Pótlás - nézni és olvasni

Pótlás.

Látszik, júniusban milyen aktív voltam, ez részben annak köszönhető, hogy a június nálunk mindig sűrű (szülinapok, zsúr, videókészítés, évfordulók, sulizárás, meg minden), részben pedig annak, hogy egy ideje úgy érzem, csak kullogok a tartalmak után, és mire én megnézek/elolvasok valamit, már rég mindenki megtette, és így kábé feleslegesen írok.

Meg egy ideig semmi se tetszett (de ez lehet, hogy nem a tartalmaknak köszönhető, hanem az én lelkiállapotomnak az előző negyedév túlzsúfolt munkafelelőssége miatt). De most szerencsére találtam pár dolgot, ami igen.

Próbálok visszamenni az időben az utolsó beszámolóra, és onnan felgöngyölíteni, mik is voltak mostanában. Kiemelem a highlight-okat kékkel.

KÖNYVEK

Piranesi: A tökéletes Project Hail Mary után biztos voltam benne, hogy scifit nem fogok tudni olvasni egy darabig, mert nem lesz jó. Úgyhogy olvastam Harmonia Caelestist, utána pedig Piranesi-t. Nekem bejött, elég lassan építkezik, és sokáig homályban hagy, de érdekes a hangulata, megfogott. Akciófanatikusoknak nem való, de hihetetlen jó a karakterépítés benne, tanítani lehetne.

A Wizard at Earthsea: Ezt valószínűleg egy 20 évvel korábban kellett volna elolvasnom. Nem fogott meg, unalmas volt. A coming of age történetekkel amúgy is tele van a padlás, és nem mutatott semmi újat - persze nyilván más könyvek támaszkodtak erre, és nem fordítva, ezért kellett volna sokkal korábban elolvasni. 

Murderbot Diaries: Egy kollégától kaptam az ajánlást, hogy ez a sorozat mennyire jó, és nagyhirtelen elolvastam négy könyvet is... de azért nem olyan jó. Oké, vicces egy alapszinten, és nagyon olvastatja magát. De a főszereplő androidsága ellenére gyakorlatilag ember, tehát amin én szenvedtem, mikor egy MI-t akartam a regényem főszereplőjének, annak itt nyoma sincs: hogy idegen legyen, hogy máshogy (gyorsabban) gondolkodjon, összesen annyiban nyilvánul meg, hogy nem szereti az arcát mutatni. Ja, és képes mindent meghekkelni (?!). Szóval IT-ban dolgozóknak nem ajánlatos, mert sok a hülyeség benne, de amúgy kávéhoz egy délután gyorsan lecsúszik. Észre se vettem, hogy véletlenül az 1-2-3 után az 5-iket olvastam el, nem hiányzott sok a sztoriból.

Kaiju Preservation Society: A fenti két csalódás után végre ismét tudtam élvezni egy könyvet. Nagyon jó volt. Szokás szerint zseniálisak a karakterek (Sati a kedvencem, egyszerűen tökéletes), egyszerű de nagyszerű sztori, jól adagolt infók. Scalzi elemében. Mindenkinek ajánlom.

SOROZATOK

Ez nem lesz sorrendben, és igen, ilyen régen nem írtam ezekről.

Snowpiercer S3: Tetszett, nekem ez a sorozat bejön, nem kell túlgondolni, de a karakterek okésak, és jó a feszültség, szívesen néztem.

Peaky Blinders S6: Nekem ez is tetszett, bárki bármit mond. Szerintem simán karakterben voltak a motivációk ebben a szezonban is, és persze nincs lezárva, de direkt. A kislányt nyilván megkönnyeztem. Alfie Solomons a legjobb.

Rick and Morty S5: Ez szerintem nem sikerült annyira, mint a korábbiak. Volt egy pár jó epizód benne, de az általános benyomásom az volt, hogy inkább megúszósra sikerült. Valószínűleg kifulladt a dolog, de ne legyen igazam. Egy epizódot se tudok felsorolni, hogy mennyire megmaradt.

Star Trek: Discovery S4: Ez az epikus vonala a ST-nek most, és hát jó epikus lett, hogy ha nem járnak sikerrel, akkor mindenki meghal... A feszültség mondjuk megvolt, meg érdekelt is, de azért volt pár butaság benne. Az idegenekkel való kommunikáció viszont tetszett a vége felé. 

Start Trek: Picard S2: Az első szezon tetszett ebből, de a második már megint időutazás, nemtom miért, a Discovery-nek se jött be annyira, itt még rosszabb. A karakterek ellaposodtak, és bár Sir Patrick Stewart mindig zseniális, nem menti meg sajnos. 

Star Trek: Strange New Worlds S1: Na ez viszont ST a javából, és végre nem epikus átívelő sztori, hanem sok kis epizód, mindenfélével. Van, hogy nem annyira tetszik (egy páron konkrétan elaludtam), de más epizódok meg nagyon bejöttek. A karakterek szerethetőek, nem gondolták túl őket, de nem is kell. Nurse Chapel jöjjön össze Spockkal!

