Heti exkluzív #9

Bár ezen a héten már postoltam a Se vas, se tűzzel kapcsolatban, az mégsem volt igazán exkluzív. Agyaltam rajta, mit írjak most, mert még nem telt el annyi idő, hogy bátran spoilerezzek a szövegből (majd jövő héten, hehe).
Végül arra jutottam, hogy elmesélem, miért tetszik annyira a borítóm.

Az még hagyján, hogy jól van megfestve, de a szimbólumrendszer nagyon jól el lett találva, teljes mértékben visszaadja a könyv lényegét: a modernitás és történelem / valóság és fantázia kettősségét, a két lány jellemét, és a nyílt tengert mint központi motívumot.
1. Modernitás és fantasy. Ez már az urban fantasyre önmagában jellemző, de az én regényemben még egy plusz értelemben megjelenik (mármint azon túl, hogy a misztikum a mi általunk ismert világba szűrődik be): mégpedig a két idősíkkal. Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy a földön, napjainkban játszódó jelenetekkel párhuzamosan fut egy történet i.sz. 400 körül is.
2. Két lány. Tetszik, hogy Maddy álmodozón elnéz a világba, míg Nienke határozottan az olvasót figyeli. Nienke két lábbal áll a földön, Maddy pedig ül egy sziklán, mintha el kellene gondolkodnia azon, amit tapasztal. Mégis azzal, hogy Nienke kissé Maddy mögött áll, kifejezésre kerül az is, hogy Maddy a főszereplő - és az is, hogy Nienke elengedhetetlen része a történetnek (és Maddy életének). Mellesleg a ruháik is telitalálat.
3. Nyílt tenger. Azon túlmenően, hogy van több konkrét ilyen jelenet is, két szimbolikus értelemben is fontos ez. Az egyik a történetben hangsúlyos szerepet kapó zenekar, amelyről korábban már írtam. Maga az Opinn Sjór jelentése is ez: nyílt tenger. A viking hajóval a skandináv tematika is megjelenik a borítón, illetve a tenger és hajó mint a (valós és spirituális értelemben vett) utazás, a kiismerhetetlen misztikum és az elvágyódás jelképe, önmagában ábrázolja a fantasy lényegét. Az meg már csak hab a tortán, hogy a görög szereplőm segítségével egy kicsit megfűszereztem a történelmet ezen a téren...

akáció!

Holnap ilyenkor már a reptéren fogok várni a beszállásra. Vár London, ahol egyetlenegyszer jártam Walesből hazafeléjövet, egy youth hostelben megszállva az egyik külkerületben, és másnap már mentünk is tovább. Azaz akár ki is jelenthetjük, hogy nem jártam ott. Úgyhogy átkapcs turistamódba. Internetem valószínűleg nem lesz, úgyhogy beszámoló majd utólag, ömlesztve.

A minimálprogram a következő:
- British Museum
- Tower of London
- Westminster Abbey
- Globe
- őrségváltás megnézése
- igazzy English breakfast
- séta a Hyde Parkban

A brutálprogramot el se merem mondani, mert úgyse fér bele ennyi időbe...

Mandzsi szerkeszt

Mostanában több fronton hasznosítom és bővítem wiki-szerkesztési ismereteimet. Anno azért kezdtem el megtanulni a speckó formázásokat, hogy az általam akkortájt istenített fantasy-világ wiki-oldalát frissítsem, de aztán időről időre előbukkan efféle tennivaló. Most rögtön háromféle fronton: családi, céges és hobbi. Az egész post apropója a céges wikin némi szerkesztésért és meglátásért kapott dicséret.
Ebben a tevékenységben a jó, hogy mindig van hová fejlődni, illetve az a rossz, hogy a világ minden idejét lehetne wiki-szerkesztéssel tölteni (egyetlen cikkel is el lehet bütykölni egy csomót, illetve ha már ezt megírtam, akkor ezt is, meg ezt is, és jaaaj már este van).

Note to myself: ha már ennyire benne vagyok, rögtön írhatnék egy wiki-cikket a Zenitnek is...

A Se vas, se tűz tagfelhője

Hackett kolléga mintájára én is csináltam egy tagfelhőt a Se vas, se tűzből.

