A másik természetesen az volt, hogy a tesójával ketten végigjátszották a Super Mario 64-et. Pindúrtündér is menő volt ám. Ugyan nem ő győzte le a főbosst, de Bowser első verzióját igen, és a 70 db szükséges csillagból a negyedét legalább ő szerezte meg. A repülés a szárnyas sapkával neki ment jobban, és a végére talán az úszás is. Volt egy pálya, a Shifting Sand Land, amelyben csak ő tudott csillagot szerezni, és egyik-másikat legalább negyvenszer próbálta meg. Már könyörögtem neki, hogy ez túl nehéz, menjen máshova, de ő csakazértis csakazt. És megcsinálta.
Mostanában nincs kedve társasozni, szerintem mióta visszaértünk a nyaralásból. Se nem kártyázni, se nem társasozni, lehet, hogy túl sok olyat játszottunk, amihez ő még igazából kicsi. Remélem, nem tart sokáig ez a korszak, mert rengeteg jó kis társas van.
Az ovit persze nem várja, mert a csoport nagyrésze elment iskolába, a kicsik meg újak és nem pályák... De azért remélem, megtalálja majd a magának való elfoglaltságot. A délutáni alvással lesznek gondok mondjuk, mert azt nem csinálja már tavaly év eleje óta, de majd megkérdezzük, hogy lehet-e könyvet lapozgatni.
A rajzai egyre szebbek és részletgazdagabbak, amikor elmentünk egy hétre Orfűre, akkor rajzoltunk naplót, és számomra bámulatos volt, mennyire meg tud ragadni apró részleteket (pl. a Csontváry-múzeumban tett látogatáshoz konkrétan lerajzolta a kedvenc képét úgy, hogy egyszer látta ott, a múzeumban, és tökre felismerhető, hogy melyik képről van szó).
Az állatok továbbra is nagyon érdeklik, már megbeszéltük, hogy ha hat éves lesz, akkor neki is lehet saját háziállata, és azt is, hogy első választásnak olyan kell, amelyikről nem olyan nehéz gondoskodni. Majd szépen megnézzük, mik a lehetőségek, de valószínűleg tengerimalac lesz.
A bátorsága sem csökkent, a kalandparkban kétszer végigment a gyerekpályán, illetve simán lecsúszik a nagy csúszdákon a Rukkel-tónál, sőt, az Aquaglide-ra is bejött a sok tizenéves nagyfiú meg felnőtt közé, és azon egyáltalán nem esett kétségbe, hogy néha beesik a vízbe, sőt, a king of the hillnél is addig küzdött, míg egyszer csak felért. Egyetlen gúláról esett le, ahol nem volt háló, de szerencsére nem történt nagy baj. Én folyamatosan attól tartottam, hogy valaki rácsúszik és kilapítja, de azért szerencsére vigyáztak (és vigyáztunk) rá.
Ja, és még valami: direkt nem tanítottam meg neki a nyomtatott kisbetűket, hogy legyen valami, amit majd a suliban... erre legutóbb mikor jöttünk hazafelé, elolvasta a zöld táblát a mozgó autóban, és közölte, hogy arra van a Lajos-forrás... halálra fogja unni magát ebben az egy évben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése