2022. április 24., vasárnap

Bicajozó kiskukta


Beiratkoztunk a helyi suliba Pindúrtündérnek. Jövő héten derül ki, melyik osztályba megy. Már nagyon szeretne iskolás lenni, alig bírja ki ezt a kicsit több mint egy hónapot. Azért igyekszem megkönnyíteni neki a helyzetet, ahogy tudom, meg a május amúgy is már elég fun szokott lenni, sok udvaron levéssel. 

A másik legizgalmasabb dolog, ami ebben a hónapban történt, hogy végre kerítettünk alkalmat rendesen biciklizni. Mivel a hegyen lakunk, minden biciklizés, ami nem a föl-le az utcánkban, úgy kezdődik, hogy negyed óra lesétálás a meredek lejtőn, de hősiesen viselte a dolgot. Amikor leértünk a bicikliútra, még picit kételkedtem benne, hogy ez jó ötlet, mert kettesben mentünk, így mögöttem jött, én meg nem láttam rá folyamatosan, de hihetetlen ügyes és fegyelmezett volt, végig jött egy méterrel, másféllel mögöttem, jobbra tartottunk, kivéve azon a szakaszon, ahol az autóút mellett haladt el a bicikliút. Szerencsére nem volt túl jó idő, ezért nem jöttek sokan szembe, lehetett haladni, és csak egyszer előztek meg minket. 2,9 km-t mentünk az egyik irányba, és ott fordultunk vissza, úgyhogy összesen majdnem 6 km-t bicikliztünk. Nekem is jól esett, de ő is nagyon élvezte, persze nagyon elfáradt a végére, a lejtőn biciklifeltolás már nem ment annyira, de szerintem megcsinálta volna azt is hősiesen, ha nem üti meg a pedál kétszer nagyon a vádliját. Szóval menő volt.

A húsvétot nagyon sok kreatívkodással töltöttük, már a végére majdnem nekem volt elegem a tojásokból: csináltunk papírtojást, műanyag tojást, igazi tojást, papírnyuszit, hungarocell tojást, stb. Tök jó, hogy minden ilyenre rá lehet venni, és nagyon szépen is dolgozik. 

Közben meg kuktáskodik Apa mellett: mindig figyelmesen nézi, sokszor segít, ha van mit, és ami a legjobb, hogy érti az összetevőket, a folyamatokat. Sőt, a muffin receptjét angolul is el tudja sorolni.

Mostanában még kirándulni is szeret, ami tök jó, mert nem kell végighallgatni a sok nemakarokozást, mielőtt elindulunk, hanem csak simán mehetünk. Rengeteg helyen voltunk mostanában, az éledő tavaszi természet gyönyörű - és ezt ő is érti, érzi.

A tengerimalacairól még mindig lelkesen gondoskodik, néha persze, ha fáradt, akkor nem foglalkozik velük olyan sokat, de ők persze megvannak tutujgatás nélkül is. Ügyesen ad nekik ételt, vizet, a szénát én szoktam, hogy a lakásban ne vigyük szét, illetve varrtunk két nagyon szuper kis bújót nekik, tök menőn néznek ki, csak sajnos mindkettő egy picit kicsi lett, inkább hörcsögnek való. Na, majd nekiduráljuk magunkat, és varrunk valamikor még kettőt.

2022. április 20., szerda

Közösségi játékok

Két hónap, és Kistücsök kilenc éves lesz. Nagyon várja, mostanában eljutott oda, hogy idegesíti, hogy ő a második legkisebb az osztályban, és már bőven vannak 10 éves osztálytársai. 

Az elmúlt hónap legizgalmasabb történése az volt, hogy Apával csináltak egy nagyon jó kis Logiscool-játékot (illetve rögtön kettőt), amelyeket azóta is továbbfejlesztenek - és ezek már közösségi projektek, tehát meg lehetett osztani másokkal is. Ez nagyon izgalmas új perspektíva, hiszen így már nem csak magának készíti a programokat, hanem megérkezett a "megítélés" is, hogy mások adhatnak sütit rá, ha tetszik nekik (adtak is amúgy). Ez nagy izgalomban tartja az egész családot, és persze emiatt több is lett ebben a hónapban a gép előtt ülés, mint eddig. Ami persze nem gond, csak tendencia - egyelőre.

