A hercegnő és a tengerimalacok

Pindúrtündér nagyon gondoskodó kis gazdája a tengerimalacainak. Minden reggel és este ő eteti őket, ő vette észre a sebet az egyikük oldalán, és ebben a hónapban új házat is csináltak nekik Apával, mert az előzőt kinőtték. Nagyon menő lett, igazi kis tengerimalac-palota. És ez volt az első pár éjszaka is, amikor nem ő gondoskodott róluk, mivel a Mátrában töltöttünk pár napot. De a minap azzal hozakodott elő, hogy ha ők meghalnak, akkor vegyünk legközelebb egy fiút és egy lányt.

Egyre szembeszökőbb a kézügyessége, nemcsak olyanokban, hogy döbbenetesen részletgazdagok a rajzai, vagy hogy effektíve tud segíteni a fonálemberke megcsinálásában, de pl. abban is, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a kiflit ő vágja ketté keresztben, és mikor látjuk, hogy ez megy, akkor hosszában is kettévágja. De varrtunk is kézzel ebben a hónapban, meg rajzoltunk amorf mintákat is kétféle színnel kiszínezve.

Farsangkor Daisy-nek öltözött a Super Mario-ból. Csaltam, mert a ruha alapját vásároltam, de felturbóztam becsülettel a narancssárga anyaggal, virággal, csináltam koronát, fülbevalót, fehér kesztyűt hozzá, úgyhogy elégedett vagyok. Ő is nagyon élvezte, látszott rajta, hogy büszkén és szívesen hordja, és azóta is felveszi néha itthon. Az ovistársainak nyilván fogalmuk nem volt róla, ki ő, csak hogy hercegnő, de ez szerencsére nem zavarta.

A Mátrában neki is a Siroki vár tetszett a legjobban, de szívesen fedezte fel a tájakat, élményeket, és rajzoltunk együtt Magyarország-térképet, ismerkedtünk a vidékekkel, jó volt látni, hogy érti és érdekli, amiről beszélek. Voltunk a Magyar Zene Házában is, de arról majd külön írok egy postot - nagyon élvezte azt is.

Kerülgetem a kását, mert ebben a hónapban volt még egy dolog. Az egyik közeli magániskolába "felvételiztünk", ami viszont sajnos nem sikerült. Most épp várólistán vagyunk, de azért nem adok sok esélyt a dolognak. Hogy mi ment félre vagy mit csináltam rosszul, nem tudom. Elbizakodtam a dolgot: eszembe nem jutott volna, hogy pont őt ne vennék fel. Most már csak az a kérdés, hogy a sors üzenni akar vagy büntetni. Majd kiderül.