Nekem volt benne pár meglepő, például hogy Brett többször fordul elő, mint a Thórskappi, de talán nem annyira spoiler, mint amennyire fun.

Hetedik szimfónia

Nagyon bamba vagyok, de csak most jöttem rá, hogy az Apocalypticának van új albuma: a 7th Symphony. A Cult és a Reflections nagy rajongója vagyok, úgyhogy gyorsan meghallgattam ezt is.
Azt kell mondjam, nem csalódtam egyáltalán. Elsőre furcsa volt, hogy többet énekelnek benne, de egyáltalán nem zavaró, sőt. A Path volt eddig az egyik legjobb számuk, úgyhogy nem áll messze az ének a bandától. Eddigi kedvenceim még: Pray, Resurrection, Heat.
Mindenesetre erről az albumról az új kedvenc:

Illetve az instrumentális, a Beautiful.
Szép volt, srácok, így utólag is! Mikor jöttök megint Budapestre?

Already miss u guys

Új célom van: egyszer elérni azt, hogy az emberek tényleg megszeressék a karaktereimet, hogy örüljenek nekik úgy, mint ahogy én kedvelem pl. Martin karaktereit... vagy most éppen a Star Trek: Enterprise című sorozat karaktereit. Valamikor január végén költöztek be az életembe Archer, T'Pol és a többiek, és még néztem volna sokáig - de véget ért a négy szezon, és most el kell búcsúznom tőlük. Tisztára mintha családtagok lettek volna erre a röpke három hónapra. Amikor még a kilencvenedik epizód főcímdalát is végignézem, annyira jó, és kívülről tudom a színészek neveit, a képkockákat, és csak még negyven percet jó lenne eltölteni velük...
Atomfelhő-méretű hiányosság volt ez a nördségemben, hogy a Star Trek világát csak pár epizód TNG-ből ismertem. Azért ezt a sorozatot választottuk, mert:

• időben ez van legközelebb hozzánk (2001-2005-ig futott, ebben a legújabb a digitális technológia, és sorozatszerkesztés szempontból is közelebb áll a maiakhoz)
• trek-időben ez játszódik a legelőbb, 2151-től, tehát csak úgy épít az előző sorozatokra, mint egy prequel: alapoz. Épp amire nekem szükségem volt.

A világ elsőre megfogott. Végre tényleg "science" az a fiction, mindenre van magyarázat, minden logikus, hogy miért van annyiféle humanoid, hogyan lehet gyorsan utazni az űrben, mikor lehet beavatkozni egy kultúrába. Az időutazós vonalat nem kedveltem annyira, mert szerintem azt nem lehet logikusan nem elrontani, de még az is belefért.
A második, ami nagyon tetszett, hogy mikor az ember leül egy epizód elé, nem tudja, mit fog kapni: vannak nyomozós/NCIS részek, vannak beszélgetős/drámai részek, vannak akciódús/Fireflyos részek, vannak thriller-szerű részek, vannak humoros részek, minden van benne.

És ha már a Firefly-t említettem, szokatlan összehasonlítást fogok tenni. Minden apró részletében természetesen nem állja meg a helyét a dolog, de mégis azt hiszem, tudom, miért tetszett mindkettő, az Enterprise és a Firefly. Komolyság és humor. Játékosság és mély gondolatok. Mindennek megvan a funkciója.

Az egyik egy kis, 63 méter hosszú szállítóhajó kilenc emberrel, a másik pedig egy nagy, 225 méteres hajó 83 főnyi legénységgel (amúgy a scifi hajókról zseniális négy összehasonlító kép itt), de abból tulajdonképpen hét szereplő lényeges. Ezért lehet, hogy a két sorozat nem áll olyan távol egymástól.

Leader (Jonathan Archer / Malcolm Reynolds)

Határozott, sokszor makacs, de az embereiért a végsőkig elmegy. Klasszikus értelemben vett erkölcsök mozgatják, de nem fél néha unortodox módon cselekedni, ha azt tartja helyesnek. Régivágású kapitány, elsőként vállalkozik a feladatokra, és utolsóként hagyja el a hajót. Egy kis bunyótól sem retten vissza, de az életet maximálisan tiszteli. Az a fajta ember, aki mindent megtestesít, ami az emberekben pozitív, és akit érdemes követni.