Azért nemcsak a gép előtt ülés az elfoglaltság szinonimája. Csináltunk mindenféle érdekeset, gyöngyöztünk, volt még pár folded surprise, amiről múltkor írtam, matekoztunk is, gyöngyöztünk, kirándultunk, húsvétra készültünk (locsolóverssel, bábjátékkal). A tavaszi fáradtság szerintem kicsit kijött rajta, mert mostanában nagyon elfárad a nap végére, és semmihez sincs kedve, de remélem, ezen fog segíteni egy kicsit majd a nyár.

Vannak dolgok, amikben nem akar részt venni, és bosszant, például a kerti elfoglaltságokban, de másrészről pedig van pár dolog, amiket már teljesen magától megcsinál, pedig régen szólni kellett érte, például a tiszta ruhák elrakása a szekrénybe. Sőt, ebben a hónapban bevezettük azt is, hogy a teregetést ő vállalhatja el, ha szeretne egy kis plusz zsebpénzt, és az esetek nagyon nagy százalékában meg is csinálja.

A minap megnéztük az éves videókat kábé egyben, és ilyenkor mindig megdöbbentő, hogy már milyen sok idő eltelt. Sőt, megkaptam a "rendelést", hogy ha majd tíz éves lesz, akkor ne csak éves videót csináljak (9-10), hanem összefoglalót is (0-10), úgyhogy jövőre fel lesz adva a lecke. 

2022. április 19., kedd

Böjtölés

Húsvét alkalmából már másodjára írtam egy kis bábjátékot (ez a tavalyi). Felhasználás a szerző megjelölésével. 

Böjtölés

Bábjáték 3 főre

Szereplők:
  • Katica
  • Színmanó
  • Vakond
KATICA: Jaj de jó, tavasz van! Lalla-lalla-lá-lá! Micsoda gyönyörű színek! Milyen finom illatok! Húú!
(Összeütközik a színmanóval, aki teljesen fehér)
MANÓ: Aú!
KATICA: Jaj! Bocsánat. 
MANÓ: Katica? Te vagy az?
KATICA: Színmanó??
MANÓ: Nahát, de rég találkoztunk, Katica!
KATICA: De Színmanó, hová lettek a színeid?!
MANÓ: Nos, ööö… böjtölök.
KATICA: Mit csinálsz?
MANÓ: Böjtölök. Megvonom magamtól azt, ami a legkedvesebb.
KATICA: De miért tennél ilyen butaságot?
MANÓ: Mert Húsvétkor így szokás.
KATICA: Én bizony még sosem hallottam erről a böjtölésről.
MANÓ: Valószínűleg azért, mert az emberek a húsevést vonják meg maguktól. 
KATICA: Fúj!
MANÓ: De mivel én nem eszem húst, gondoltam, olyasmitől tartózkodom, amit legalább annyira szeretek, mint ők a húst.
KATICA: Én biztos nem fogok böjtölni a gyönyörű piros színemmel, se a fekete pöttyeimmel! Abból elég volt múlt télen!
MANÓ: Nem is kell. Nincs valami más, amit kedvelsz, és amiről le tudnál mondani?
KATICA: (elgondolkodik) Nem is tudom… Az édességek?
MANÓ: Az jó ötlet.
KATICA: De akkor most holnaptól nem ehetek csokit meg sütit meg a többi finomságot? 
MANÓ: Van aki csak pénteken böjtöl. Meg van aki egyáltalán nem.
KATICA: (megnyugodva) Akkor jó. Szerintem ez az egész butaság.
MANÓ: Ahogy gondolod. Most mennem kell, szia Katica!
KATICA: Szia Manó!