Love, Death and Robots S3: Fura, mindenki azt mondja, hogy jobb, mint a második szezon, de nekem kevésbé tetszett. Sokkal több az értelmetlen gyilkolás ebben, amin mindig elaludtam. Viszont a hajós epizód ("Bad Travelling") az gyakorlatilag tökéletes. Az utolsó epizódot nagyon akartam szeretni, mert rengeteg szuper megoldás van benne, de nem tetszett a befejezés, és nekem tönkrevágta. Szóval jöjjön még további szezon, csak legyen benne olyan is, mint a "Zima Blue" volt.

The Book of Boba Fett S1: Ja, megvolt. Ha az ember úgy ül le, hogy valami sztori a SW világán, akkor okés. Tetszett, ahogy megbarátkozott a tuskenekkel, de kb csak odáig volt jó szerintem, onnan, hogy próbál Jabba helyébe lépni, érdektelen. Mindent elmond, hogy ennek a sorozatnak a legjobb epizódjában nem szerepel Boba Fett.

For All Mankind S3: Szintén nem leszek népszerű, de ezt a harmadik szezont mintha tök más csinálta volna, mint az eddigieket. Nem annyira igényes, a szereplők kilépnek a karakterükből, butaságok vannak benne tudományos vonatkozásban, stb. Persze így is full nézős, de gyengének érzem ezt a szezont. Adják vissza az első kettő feszességét, alaposságát!

Obi-Wan Kenobi S1: Párszor elaludtam rajta. Nyilván szuper, hogy lehet Kenobit nézni, de az első két rész után azt hittem, abbahagyom - amikor a kislányt kergetik az erdőben, az szánalmas. Szerencsére egy picit jobb lett, és persze volt benne pár nagyon cool jelenet Vaderrel, de azt érzem, hogy a látvány és a feeling mellett elfelejtettek a történetre is energiát fektetni, mert az fos lett.

Ezeket elkezdtük, de egyelőre lepattantunk róluk:

• Oats Studios
• Pacific Rim: The Black

FILMEK

The Last Duel: Ez jól pofánvert minket. Meg kellett volna vágni fél órával, és akkor jobb lett volna. A hármas nézőpont koncepció nagyon tetszett, de nem ajánlom megnézésre. 

The King's Man: Ebből az első volt jó, a többi már rókabőr. Felejthető ez is, még Ralph Fiennes se menti meg.

Death on the Nile: Tisztes iparosmunka. Jól beválogatott szereplők, és persze Agatha Christie története, a látvány gyönyörű, de nem tud többet.

Everything Everywhere All At Once: Na, ez kiváló volt. Mind a történet, mind a megvalósítás remek, minden percét élveztem. 

The Lost City: Ez cuki volt. Kicsit béna, de cuki - nem akart több lenni, mint egy kis szórakoztatás, és annak jó volt. Jókat nevettem az írónő szenvedésein. 

Uncharted: Ami sikerült a The Lost City-nek, az nem sikerült az Uncharted-nek (nem, nem játszottam a játékkal). Megpróbálta komolyan venni magát, és fos lett.

The Northman: Na, ez az a film, ami az idei legrosszabb volt nekem eddig. Valószínűleg azért, mert nagyon sokat vártam tőle, és nagyon akartam szeretni. De úristen, de fos volt, ha tehetném, visszakérném azt a három órát. Pedig vikinges, van benne Skarsgard, mindennek klappolnia kellett volna. Bárcsak azonnal a fiú után futottak volna, amikor leszúrták az apját, akkor előbb vége lett volna. DE MIÉRT NEM FUTOTTAK UTÁNA?????

Doctor Strange in the Multiverse of Madness: Ez nekem meglepő módon tetszett, pedig be lett harangozva, hogy nem olyan jó. Tetszettek a változatos helyszínek, a sztori so-so, a mondanivaló nyálas, de úgy össze volt rakva. Attól ki tudok borulni, amikor egy mindenre képes varázsló csak tűzlabdákat lövöldöz, de azért volt Scarlet Witch-nek pár jó megmozdulása is. A végét is megvettem.

MESEFILMEK

Mostanában néztünk egy pár jót, gondoltam, ezeket is megemlítem.

Csodabogarak: Ez zseniális. Reggel nézzük, hajfésülésnek. Öt perces egy epizód, és van belőle bőven. Aranyos, jópofa, elvétve akad egy-egy gyengébb epizód. A katica nagyon nagy arc.

Duck Tales 2017: Átrajzolták és újraírták az egész Kacsameséket, de ez a második változat szerintem sokkal jobb lett, mint a gyerekkorom sorozata. Egyedibbek a szereplők (tényleg meg lehet különböztetni a három fiút, és nemcsak a ruhájukról), mélyebbek a párbeszédek, van benne dráma, rendes sztori, fejlődés, minden. Kellett egy kicsit megszokni a szögletesebb rajzokat, de most már ez tetszik jobban. Egyedül Glomgold karaktere van elcseszve, teljesen hülye és hiteltelen lett. 

Creature Cases: Véletlenül tettem be, amikor vége lett a Kacsameséknek, és nem találtunk semmi értelmeset hirtelen, és végül kiderült, hogy egész jó. A zenéje nem az én stílusom, de nagyon fülbemászó, a gyerekek folyamatosan éneklik. És jópofa, hogy próbál tanítani dolgokat állatokról.

Asszem, most így ennyi. Ja, rég írtam - majd igyekszem sűríteni.