Sidekick (T'Pol / Zoe Alleyne Washburne)
Ő az egészséges ellenpont, a praktikus gondolkodás, de ugyanakkor végletekig lojális a kapitányhoz. A kötelék köztük már-már erősebb a "puszta" barátságnál. Ő mindig ott van, ahol kell, és mindig segít - ha kell, ötletekkel, ha kell, fegyverrel.

Pilot (Travis Mayweather / Hoban "Wash" Washburne)
A legkeményebb helyzetben is számítani lehet rá, úgy tudja irányítani a gépet, mint senki más. Ha épp nem a kormány előtt ül, akkor akár a kezét is tűzbe teszi a csapatért. Származása meghatározza a hozzáállását és a viselkedését.

Engineer (Charles Tucker III, Kaywinnet Lee Frye)

Maga az optimizmus. Minden helyzetben igyekszik a jót látni, a munkát azonnal és legjobb tudása szerint végzi el, amikor nem mosolyog, az szinte furcsa. Bátor és belevaló. Ami a szívén, az a száján.

Warrior (Malcolm Reed / Jayne Cobb)
Hamiskás félmosollyal nyugtázza, ha lőni kell. Ha rosszfiúknak kell odapörkölni, nem haboz egy pillanatra sem, de nem agyatlan idióta, hogy minden parancsot vakon kövessen. Harcban mindig lehet rá számítani. Gyakorlatilag nincs magánélete, szakmájának él.
És mint írtam, Malcolm, azaz Dominic Keating lesz a hangja a Diablo 3-ban a templarnak!

Healer (Dr. Phlox / Dr. Simon Tam + Sheperd Derrial Book)

Az orvos-prototípus: az élet tisztelete, az orvosi etika és titoktartás és a legénység szellemi egészsége egyaránt fontos számára. Phlox a két Firefly-os szereplő szintézise.

Mage (Hoshi Sato / Inara Serra + River Tam)
Ha nem harcolni kell, hanem kommunikálni, akkor az ő segítsége elengedhetetlen. De a tehetsége egy kicsit el is távolítja a legénységtől és a társadalomtól is: különcnek tekintik. Hoshi szintén a két szereplő szintézise (mondjuk Inara szépségét sokszor T'Polnak adják Hoshi helyett).

A főcímdalokban is van közös. Nézzük csak a szövegeket:

The Ballad of Serenity "Take my love. Take my land. Take me where I cannot stand. I don't care, I'm still free. You can't take the sky from me. Take me out to the black. Tell em I ain't comin' back. Burn the land and boil the sea. You can't take the sky from me. Have no place I can be Since I found Serenity. But you can't take the sky from me."

Faith of the Heart "It's been a long road Gettin from there to here It's been a long time But my time is finally here And I will see my dreams come alive at night I will touch the sky And they're not gonna hold me down no more No they're not gonna change my mind (Chorus) 'Cause I've got faith of the heart I'm going where my heart will take me I've got faith to believe I can do anything I've got strength of the soul No one's going to bend nor break me I can reach any star I've got faith I've got faith Faith of the heart"

Mind a kettő azt fejezi ki, hogy muszáj hinni abban, hogy mindig van hová menni, mindig van mit csinálni, és hogy ki kell tartani, bármi történjék is. Bár itt jegyzem meg, hogy nekem sokkal jobban tetszett az Enterprise főcímdal az első két szezonban, balladisztikusan, mint a második két szezonban, poposan. De tök mindegy, mert már a marsjáróval megvettek (amúgy az egyetlen olyan főcím, amelyikben van nem a Földön felvett jelenet, hehe), úgyhogy jó nézni. És itt jegyzem meg, hogy hatalmas ötlet és maximális pirospont SPOILER a két mirror-részért, amikor még a főcímet is módosították gonoszra!

A Firefly egy évvel később jött, mint az Enterprise, és nem volt meg a fix rajongóbázis előnye, pedig működhetett volna. Végül is működött így is, hiszen nagy kult lett. De ha egy sorozatot szezonokon keresztül ki lehet bontani, a szereplőket kilencvennyolc részen keresztül építeni és megszerettetni, az nagyobb hatást gyakorol az emberre. Rám.
Köszönöm az élményt.

Csak azért haragszom, hogy miért kellett megölni Elizabethet?!!

