2022. március 3., csütörtök

Meanwhile in my stomach

Vártam egy hetet, hogy biztosan leírhassam, de a múlt héten figyeltem fel arra, hogy talán mintha nem köhögtem volna egész nap. Elkezdtem tudatosan figyelni, aztán mindig elfelejtettem, de aztán sikerült végre verifikálni: vége. A refluxom elaludt. Nem mondanám, hogy megszűnt, mert bizonyos elővigyázatosságokat azért betartok (nem enni egyszerre túl sokat, sok folyadékot inni, nem enni csípőset, nem inni bubisat, nem enni 3 órával lefekvés előtt), de minden más oké, nincs diéta, jöhet a csoki. És megvolt az első olyan masszázs is, ahol nem köhögtem, mikor vízszintesbe feküdtem, mert amúgy ez volt a legkellemetlenebb az egészben, elmenni olyan helyekre, ahol vízszintesbe kellett váltani, és utána magyarázkodni, hogy nem vagyok covidos, csak refluxom van...

Utánagondoltam, nem volt könnyű. Úgy emlékeztem, 2019 március környékén kezdődött a dolog, de megnéztem a blogomban, és döbbenten olvastam, hogy nem: 2018 március az

Négy év.

Négy évig szenvedtem ezzel. 

Mondjuk sokkal jobb lett, amióta home office-ban dolgozom, kb. akkor hagytam el a gyógyszereket is, de sosem voltam tünetmentes - mostanáig. Mi történt? Nem tudom. Nem mondanám, hogy stresszmentesebb lett az életem, sőt, most van min gondolkodni bőven. 

Mi segített? A gyógyszerek biztosan nem. Kaptam egy tuti tippet, hogy egy teáskanál repceméz éhgyomorra reggel, na az szerintem segített, sokat. De hogy mitől múlt el valójában, fogalmam sincs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése