Project Hail Mary

 A Project Hail Mary az utóbbi idők legjobb könyve nálam. Gyakorlatilag tökéletes. SPOILER.

Andy Weirt már eddig is szívembe zártam, de ezzel feltette az i-re a pontot. Ez a könyv egyszerre vicces, mély, hihetetlenül kitalált, összetett de mégis egyszerűen követhető kamaradráma. Ebben kicsit inkább a The Martian-hoz nyúl vissza, mint az Artemishez, ott ugye több a szereplő és van közösség is, de nálam simán jobb, mint a The Martian (ami már így is nagy szó). 

Az eleje egy kicsit lassan indul, jó hosszan veszi át az amnézia utáni ébredés nyűgét és az emlékek visszatérését, de persze mivel ez is élvezetesen van megírva (főleg mikor azon gondolkodik, hogy miért beszél gyerekekről), simán viszi az olvasót. A tudományos háttér és kísérletek itt az elején még picit erőltetettnek tűnnek, de aztán végre kiderül, hogy Grace középiskolai science teacher, és minden a helyére kattan.

Az egész könyv persze onnantól lesz igazán érdekes, hogy megérkezik Rocky a képbe. Ez az egész zseniális. A kitalált faj az egész bolygóval, belső működéssel, kommunikációval együtt annyira alapos, hogy akár lehetne így is. A két szereplő lassú megismerkedése, párbeszédei, a kapcsolatuk fejlődése kenterbe ver mindent, amit mostanában olvastam. Az elején alig értik egymást, a végén meg félszavakból is, és viccelődnek. 

A múltbeli szál is tök érdekes, jó szereplőkkel, nekem Stratt a történet egyik legpozitívabb karaktere, de a mellékszereplők is szerethetőek. Jól adagolja Weir az infót, és ahogy egyre több kiderül a földi szálból, úgy billen helyére, mit is keres Grace a küldetésen. 

A történetív kitalálható, de mégis tartogat izgalmakat, és a vége szintén gyönyörű lezárása ennek a két különböző fajú lény barátságának. Azt a részt kifejezetten megkönnyeztem, mikor Rocky azt mondja először: "You're leaking."

10/10