Heti exkluzív #8

Bocsánat, hogy eltűntem megint, de az elmúlt pár napban azon izgultam, hogy tényleg megjelenik-e a könyvem időben, illetve hogy minden rendben van-e vele.
Jelentem, tegnap megfoghattam saját kezemmel a kicsit, ellenőriztem a legfontosabb részeket és javítási kérelmeket, eddig mindent rendben találtam. Emellett a könyvfesztiválon oda lett téve az újdonságok közé az Alexandra polcán, ami elég menő, illetve megjelent egy cikk a regényről a Könyvjelzőben, Stemler Miklós tollából. Ezt beszkenneltem, mindenki elolvashatja, ha ide kattint. Őszintén meglepődtem, mert egészen úgy tűnik, mintha tényleg elolvasta volna, mert megértette a szándékomat és a lényeget.
Ezenfelül amiről biztosan tudok: lesz egy interjú is velem a Könyvjelzőben, illetve az SFmagnak már odaadtam a tiszteletpéldányt, számító módon arra apellálva, hogy hátha az én könyvemről is írnak kritikát.
Becsszó nem fogok minden nap a könyvről írni, ezért hoztam létre oldalt a linkgyűjteményt, oda gyűjtöm majd, ha valami új dolog van.
A heti exkluzívot viszont folytatom 13-ig, mert egy csomó mindent el akarok mesélni!

Klingonvámpír

Amúgy rettentő büszke vagyok magamra. Azt már többször említettem, hogy szájfil vagyok, azaz nagyon jól felismerek embereket szájról, illetve először a száját nézem meg egy embernek. Nem én találtam ki, így alakult.
Vasárnap néztem a Divergence c. Enterprise-epizódot, és futólag szerepelt benne egy klingon csaj, jól elmaszkírozva. A megjelenése után húsz másodperccel mondtam meg, hogy ez Pam a True Bloodból, és tényleg. :) Kristin Bauer két arca (bocsi, Lt. Lanethből nem találtam jobb képet):
Mondjuk fordítva nehezebb lett volna, ha olyan sorrendben nézem ezeket, ahogy megjelentek...

Maják és gólyák

A cím akár nyelvészkedésre is utalhatna a j-kkel... de nem. Ez "csak" egy hétvégi beszámoló.
Mivel a maják mindig is érdekeltek (nem, nem a világvége miatt, hanem pl. az írásuk), semmi esély nem volt rá, hogy ne menjek el a Maják - tündöklés és bukás kiállításra. Mondjuk az zavart, hogy a honlap egyszerű blogspotos, illetve hogy már hallottam rosszakat erről a kiállítóteremről, de ami kötelező, az kötelező, ha az ember csak emiatt áthallgatott majdnem egy évet kulturális antropológia szakra...
Szóval elmentünk, és bár a honlapon április 7-től van a kiállítás, a helyszínen közölték, hogy műszaki okok miatt csak májusban nyílik a kiállítás. De bakker, ezt nem lehet KIÍRNI A HONLAPRA??!
Magamhoz képest egészen kevéssé háborodtam fel, pedig elég mérges voltam. Ráadásul ez a kiállítás teljes agyoncsapása: aki egyszer már elment a helyszínre, és élmény nélkül ment haza, el fog menni még egyszer?

Viszont cserébe végre volt alkalmunk egy laza két órás sétához a Margitszigeten. Gyönyörű volt, épp nyílik minden.

De ami durva: én elég sok ideje járok a szigetre, de nem tudtam, hogy van rajta vadaskert. Gondozott, szépen elkerített, madárhálós rész csinos kacsaúsztatóval, tájékoztató táblácskákkal, őzikékkel, pávákkal, mindenféle erdei állatokkal. A belépés ingyenes, van rendes állatkaja azoknak, akik etetni akarják őket, nem is drága. Egy kiírás tudatta, hogy nem tréfából rövid a madarak szárnya, hanem ide azokat a sérült madarakat hozták, amelyeknek ugyan az életét meg lehetett menteni, de maradandó sérülésük miatt repülni nem képesek.
Elég nyugisak voltak a madarak, pl. a gólyák mellett fél méterre mentünk el.

Ezek szerint eddig mindig a másik oldalon sétáltam... De mostantól ellátogatok majd ide is időről időre.
Note to myself: A szokásos májusi állatkerti látogatás idén nem maradhat el!

Ars Poetica csuklóméretben

Kaptam egy karkötőt. Ez most az új kedvencem. A következő feliratok szerepelnek rajta:

Dream big.
Love much.
Inspire all.
Laugh often.
Hope.

Ez akár afféle ars poetica is lehetne... Sőt. Asszem, itt az ideje lassan lecserélni a régit - az előzőt mégiscsak 1996 körül írtam. Mondjuk nem estem messze a fámtól, mert az így szólt:

"A csillag lehull,
és fénye kiég.
De boldog lett tőle,
ki látta, hogy ég."

Tudom-tudom. Mentségemre legyen szólva, tényleg régen íródott.

Heti exkluzív #7

Megkaptam a borítóképet!!!11!

Megjelenés: április 19. (A XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválra)

Előrendelhető pl. itt. De aki igazán jót akar tenni velem, az személyesen, egy Alexandra boltban vegye meg, mert a saját hálózatban személyesen vásárolt könyvek fogyási adatai azonnal monitorozhatóak, és ebből vonnak le messzemenő következtetéseket. :)

Madeleine Magnusson PhD-hallgató a göteborgi egyetemen, botanika szakon. Kanada növényvilágát kutatja, rendszeresen fut, egészségesen étkezik - és metálzenét hallgat. Kedvenc együttesének már évek óta minden koncertjére eljár, akár külföldre is. Egyszerű rajongóból azonban váratlanul önjelölt nyomozóvá avanzsál, mikor kiderül, hogy a zenekar dobosa eltűnt, a rendőrség pedig tehetetlen. Az elején maga is csak tapogatózik, de ez annak is köszönhető, hogy korábban sosem szembesült nehezebb nyomozói feladattal, legfeljebb mások szobanövényeiből következtetett a tulajdonos személyiségére. Az események kicsúsznak a kezéből, és mire felveszi a fonalat, már egy ősi saga szövegét kell értelmeznie, miközben olyan lényekkel találkozik, akik nem férnek bele természettudományos világképébe. De szerencsére nincs egyedül: holland barátnője félelmet nem ismerve segíti az úton, és ha így is csüggedne, a zene mindig lelket önt belé.

Színes tintákkal álmodom

Elnézést, eltűntem. Pénteken rengeteg dolog volt, aztán pedig exodus Leányfalura. A hétvégén a pihenés mellett tojást festettünk (hagyományos hagymaleveles berzseléssel), kirándultunk, cipóban sült csülköt csináltunk, húsvétoltunk, kaptunk meghívót esküvőre, Enterprise-t néztünk, bóbiskoltunk, miegymás. Az idő csodaszép volt, a hűvös ellenére, született sok szép kép, főleg a kirándulásról.

Tegnap aztán nekiálltam kifesteni a 011-es figurákat Mita hathatós segítségével. Idáig jutottam:

Plusz van eszméletlen szuper hírem, de kibírom holnapig, hogy elújságoljam...

Valaki ült a székecskémben

Azt eddig is tudtam, hogy a szék, amin napközben ülök, menő, de ez most be is igazolódott: nemcsak Sheldonnak van ugyanilyen széke, de House-nak is.

Társasjáték egy zenekarról

Pénteken amúgy kipróbáltunk egy új társasjátékot, melynek címe 011. Olasz fejlesztés, tavaly jelent meg, és nekem már a beszámolók alapján is kifejezetten tetszett. Beijesztettek, hogy a kézikönyv olaszról angolra fordítása nem sikerült fényesen, de én nem éreztem nagy kihívást.

A játék hangulata erősen rádob az élményre. Steampunk a környezet, alternatív XIX. szd. Természetesen a világvégét kell megakadályozni. A karaktereket a készítő a Therion együttesről mintázta, és az egész hangulat, világ, történet, feladat merít a zenéjükből. Én magam nem ismertem őket, talán egy számot ha hallottam korábban, de a játék előtt végighallgattam a The Miskolc Experience c. albumukat, és nem is volt rossz.

Persze ez nem szükséges magához a játékhoz, anélkül is remekül élvezhető. Az tetszik benne a legjobban, hogy egészen újszerű mechanizmusok működnek benne. Külön-külön lehet, hogy több is megtalálható más játékokban, de így együtt egészen okosan átgondolt, kerek egészt ad.

Első és legfontosabb, hogy különbséget kell tenni játékos és karakter között. 3-6 játékos játszhatja, de mind a nyolc karakter fenn van a pályán, és egy játékos bármelyik karaktert irányíthatja a körében. A sorrendet licitálással kell eldönteni, de megoldották azt is, hogy ne csak az első élvezzen minden előnyt: az első hátrányt szenved az egyik fázisban; minden körben úgynevezett event-kártyák segítségével valamelyik pozíció bónuszokhoz juthat; illetve csak az utolsó pozícióban lehet egy bizonyos fázisban cselekedni. Ez szerintem jól kibalanszolja azt a problémát, ami pl. a Trónok harca licitálásánál megvan: ha nem első vagy, akkor tipikusan szívsz.

A másik érdekesség, amihez hasonlót például az Android c. játékban láttunk, hogy a pályán szűkítéses módszerrel kell rájönni, hol van az Öröklét Rejtélyes Orgonája, és ehhez úgynevezett tile-okat kell kirakosgatni. A csapat egyébként itt bukott el: ezt nem tartottuk túl fontosnak, így Fenrir ügynöke sikeresen kinyiffantotta a Chosen One-t. Az orgona létfontosságú a cél szempontjából, és a játék azzal is segíti a megfejtést, hogy bónuszokat ad, ha valaki kiteszi. Az Androiddal ellentétben itt nemcsak az kap bónuszt, aki az utolsó tile-t berakja.

A harmadik, amit például a Red Novemberből láttam már, hogy a fizetőeszköz itt az idő. Összesen 45 időegységünk van, ebből kell gazdálkodnunk: licitálni, lépni a pályán, tekerni a három fogaskereket (amúgy ezek a fogaskerekek is nagyszerűen van megoldva: 7, 8 és 9 foguk van, így minden kombináció lehetséges, de egy adott játékos egy adott körben csak bizonyos dolgokat tud csinálni, mert összesen három foggal lehet elforgatni a kerekeket). Annyi furcsaság van az itteni időkezeléssel, ami egyébként a Red Novemberben ügyesen meg van oldva, hogy azt nem számolja a játék, ha valaki a végén több időt költött, azaz több időt töltött el, mint a többiek, ez semmi hátrányt nem jelent.

Az egész tábla, fogaskerekek, orgona és zeneszerzés mögött pedig ott lapul egy Guess Who játék, azaz ki kell találnunk, kicsoda a Chosen One. Ez nagyon ötletes és jópofa a játékban. Szerintem mindannyian ezt gondoltuk a legnehezebbnek, ezért erre mentünk rá, holott a játék későbbi szakaszaiban sokkal könnyebbé válik belenézni a másik kezébe. Jaj, tényleg, ez még egy pont a játék mellett: a szerencsének elég kevés szerepe van. Nincs dobókocka, a véletlent két dolog reprezentálja: a tile-ok felhúzása és annak eldöntése a negyedik körben (ja, mert összesen 11 kör van), hogy kit száll meg Fenrir, a gonosz.

Az első játékban ugyan még nem építettünk fel átgondolt stratégiát, de nem kizárt, hogy lehet egy kicsit előre gondolkodni.

Hátrányként annyit állapítottunk meg, hogy néha feleslegesnek tűnik a táblán való mászkálás, hiszen mindig kevesebb nyom van fenn, mint ahány játékos, de talán pont ezért fontos a licitálás és a nyomok jó elhelyezése. Illetve ehhez kapcsolódóan néha kicsit vontatottnak éreztük a játékmenetet, mert sokat kellett gondolkodni, és mivel azt nem lehet kiszámítani, hogy az előttünk lévő játékos hová állítja a fogaskerekeket és melyik nyomokat hagyja a táblán, csak akkor kezdhetjük el kitalálni a körünket, amikor ránk kerül a sor. De némi rutinnal szerintem ez a gondolkodási idő jelentősen lecsökkenthető.

Összességében nálam ez a társas 7/10, ami a megveendő és újrajátszandó kategória (tényleg, majd valamikor írok egy toplistát társasokból). Úgyhogy kezdhetem kifesteni a figurákat...