(Manó elmegy, Katica marad a színen)
KATICA: Nahát, én azt hittem, a húsvét a nyusziról meg a csokiról szól.
(Vakond kibújik a föld alól)
VAKOND: Miért, nem?
KATICA: Szia Vakond! Te tudod, mi az a böjtölés?
VAKOND: Nem, mi az?
KATICA: Az, amikor nem eszel édességet.
VAKOND: De én sose eszem édességet.
KATICA: Akkor… ööö… Akkor te mit szoktál kapni húsvétra?
VAKOND: Nagyon szépen kifestett cserebogárlárvát. 
KATICA: Fúj!
VAKOND: Egyáltalán nem fúj, hanem nagyon finom. Sőt, mivel csak ritkán eszem ilyesmit, még jobban esik húsvétkor. 
KATICA: Ez butaság. Nem lesz attól finomabb valami, hogy várni kellett rá.
VAKOND: Dehogynem. Egyszerűen jobban esik.
KATICA: Hmmm… Én még ilyet sose próbáltam.
VAKOND: Nincs olyan eleség, amihez csak ritkán jutsz hozzá?
KATICA: Nincs.
VAKOND: Akkor csak úgy tudod kipróbálni, ha egyszer szándékosan nem eszel meg valamit, csak másnap. Hidd el, sokkal jobban fog esni.
KATICA: (elgondolkodik) Nem valami ilyesmit mondott a színmanó is?
VAKOND: Na, én megyek is. 
KATICA: Várj, Vakond. Te akkor nem is szereted a csokit?
VAKOND: Nem.
KATICA: Ez furcsa. Azt hittem, a csokit mindenki szereti.
VAKOND: Majd lehet, hogy megkóstolom újra, ha adsz belőle. Az anyukám azt mondta, mindig meg kell kóstolni az ételeket, mert lehet, hogy változott az ízlésed.
KATICA: Érdekes, az én anyukám is mindig ezt mondja.
VAKOND: És akkor te is megkóstolod majd a cserebogárlárvámat?
KATICA: Ú, inkább nem.
VAKOND: Hát jó. Most mennem kell. Szia Katica!
KATICA: Szia Vakond.

(Vakond elmegy, Katica marad a színen)
KATICA: Én ezt nem értem! Mindenki arra akar rávenni, hogy ne egyek csokit!
(Manó visszajön oldalról)
MANÓ: Nahát, Katica, te még itt vagy?
KATICA: Itt. Találkoztam Vakonddal.
MANÓ: Én pedig találkoztam a nyuszival.
KATICA: (csodálkozva) A húsvéti nyuszival?!
MANÓ: Nem, a mezei nyuszival, a diófa mellett, tudod.
KATICA: Ja igen. És mit csináltatok?
MANÓ: Tojást festettünk.
KATICA: De… nem azt mondtad, hogy megvonod magadtól a színeket? Vagy ilyesmit?
MANÓ: De. Erre az alkalomra böjtöltem. És fantasztikusan jól esett a sok gyönyörű szín!
KATICA: A vakond is valami ilyesmit mondott. Csak cserebogárral.
MANÓ: (értetlenül) Kifesti a cserebogarakat?!
KATICA: Nem. Azt hiszem, úgy érzi, hogy sokkal finomabb a cserebogárlárva, ha várakozik rá.
MANÓ: Á, értem! Tehát akkor ő is böjtöl.
KATICA: (félénken) Talán igen…
MANÓ: És te? Kipróbálod?
KATICA: (gondolkodik) Hát jó. Kipróbálom.
MANÓ: Szuper!
KATICA: De… akkor most hogy kezdjek hozzá?
MANÓ: Egyszerű. Ha valamiről úgy érzed, hogy jó lesz, várj vele egy kicsit.
KATICA: Például ha ma akartam sütit sütni, süssek holnap?
MANÓ: Például.
KATICA: Ez nem is olyan bonyolult.
MANÓ: Nem az. És meglátod, az a süti még finomabb lesz holnap.
KATICA: Alig várom!

VÉGE

2022. április 17., vasárnap

Kis szünet

Talán kezdem kialudni magam. Festettünk műanyag tojást, aztán festettünk papírtojást, aztán festettünk igazi tojást, közben gyöngyöztünk ajtódíszt, festettem lépcsőfokokat, ültettem virágokat, kirándultunk, közben jól megáztunk, sorozatot néztünk, Scrabble-ztünk (ja, mert másodjára is végigjátszottuk a Jaws of the Lion-t, azt nemtom mondtam-e), matekoztunk, házi feladatoztunk, bontottam Voyage to the Sunken City pakkokat, és még dekket is alkottam - szóval mindent is csináltunk, és még visszavan a hétfő.

Kéne még palántázni, kerítést festeni, hátsó házat kipakolni, tengerimalackuckót készíteni, pályázatra írni, mert még ötlet is van, meg kiolvasni a könyvet, amit olvasok, meg rendesen megtanulni supportot játszani LoL-ban, meg lefordítani a Heart of Glorm szabálykönyvet, meg még egy csomó mindent, ami most nem jut eszembe.

Néha kell ez a kis szünet. Feltölti az embert.

2022. április 11., hétfő

Költészet napja

Mert a jó dalszövegek azok amúgy a modern versek, funkciójukat és ritmikusságukat tekintve, tehát a költészet napján dalszöveget is ér megosztani.

Sziámi: Bocs

Bocs, hogy az egyszerű, szürke,
Szabályos szabású nadrágomnak dupla az éle
De kérdezd már te is azt az egyszerű vasalónőt
Hogy ő most tényleg él-e?

Tudod, megkérném én is néha azt az asszonyt
Ha nem volna ott az a gyerek
Hogy engedje már meg, hogy egyszerű narkós
Vagy alkoholista legyek

Csak van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

Bocs, én már majdnem mindent kipróbáltam
S amit csak majdnem, azt majd nem kéne neked se
Az téged is teljesen kipróbálna
Az már több, mint egy tripla kelepce

Bocs, hogy te életképes vagy,
De az élet képes, és rácáfol erre
Kapásból nem fáj a fejed és nem szól a szád
De akkor mér' van szükség szájra meg fejre?

Mert van törvény, és az mérvadó
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó!

Nagyjából mindenből elég egy halálos adag
És azt meg is hozza a Télapó
A kívánságodat majd meghallja valaki
Aki néha gonosz, és még jó, ha néha jó

Bocs, de az eszméidből eszmélj már föl
Mert nincs már olyan eszme, ami még ne járt volna le
Csak egy csoda segíthet, de csoda lenne az is
Ha még sikerülne megtörténnie

Mondjuk, ha egyszer csak eltűnne az egyszerű, szürke
Nadrágomból az egyik él
Az bizonyíték volna, hogy termel a gonosz
De közben azért a jó is él

Mert van törvény, és az mérvadó:
Hogy él a gonosz és él a jó
Van törvény, és az mérvadó:
Hogy él-él-él-él-él a gonosz és él a jó

2022. április 7., csütörtök

Megint röviden

Megvolt a választás, elvittük a gyerekeket, mert nem tudtuk volna hova tenni őket, úgyhogy láttak ilyet is. Esett hó, jól kiélveztük azt a 2-3 órát, amíg még megmaradt, építettünk hóembert, délutánra összedőlt. Aztán kitavaszodott, nyílnak a random réti virágok a kertben, virágba borultak a fák, döngicsélnek a méhecskék, megjelentek az első katicák, a kislányom csinált egy pohár alá bodobácsfalut. Jártunk a Sas-hegyen kökörcsintúrán, lehet, hogy megérne egy külön postot, tök jó volt. Jártunk a Hármashatár-hegyen a családdal, aztán most kollégákkal is mentem, úgy tűnik, ez a hegymászás hónapja. Készülünk a Húsvétra. A héten kétszer is voltam az irodában, néha nem értem, régen hogy lehetett mindennap bemenni, tök sok energia és utazás. Befejeztük a Snowpiercert és a Peaky Blinderst, mindkettő tetszett, most egy kis hiátus állt be a néznivalóban. Ültettem muskátlit balkonládába, majd meglátjuk, mennyire bírják nálunk. Sok a munka, és néha eléggé lelomboz, hogy vannak emberek, akik nem olvasnak e-mailt és/vagy nem képesek harmadikra se megjegyezni dolgokat (nem a saját csapatomról van szó). Találkoztam új arcokkal az írókörben, és tök jó volt. Olvasom a Murderbot Diaries-t. Néha elgondolkodom, hogy mit csinálhatnék, ami hasznosabb annál, amit most csinálok. Sütit sütök a kollégáknak irodanapon.