Egy újabb győzelem

Az utóbbi időben rengeteget bátorodott Kistücsök, és ezt nemcsak mi vesszük észre, hanem mások is. Kábé fél éve kezdődött talán, és mostanra már mindenben tetten érhető az úszástól az állatokhoz való közeledésen keresztül a dolgokra felmászásig. De akár beszédben is: korábban úgy kellett harapófogóval kihúzni belőle pár szót vendégségben, most legfeljebb az első öt percben van megilletődve. Ez végleg akkor derült ki, mikor voltunk a Mecsextrém kalandparkban, és miután végigment a lecsúszós pályán, és mondtam neki, hogy menjen a tesójával végig egyszer a gyerekpályán, közölte, hogy ez túl könnyű volt, és ő mindenképp végig akar menni a junior pályán is (4 cm-rel nagyobb, mint amennyit egyáltalán fölengednek oda). És végig is ment rajta.

A nyár pihenéssel és szórakozással telik, tavazunk, társasozunk, miegymás. Egy könyvet választottunk a nyárra, hogy azt majd ő egyedül végigolvassa (Ifjabb Tom kapitány 1.), aztán végül egyedül olvassa, de ott vagyok mellette, mert magától nem olvasná. Nem tudom, hogy csak simán nem akar olvasni, vagy csak még nem találtuk meg azt, ami igazán érdekli... majd kiderül. Most már harmadikos lesz, úgyhogy a készség biztosan nem lesz akadály.

A suliba az alapcuccokat már beszereztük, amikről kaptunk infót, füzetek, vinyetta, ilyesmi. Még pár dolog kell, illetve persze az első héten mindig derülnek ki dolgok. De örülök neki, hogy ő is annyira kedveli a papírárut, mint én, és hosszasan válogattunk a füzetek között, azóta már be is kötöttünk kettőt.

Újra fellángolt benne a vasalós gyöngyözés, mindig Super Mario-val kapcsolatos dolgokat készít, de már nem mindig csak olyat, amit letöltöttem a netről, hanem magától is kitalál dolgokat, pl. a fagyasztógombát vagy a láva elleni gombát.

Apropó, Mario: a Super Mario 64-et február óta gyúrták, és most sikerült végigjátszani. A legutolsó Bowser-harcnak kb. 25-ször veselkedett neki, és egyszer meg is csinálta, csak örömében leugrott a pálya szélén, így vesztett - és még ez után is csak annyit csinált, hogy újra bement a csőbe, és újra végigcsinálta az egész harcot. Nagyon büszke voltam rá, a kitartására, a koncentrációjára, az ügyességére. Ezt a játékot csak ketten gyerekek játszották végig, az elején még alig bírták irányítani a 3D figurákat, nem értették, merre kell vele menni, és most meg így legyőzték a főbosst is.

Egyetlen mozdulattal sem segítettem nekik, persze néztünk sok youtube-videót arról, hogy melyik pályát hogy kell megcsinálni, meg nyomtattunk térképet, meg minden. De én nem irányítottam a figurát egyszer sem.

Emellett egyre többször fordul elő, hogy Kistücsök saját játékot gyárt. Egyik reggel, mikor ő már fenn volt fél hétkor, mi meg csak nyolckor, a másfél óra alatt készített egy olyan játékot, amelyikhez rajzolt vagy nyolc táblát, különböző színű számokkal, és minden sorban csak az egyik színből növekszik eggyel a szám (mindig másikból). És az volt a játék, hogy ketten fogunk a kezünkben egy-egy táblát, a játékmester pedig színeket mond, és ha eltalálja, melyikkel halad tovább a számsor, akkor eggyel lejjebb teszed az ujjad - és ki ér le előbb. Hihetetlen sokat dolgozott vele - és csak azt rontotta el, hogy nem minden tábla ugyanannyi sorból állt. De elképesztő, hogy néha mennyi energiát tesz bele egy-egy ötletébe. És ez később nagyon jól fog neki jönni.