem tudta bebizonyítani, mennyire kivételesen sugárzó és éleseszű egyéniség, mennyire érti a világot, és mennyire remekül elboldogulna egy hajtós környezetben. Ez a tény (mármint hogy nem bizonyult a suli számára elég jónak) semmit nem von le az ő értékéből - de azért sajnálom, hogy így alakult. Majd megmutatja máshol a tehetségét. Az élet utat tör magának.

Csak elmondani ne kellett volna neki. Csak ne kellett volna fogni az ölemben, amíg keservesen sírt. Csak ne kellett volna hülyeségekkel vigasztalnom (nekem is van barátnőm, akivel nem jártam végül egy suliba, legalább nem kell majd utazgatni, és milyen vicces lesz együtt menni az évnyitóra), amelyek egyáltalán nem segítettek neki. Bárcsak tudtam volna mondani bármi vigasztalót. Csak az a baj, hogy engem is lesújtott ez.

Most azt fogod mondani, hogy ne emésszem magam rajta, mert nem az én hibám. Csak sajnos de. Ha nem pattogtam volna, ahogy szoktam, akkor most minden jobb lenne. Ha jobban felkészítettem volna, akkor is jobb lenne. Maanji, a magabiztos megmondóember ezzel persze kapott egy jó nagy pofont az élettől, de azért ez van annyira first world problem, hogy túl kell rajta lenni. In the eeeeeeeeeend, it doesn't really matter (or we don't know).

Nekünk számottevően könnyebb lesz így (belemagyaráz, belemagyaráz): megkíméljük magunkat rengeteg reggeli és délutáni utazástól, idegeskedéstől a 11-es csúcsforgalmában. Nem fogunk havonta egy jelentősebb összeget elkölteni a sulira, bár nyilván szívesen költöttem volna ilyenre. Illetve legalább egy évig még egy helyre vihetjük a két gyerekünket, ami külön bónusz (majd gondolom ugyanezt eljátsszuk egy év múlva, amikor a nagyot nem veszik fel a nyolcosztályosba).

Amúgy mozgalmas egy hónap volt, nem unatkoztunk. A Természettudományi Múzeumot nagyon élvezte, főleg a nagy és ijesztő állatok vonzották, de persze az erdei állatok és a mikroszkóp is (a kukoricacsutka tetszett neki a legjobban). 

Múltkor poroltam a szőnyegeket, és kérdeztem, hogy ki mérges. Jött, és úgy szétpüfölte a szőnyeget egy fakanállal (nincs prakkerünk), hogy nem lettem volna a szőnyeg helyében. Hát igen, szangvinikus alkat. Lehet, ez nem tetszett a sulinak.

Amúgy gyönyörűen rajzol. Érdekes, hogy pont ez volt az egyik kifogás a suli részéről, holott bárkinek megmutatom a rajzokat, el van ájulva. Részletgazdagság, kompozíció, vonalban maradó színezés. Ha nem lennék nagyon elfáradva ebben a suliválasztás-bizniszben, lehet, hogy megpróbálnám neki a Barcsay rajzos sulit. De néha rá kell jönni, hogy feleslegesen úszunk, leér a lábunk. A fejünk ugyan alig lóg ki a vízből, de túlélhető a helyzet.

Elnézést, kicsit nem róla írtam, hanem magamról. Csúnya dolog. Legközelebbre összeszedem magam.